Ennek így kellett lennie!- Sors vagy döntés?
Képzeletben választanod kell egy feladatot! Melyik lenne az a következők közül? 1. Nagyon könnyű, amit szinte bárki megold. 2. Közepesen nehéz, amit figyelemmel és gondolkodással jó eséllyel megoldasz, de az is lehet, hogy nem fog sikerülni. 3. Nehéz, olyan kihívás, ami már-már megoldhatatlannak tűnik.
Ezeket láttad már?
Abban mindenki egyetért, hogy különböző emberek különbözőképpen látják a világot, a többieket, a helyzeteket. Ennek megfelelően pedig mások lesznek az értékrendek, más konklúziót vonunk le egy-egy helyzetből, és különböző okokat tulajdonítunk a körülöttünk lévő történéseknek. Az alapján pedig, hogy kit vagy mit teszünk felelőssé, beszélhetünk külső illetve belső kontrollról. De nézzük, mit jelent ez számunkra!
Tegyük fel, hogy valakinek problémát okoz az ismerkedés, ezért felkeres egy randigurut. Elsajátít pár módszert, kicsit helyrerakja az önbizalmát, és az új csajozós dumával kipróbálja magát élesben. Az eredmény a siker, azaz másnap vacsorázni viszi a lányt. Mit gondol magában ez a férfi? Azt, hogy érdemes volt tanulni, mert az új viselkedése lehengerlő volt, így már nem kell félnie az ismerkedéstől. De valóban ilyen egyértelmű a válasz? Nem. Ugyanis vannak, akik a következőt gondolják: Na jó, ez most véletlenül bejött, de biztos csak azért, mert nincs kedve főzni a lánynak, nem pedig azért mert annyira jó voltam.
A fenti példában az elsőt nevezzük belső kontrollos személynek. Ő ugyanis elhiszi magáról, hogy ő írányítja a helyzetet, és azt, hogy ok-okozati összefüggés van a viselkedése és az elért eredmény között. A második esetben külső kontrollról beszélünk, mert az így gondolkodó férfi nem lát ok-okozati összefüggést. Ehelyett valami másnak, tőle független, rajta kívülálló dolognak tulajdonítja a sikert. Ebben az esetben annak, hogy a nő nem akar főzni.
Az, hogy milyenek vagyunk inkább a fentiek közül, nagyon sokat lendíthet vagy ronthat mindennapjainkon, sőt egész élethelyzetünkön. Ha ugyanis elhiszed, hogy te vagy az elindítója az eseményeknek, hogy befolyásolod a világot, hogy helye van a létezésednek és ezzel együtt a véleményednek minden helyzetben, akkor nagy eséllyel fogsz tenni magadért, és hinni abban, hogy bármit elérhetsz. Ehhez azonban nem elég, hogy belső kontrollos legyél, hanem szükség van arra is, hogy hatékonynak érezd magad. Sokszor ugyanis az emberek tudják, hogy mit kéne tenniük, de mégsem teszik. Ékes példája ennek az egyetemi vizsgaidőszak, amikor mindenki tudja, hogy mikor lenne jó nekiállni tanulni, de mégsem kezdi el időben senki. Vagyis mindenki tudja, hogy rajta múlik a vizsga sikere, tehát megvan a belső kontroll, de nem tesznek érte, tehát hiányzik a hatékonyság.
Aki inkább külső kontrollos, annál nehéz hatékonyságról beszélni, hisz eleve nem látja, hogy neki bármihez köze lenne. Ehelyett kizárólag a hatalomban, a sorsban vagy Istenben hisz. Saját hatékonyságát mástól teszi függővé, azaz a szerencsétől és a jó kapcsolatoktól várja a sikerét.
Fontos megjegyezni, hogy a fentiek nem állandó tulajdonságok. Lehet változtatni rajtuk, illetve az adott helyzettől is függ, hogy külső vagy belső kontrollosak vagyunk éppen.
Alapvetően a belső kontroll jobb és előrébb visz az életben, hisz az így működő emberek sikerorientáltak, képesek felelősséget vállalni, jobban alkalmazkodnak a különféle helyzetekhez és sokkal kevesebbet szorongnak. Ezzel szemben a külső kontrollos személyek frusztráltabbak, családjuk általában elutasító vagy túlóvó.
Szerinted te inkább külső vagy belső kontrollos vagy? Elárulom, ha a bejegyzés elején az első vagy a harmadik feladatot választottad, akkor valószínűbb, hogy az esetek többségében külső, míg ha a másodikat, akkor inkább a belső jellemző rád. A nagyon könnyű feladatnál ugyanis mondható, hogy "ezt bárki megoldja, nem tőlem függöt", a nagyon nehéz esetében pedig "ezen mindenki elbukik, nem rajtam állt". A közepesnél azonban ki kell használni a bennünk rejlő lehetőségeket, kíváncsisággal fordulunk önmagunk felé, tudni akarjuk, mire vagyunk képesek. Ha sikerül, akkor büszkék lehetünk, hogy "igen, megcsináltam, jó vagyok", ha nem sikerül, akkor pedig tudjuk, miben kell még fejlődnünk.
Természetesen a fenti kérdés nem tekinthető mérőeszköznek, így bármit is választottál, érdemes elgondolkodnod, vajon hogy működsz a mindennapokban, és milyen helyzetben lenne érdemes változtatni a hozzáállásodon. Mert ahogy a mondás is tartja: segíts magadon, az Isten is megsegít!