„Ennél sokkal több van bennem!” – Mi az az én-vezetés, és miben segíthet neked?

Érezted már azt, hogy a legjobbat szeretnéd kihozni magadból, de néha elfogy az erőd, a motivációd, és különben is: mintha folyamatosan másoktól függenél? A főnöködtől, a főnököd főnökétől, a vezérigazgatótól, és hiába vagy gyakorlatilag felnőtt, olyan, mintha porszem lennél a gépezetben, közvetlenül a hierarchia legalja alatt valahol a pincében. Ötleteid vannak, de nem feltétlenül mered bedobni őket, az pedig, hogy kiállj magadért, szinte elképzelhetetlen számodra. Az én-vezetés (self-leadership) pont ebben segít. De mit is jelent ez pontosan? Manz és Neck, az én-vezetés két meghatározó amerikai kutatójának remek definíciója van rá: Egy olyan folyamat, mely során a személy kontrollálja, irányítja és vezeti a saját viselkedését kognitív (gondolati) és viselkedéses stratégiák alkalmazása segítségével.

Vagyis arra fókuszál, hogyan irányítsuk saját személyiségünket különböző pszichológiai stratégiákat alkalmazva, hogy elérjük azt a motivációt és személyes hatékonyságot, ami a magasabb teljesítményhez és a céljaink eléréshez szükséges. A segítségével megtanulod tudatosan befolyásolni önmagadat, nő az önbizalmad, bátrabban lépsz ki a komfortzónádból és mersz egyedi és önazonos lenni, és képes leszel megvalósítani és érvényesíteni az elképzeléseidet. Ezek a stratégiák eljuttathatnak a lelki állóképességed fejlesztéséhez – gyakorlatilag olyan, mintha rendszeresen edzene a tudatosságod. Mit nyerhetsz vele hosszútávon?

• Jobban ura leszel az életednek, elkötelezettebbé válsz a céljaid és a feladataid felé, a csapatod és a közösség iránt.
• Kreatívabb leszel, több újító ötleted születik, bátrabban kezdeményezel, legyen szó új munkahelyi projektekről vagy egy vállalkozás elindításáról.
• Hatékonyabb leszel egyéni és szervezeti szinten, nő a teljesítményed, és sokkal eredményesebbnek érzed majd magad a nap végén.

Egy széles körben elterjed társadalompszichológiai elmélet szerint mind az egyéni, mind az üzleti, szervezeti fejlődést három meghatározó fázisra oszthatjuk fel. Mindannyian megtapasztaljuk mindhárom fázist életünk különböző területein vagy időszakaiban, azonban érdemes beazonosítanod, melyikben töltöd az időd jelentős részét.

1. Ha az első fázis, a függőség (dependencia) fázisa a leginkább jellemző rád, hajlamos vagy elnyomni a kreativitásodat, a saját ötleteidet és gondolataidat. Magad elé helyezel másokat, igyekszel megfelelni a közvetlen vagy tágabb környezeted elvárásainak, és nem igazán mered érvényesíteni az érdekeidet. Az ezen a szinten működők függenek másoktól, a környezetüktől vagy a munkahelyüktől. Azok, akik megragadtak ezen a szinten, még nem szilárdították meg a saját értékrendszerüket. Az általánosan elfogadott társadalmi normákat követik, ezért nevezik ezt a szintet a ‘dependens-konformisták’ kultúrájának is. Az üzleti életben a dependencia céges kultúrájában a munkavállalók úgy gondolják, hogy a siker egyedül a vezetőségen múlik, és nehezen kezelik a változást és a kihívásokat, a megszokások biztonságát keresik.
2. A második, vagyis a függetlenség (independencia) fázisába lépve sokunk életében elérkezik az a pont, amikor a konformizmus és a megszokás helyett valami többre, jelentőségteljesebbre vágyunk. Bizonyára elfogott már az az érzés, hogy „ennél sokkal több van bennem, meg akarom ismerni, mi ez a több, és ki is szeretném bontakoztatni”. A függetlenség szintje az én-vezetés szintje is, ahol lehetőségünk van kibontakoztatni erősségeinket és rejtett erőforrásainkat. Ezen a szinten már tisztában vagy a saját értékeiddel, a személyes standardjaiddal. Tudod, hogyan tudszértéket teremteni a környezetedben és a társadalomban oly módon, hogy eközben nem veszíted el önmagadat, felelős vagy a gondolataidért és a cselekedeteidért. Általában az ezen a szinten működő személyek vállalkozók vagy csapatok, szervezetek vezetői vagy a szakmájukban sikeres szakértők. Én-vezetőként a függetlenség szintjén saját célokat tűzöl ki, és meg is valósítod azokat. Üzleti szinten a függetlenség szervezeti kultúrájában az egyéni teljesítményen van a hangsúly. Ez a típusú kultúra könnyen tud alkalmazkodni a változáshoz, és lehetőség van a folyamatos fejlődésre.
3. A harmadik szinten, az interdependencia, vagyis a kölcsönös egymásrautaltság fázisában időd jelentős részében arra fókuszálsz, hogyan tudsz a lehető legönazonosabb módon értéket teremteni a környezeted számára. Ha elsajátítottad ez előző stádium én-vezetési gyakorlatát, képes vagy szélesebb perspektívában gondolkodni, és más, a társadalomban független szinten álló én-vezetőkkel együtt dolgozni. Ezen a szinten érted meg igazán a partnerségek jelentőségét. A hatékony, megoldás-fókuszú, win-win típusú kommunikáció kerül előtérbe. A kölcsönös egymásrautaltság üzleti kultúrájában olyan független én-vezetők csoportja dolgozik együtt, akik a közös munkán keresztül új lehetőségeket és megoldásokat aknáznak ki. Tudják, hogy egyedi erőforrásaik és erősségeik összehangolásával közelebb kerülhetnek mind az egyéni, mind a közös céljaik megvalósításához. A közösségi terek és a sharing economy is mind az interdependencia rendszereit és építő elveit igyekszik megteremteni. 

Ne ijedj meg és ne is menjen el a kedved, ha az első csoportba tartozol, és sokkal vonzóbbnak tartod a második vagy a harmadik szintet. A következő hetekben részletesen górcső alá vesszük az én-vezetési stratégiákat, és azt is megmutatom, hogyan alkalmazhatod azokat a mindennapjaidban.

Szerzőnk, Kertész Lilla szervezetpszichológusként és business coach-ként dolgozik, hogy startupokat, kis-és középvállalkozásokat, valamint azok vezetőit támogassa a fejlődésben, az üzleti és egyéni hatékonyság növelésében. Fő területe az én-vezetés, vagyis annak kérdése, hogyan tudjuk irányítani saját életünket, illetve hogyan válhatunk csapatok, egész szervezetek, valamint önmagunk eredményes és tudatos vezetőivé.