„Ők képesek addig adni, amíg maguknak már nem jut semmi” – Mégis mit kezdhetünk az érzelmi kiégéssel?
Hosszú idő, amíg kialakul és megvannak a maga fázisai. A kiégés olyan tünetegyüttes, amit tartós stressz és érzelmi megterhelés idéz elő. Ha nem vesszük komolyan, maradandó károkat okoz az életünkben. Amelia Nagoski például összeroppant és kórházba került, most testvérével együtt új könyvében osztja meg gyakorlati tanácsait, amiről a GLAMOUR.hu-nak is mesélt.
Ezeket láttad már?
A szüntelen munkától, a tarthatatlan iramot diktáló világtól, a kiégésről való párbeszéd kezd beépülni a köztudatba, különösen a fiatalok körében. Viszont az Úgy, ahogy vagy nagysikerű szexuálpszichológiai könyv írója, Emily Nagoski és testvére, Amelia Nagoski közös munkájukkal (Érzelmi kiégés) egy nem új, de annál relevánsabb jelenségre hívják fel a figyelmet – az érzelmi kiégésre. Miért a nőkre hárul az érzelmi teher cipelése? Milyen biológiai folyamatok befolyásolják a szorongási ciklusunk megélését? Milyen hatással van mindez a férfiakra? Amelia Nagoskival beszélgettünk a gyakorlati megoldásokat kínáló könyvük megjelenése kapcsán.
Egy időben annyi stressz ért téged, hogy teljesen összeroppantál és hosszabb kórházi kezelésre is szorultál. Van bármilyen módszer, aminek a segítségével még azelőtt javíthatunk a stressz okozta tüneteken, hogy veszélybe sodornánk magunkat a túlhajszolással?
Természetesen megelőzhető, hogy komoly fizikai problémáink alakuljanak ki – annyi a dolgunk, hogy megtanuljunk odafigyelni a testünk jelzéseire, kíváncsisággal, kedvességgel és együttérzéssel forduljunk saját magunk felé. Ez persze nem mindig egyszerű, hiszen sokan azt tanulták, hogy mások véleményére kell hallgatnunk, ha a testünkről van szó, azonban fontos megjegyezni, hogy még az egészségügyi szakemberek sem ismerhetik olyan behatóan a testünk folyamatait, mint mi magunk.
Az idősebb generáció gyakran a lustaságra és a semmittevésre asszociál, ha szóba kerül a kiégés jelensége. Mi lenne az első lépés afelé, hogy társadalmi szinten vegyük komolyan a mentális egészséget, a kiégés és a szorongás terhét?
Őszintén együtt érzek azokkal, akiknek egyedül kellett megküzdeniük a szorongással, a stresszel; bárcsak ne az rögzült volna bennük, hogy a feléjük érkező folyamatos követelésekre a kiégésig tartó munka a helyes válasz. Az is igaz, hogy az emberek megfelelő segítség nélkül is túl tudnak élni megpróbáltatásokat, viszont a kialakított védekező mechanizmusok később komoly problémákat okozhatnak. Mi elsősorban annyit tehetünk, hogy gyengédséggel fordulunk a saját sérüléseink felé, mert amint felismerjük őket és elkezdünk azok gyógyításán dolgozni.
Emily-vel együtt alkottátok meg az Emberi Adakozó Szindróma kifejezést, amivel többször is találkozhatnak az olvasók az Érzelmi kiégésben. Mit jelent ez pontosan, és milyen árulkodó jelei vannak?
Dr. Kate Manne Down Girl című könyvéből emeltük át a kifejezést. Manne erkölcsfilozófus, aki az adakozás erőviszonyaival foglalkozik, és annak veszélyével, amikor valakire kategorikusan rá van bízva az adakozói szerepkör – ők képesek addig adni, amíg maguknak már nem jut semmi. Az egyik legszembetűnőbb tünete az Adakozó Szindrómának, hogy az ebben szenvedők meg vannak róla győződve, hogy erkölcsi kötelességük állandóan nyugodtnak, udvariasnak, kedvesnek és figyelmesnek lenniük másokkal, a környezetükkel, és ha ez mégsem sikerül, akkor azt kudarcnak könyvelik el. Talán az a legalattomosabb a jelenségben, hogy az ebben szenvedő személyek elhiszik, hogy az életüket csak eszerint élhetik.
A nőket jobban érinti az érzelmi kiégés?
Mindenfajta kiégés érzelmi eredetű. A stressz és szorongás egy testben lezajló ciklus. Amikor nőket kérdeztünk a kiégésről, nagyobb arányban válaszolták, hogy „érzelmileg kimerültek”, viszont a férfiak gyakrabban a „elenyésző sikerélményekről” számoltak be – ezeket a különbségeket egyszerűen beazonosíthatjuk a belénk nevelt nemi szerepek mentén. A feminin embereknek meg van engedve, hogy külön figyelmet fordítsanak az érzelmi folyamataikra, és a sikereik másodlagosak; a maszkulin személyeket viszont pont ellentétesen szocializálják, és meg kell tagadniuk maguktól az érzéseik megélését.
Ezek szerint az érzelmi terheltséget nem választod szét a nemek között?
Így van, ez egy mindenki számára veszélyes gyakorlat. Amikor a férfiaktól elvárt, hogy sztoikusak és erősek legyenek, akkor nem adódik esélyük, hogy észrevegyék a testükben zajló ciklusokat: nem sírhatnak örömükben, nem lehetnek gondoskodók a gyerekeikkel, nem mutathatnak félelmet. Ez nem csak annyit jelent, hogy képtelenek lesznek átélni az emberi lét intenzív érzéseit, hanem azt is, hogy a biológiai folyamataik is blokkolva vannak. Ez a blokk gyulladássá alakul, ami hosszan tartó betegséghez vezethet. Ezzel párhuzamosan pedig a nőkre van bízva mindenfajta érzelmi teher cipelése.
Hogyan tudjuk hatékonyan kezelni a kiégés tüneteit és az ezzel együtt járó nehézségeket?
Amikor felfigyelsz a szorongás első jeleire, engedd meg a testednek, hogy feldolgozza az összes felgyülemlett érzelmet, és találd meg azt az elfoglaltságot, amely közben biztonságban érzed magad: sétálj, fuss, küzdősportolj, aludj egy nagyot, beszélgess a kávézóban a baristával, öleld meg a barátodat, puszild meg a párodat, énekelj, vagy akár kezdj el sapkát kötni – valószínűleg már tisztában vagy vele, neked mi a legmegfelelőbb, mikor érzel békét és nyugalmat. Jusson eszedbe, hogy a magadra szánt idő legalább annyira fontos, mint a szeretteiddel való foglalkozás, és te is megérdemled a gondoskodást.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket