Érdi Tamás a Zeneakadémián

"Az oxfordi Wolfson Kollégium új hangversenytermének egyik első fellépője volt április 9-én Érdi Tamás zongoraművész, aki érett zeneiségével telt ház előtt aratott nagy sikert az egyetemi városban. Romantikus klasszikusokból állt londoni koncertje is másnap, a Magyar Kulturális Központban, amely tizenöt éves fennállása alatt ilyen nagyszámú közönséget még soha nem látott. A 19-ik században épült, stukkódíszes szalonjában olyan hangulat uralkodott, mintha maga Chopin vagy Liszt ült volna a zongoránál. Nem ok nélkül mondta Kocsis Zoltán, hogy Érdi Tamás sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek, játékában olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges" – számolt be a zongoraművész angliai vendégjátékáról Sárközi Mátyás, író-újságíró.
"Az természetes, hogy egy kifinomult hallású világtalan zongoraművész megérzi és különleges érzékenységgel interpretálja Chopin 15-ik prelüdjében a dallamsorokba foglalt esőcsepp koppanásokat (az Esőcsepp-prelüd nevet George Sand találta ki, Chopin nem szeretett címet adni műveinek), de az, hogy Liszt A Villa d`Este szökőkútjai című remekművében egy olyan zongorista jelenítse meg briliáns technikájával a víz játékos szökését, aki ezt a valóságban soha nem láthatta, Érdi Tamás kivételes intelligenciájára vall, és arra, hogy sok más világtalannal szemben, nyitott a világ felé" – folytatódik a méltatás.

Ugyanezt a programot játszotta tíz nappal korábban az oxfordi és londoni koncertjein is?

É. T.: Nem, ott Schubert, Liszt és Chopin programot kértek tőlem. Jó volt hetedszer találkozni a londoni közönséggel, s legnagyobb örömömre olyan sokan voltak, hogy még az emeletre felvezető lépcsőn is ültek, a levél pedig, amit másnap Sárközi Mátyástól kaptam, nemcsak azért megható számomra, mert Molnár Ferenc unokájától különleges élmény kritikát kapni, hanem mert ilyen lelkes sorok mindig új küzdelmekre ösztönzik az embert.

Jellemző az ilyen kívánságlista?

É. T.: Rendszerint én választok. A tíz részes Kárpát-medencei koncertsorozatban is, amelynek Kolozsvár, Zágráb, Abbázia, Lendva, Krakkóig, Kasság, Tarnow, Bécs, Szabadka és Magyarkanizsa is az állomásai. A két vajdasági hangverseny már megvolt, hatalmas sikerrel dicsekedhetek. Szabadkára és Magyarkanizsára máris visszavágyom, pedig most van mit csinálnom, de ezek a határon túli városok egyszerűen áhítoznak a komolyzenére. Nagyon szeretem ezeknek a városoknak a közönségét, ilyenkor mindig eszembe jut legutóbbi koncertkritikám címe: Érdi Tamás, Kolozsvár visszavár!

Az évadzáró varsói fellépésén is hasonló visszhangra számít?

É. T.: Boldogan dicsekszem, mert már harmadszor hívnak vissza a Lazienski Parkba a hatalmas Chopin szobor alá, ahol legalább 4000 Chopin rajongónak zongorázhatom. Első alkalommal a Bartók Évben játszottam itt, s megkértek, hogy egy magyar darabot is válasszak, - a lengyel-magyar barátságra való tekintettel, - ami itt még nem fordult elő, se azelőtt, se az óta. Ezt a moderátor többször kihangsúlyozta, de az a lelkesedés, amit Bartók Allegro barbarója kiváltott a közönségből, azt, sose felejtem el!