Emily Párizsban a valóságban: mi a véleménye egy francia nőnek a sorozat kliséiről?

Mentalitás a munkahelyen

Emily sorozatbéli kollégái rendszeresen megjegyzik, hogy a munka olyan kötelezettség, amire nem az önmegvalósítás motiválja őket, hanem az, hogy elég pénzt keressenek a munkahelyen kívüli életükhöz. A franciáknak ez utóbbi az önmegvalósítás terepe, és nem vetnek meg egy hosszabb ebédszünetet, vagy néhány szabadnapot. Még mielőtt feltehettem volna az erre vonatkozó kérdésem Eliette-nek, barátnőm megelőzött egy képpel, amin a cicájával fekszenek a kanapén. A kép címe: télétravail, vagyis home office. Ezzel részben válaszolt is, de azért később kifejtette, hogy ez emberfüggő. A francia kultúrának viszont része az a felfogás, miszerint az emberek nem azért élnek, hogy dolgozzanak, hanem azért dolgoznak, hogy éljenek.

Francia arrogancia

Emily kollégái sokszor lenézik és megszólják az amerikai lányt. Eliette szerint valóban jellemző a franciákra, főleg az idősebbekre, hogy az átlagnál nyersebbek, de senkivel nem bánnak olyan lekezelően, mint ahogyan azt az alkotók bemutatták. Valamint Emily egy valós munkahelyen talált volna valakit, aki ebédel vele az első napján, nem úgy mint a sorozatban, ahol a lány munkatársai átlátszó kifogásokkal bújtak ki a meghívás alól.

Párizs, a szerelem városa

Azt mondják, Párizs a románcok, a szerelem fővárosa. A sorozatban úgy fogalmaznak, a szinglik élete itt croissantból és szexből áll. Az első kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy mennyi esélyem van Emily-hez hasonlóan a l’homme de mes rêves, vagyis álmaim férfija mellé beköltözni? Eliette szerint nem kizárt, ugyanakkor a szomszédok általában nem ismerik egymást. A falak viszont olyan vékonyak, hogy azt is hallják, amit nem szeretnének.

Ennek ellenére Párizs valóban romantikus város, kávézók és virágüzletek sorakoznak az utcák mellett, és a franciáknak még szavuk is van arra, aki a városban sétálgat: flâneur. A Szajna feletti hidakra párok százezrei tettek lakatot szerelmük jeléül, és mivel Párizsban sokat esik, az eső is romantikussá vált.

Eliette szerint az egyéjszakás kalandok idegenekkel nem olyan népszerűek, de barátokkal-ismerősökkel annál inkább. A sorozatban az orgazmust les petites morts-nak hívják, ami pici halálokat jelent, de ez régies, irodalmi kifejezés ami leginkább a férfi orgazmusra vonatkozott, és ma már a köznyelvben nem sokan használják.

Az Eliette-el való beszélgetés után az a benyomásom, hogy az Emily Párizsban alkotói sikeresen szedték össze a francia kultúra alapjait, ugyanakkor a részletekben olykor tévedtek, és a sztereotípiákat sokszor felnagyították. Ha a valódi párizsi életre vagytok kíváncsiak, akkor azt javaslom, inkább francia sorozatba kezdjetek bele, hiszen az sokkal autentikusabban adja vissza Párizs hangulatát, ami amerikai nézőpont nélkül is mesés.

Szerző: Gyarmati Fanni