Elválaszthatatlanok vagytok a pároddal? Ez komoly problémákat okozhat!
Természetes, ha egy kapcsolat első hónapjaiban folyton együtt vagyunk a párunkkal, ha azonban évekkel később sem tudunk egymástól külön létezni, az komoly problémákat is okozhat.
Ezeket láttad már?
Szimbiózis és differenciálódás
Egy kapcsolat kezdetén éjszakákat átbeszélgetünk a szerelmünkkel, amikor csak tudunk, együtt vagyunk, de ha éppen nem, akkor is a másikra gondolunk. A pszichológusok ezt a szakaszt nevezik szimbiózisnak, amely nagyon hasonló a csecsemőkori anya-gyerek kapcsolathoz. Idővel aztán egyre kevésbé igényeljük ezt a folyamatos összeolvadást, már szívesen vagyunk távol is a másiktól, nem gondolunk rá megállás nélkül, heves érzéseink lecsillapodnak. Ideális esetben mindkét fél nagyjából azonos idő elteltével kezd el kifelé fordulni, a párjától különálló lényként is értelmezni önmagát, ám nem mindig ez a helyzet.
"Aki gyerekkorában nem tanulta meg, milyen biztonságban lenni érzelmileg, az a felnőtt kapcsolataiban is ezt a bizonytalanságot éli meg. Ilyenkor a jelen kapcsolatban bekövetkező változás, mint például a másik differenciálódási igénye, előhozza a korábbi élményeket, és a személy megéli mindazt a zavarodottságot, félelmet, amit gyerekként is átélt."
– mondja Bóta Tímea tanácsadó szakpszichológus, hozzátéve, hogy olyan is előfordul, hogy a differenciálódás módja annyira drasztikus, hogy az egy biztonságosan kötődőt is megvisel.
"Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a naponta találkozós, összebújós kapcsolatban az egyik fél váratlanul, minden ok nélkül azt mondja, hogy álljunk át a heti egy randevúra. Ebben az esetben a zavarodottság a kötődési zavar nélkül is természetes, sőt, inkább ez a természetes."
A szakértő szerint az az ideális differenciálódási folyamat, amely mindkét fél igényeit leköveti, és az eltérő szorongásszintekhez is alkalmazkodik. Sokat segít ebben a helyzetben, ha lehet beszélni az érzelmeinkről, félelmeinkről. Arról is, ha attól tartunk, hogy a másik elhagy minket. Végül egy megfelelően lezajlott folyamatban a pár új, biztonságos kereteket ad a kapcsolatnak, amelyben már nem kell folyton együtt lenniük, ahhoz, hogy összetartozzanak. Bóta arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon fontos az önismereti munka is: ne a jelenlegi kapcsolatunktól várjuk el egy régi kapcsolati hiány pótlását!
Félelem az eltávolodástól
Mindannyian ismerünk olyan párokat, amelyek esetében mintha el sem kezdődött volna a differenciálódás, és hosszú évek után is folyton együtt vannak, szinte nincs is életük a másikon kívül. Bóta Tímea szerint egy kapcsolat akkor van rendben, ha abban mindkét fél jól érzi magát - ez az egyedüli viszonyítási pont. Egy szimbiotikus elakadásnál a pszichológus szerint az okozhat nehézséget, hogy nem jut hely olyan fontos külső kapcsolatoknak, mint a barátok, de még akár a gyermekvállalás is nehezített lehet.
"Arra is ismerünk példát, hogy a másikkal való szoros szimbiózis egy életen át tart, akár összeolvadva a másikkal, akár egyfajta se vele-se nélküle kapcsolatban. Ilyenkor sokszor az történik, hogy a felek azt választják, ami számukra a kisebbik rossz. Annyira félnek az eltávolodástól, hogy inkább feladják a saját határaikat az összeolvadás érdekében, vagy szenvednek egymástól."
A pszichológus szerint már az elég lehet, ha az egyik fél motiválttá válik, hogy változtasson, és ilyenkor gyakran fordulnak a párok szakemberhez.
"Érdekes módon már a segítségkéréssel lépnek egy nagyot, mert megpróbálnak a szoros kétszemélyes helyzetből a párterapeutákkal egy háromszöget létrehozni, ami már önmagában terápiás hatású lehet."
