Életem a COVID alatt

Szerencsére azonban sokan vannak, akik képesek voltak fejlődni, és megerősödve kerültek ki a nehézségekből:

Több dolgot értékelek

Én nem vesztettem el a vírusban hozzátartozómat úgy, hogy el sem búcsúzhattam tőle, sőt magam sem kaptam el a betegséget. Elvesztettem viszont az anyukámat, akivel élete utolsó évében sokkal kevesebb időt tölthettem a járvány miatt, mint szerettem volna, és elveszítettem a párkapcsolatomat is, ami ráment a közös bezártság és a családi gondok okozta frusztrációkra.

Sokáig fantáziáltam arról, mi lett volna, ha nincs a vírus. Hogyan telt volna anyu utolsó éve, vagy hogy együtt maradtunk volna-e a párommal. Aztán rájöttem, hogy ha egy pozitívuma volt ennek a világjárványnak, az az, hogy megtanultuk megszokni, semmi sem biztos, minden változékony, és hogy erősnek kell lenni, mert az élet nem mindig csak jó dolgokat tartogat számunkra. Ma már úgy gondolom, sok kemény dolgot ki tudnék hordani lábon, amiktől két évvel ezelőtt összeomlottam volna, és megtanultam nagyon is értékelni az élet apró örömeit, azt, hogyha a szeretteimmel lehetek, ha egészséges vagyok, ha van fedél a fejem felett. Zsanett (29)

A lópucolás mint terápia

Az első lezárások nagyon rosszkor jöttek, mert éppen egy rettenetesen fájdalmas szakítást próbáltam feldolgozni. Nem először csalódtam, de most olyasvalakiben, akiről legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy megteszi velem azt, amit megtett. Szenvedtem attól, hogy nem lehetek a barátaimmal és az anyukámmal. Egy röpke, nyugodtabb nyár után, 2020 őszén én is covidos lettem.

Nem voltak súlyos tüneteim, de a még mindig feldolgozatlan szakítás, a bezártság okozta lelki károk és a fertőzés utóhatásai miatt egyre durvább álmatlanság gyötört. Alig aludtam, így elmentem pszichológushoz, aki nagyon sokat segített. A legtöbbet mégis az segített rajtam, hogy rátaláltam a szenvedélyemre, a lovaglásra. Gyerekkorom óta vonzott ez a sport, ám sosem ültem lovon, de az első pillanatban beleszerettem. Úgy érzem, számomra nincs jobb közeg a gyógyulásra a természetnél, és nincs jobb terápia egy alapos lópucolásnál. Kinga (38)

Egy új lehetőség

A járvány kezdetéig kényelmes életem volt. Boldog házasságban élek, sok barátom van, elkerültek a drámák. Aztán pár hónappal a járvány kitörése után kirúgtak az állásomból. Nagyon megijedtem, mert éppen saját házra gyűjtöttünk, és a férjem fizetése nem volt elég arra, hogy félretegyünk.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve elmentem biciklis futárnak. Évek óta bringával járok mindenhová, a várost, ahol élünk, ismerem, mint a tenyeremet. Átvészeltük a lezárásokat, még pénzt is tudtunk gyűjteni, ráadásul sokkal fittebb is lettem. Pár hónapja már egy kávézóban dolgozom baristaként. Arra jöttem rá, hogy néha kénytelenek vagyunk újratervezni, és ezt nem tragédiaként, hanem lehetőségként kell felfogni. Ildi (26)

A cikk eredetileg a GLAMOUR 2022-es áprilisi számában jelent meg.

Szöveg: Kerekes Anna