Ekler Luca: „Ebben a sportban végre nem jelentett hátrányt a fogyatékosságom”
Ekler Luca paralimpikon egy sérülés miatt talált rá az atlétikára. A parasport pedig segített neki, hogy maximálisan elfogadja önmagát. Ismerd meg Luca történetét!
Ezeket láttad már?
Ekler Luca kitartásból kiváló. Korábban több sportban is kipróbálta magát, ígéretes teniszkarrierje akkor ért véget, amikor tízévesen egy sérülés következtében lebénult a bal oldala.
Hogyan találtál rá az atlétikára?
Nagyon sportos családban nőttem fel, mindig is fontos volt a mozgás. Gyerekkoromban versenyszerűen teniszeztem, más sportokat is kipróbáltam, aztán tízévesen egyszer rosszul lettem fociedzésen. Kiderült, hogy sztrókot kaptam, aminek a következtében lebénult a bal oldalam. Hosszabb rehabilitáció vette kezdetét, gyógytorna, fizikoterápia mellett gyógyszeres kezelést is kaptam, majd szép lassan visszajött a mozgásom, javult az állapotom. Nagyjából egy évig egyáltalán nem mozoghattam, amikor letelt az egy év, elküldtek felülvizsgálatra. Hivatalosan is engedélyezték, hogy újra elkezdjek sportolni. A sérülésem után hamar egyértelművé vált, hogy a teniszt sajnos nem tudom folytatni. Próbálkoztam röplabdával, focival, szertornáztam, de valójában egyikben sem éreztem magamat felszabadultnak. Egyszer édesapám elvitt magával egy atlétikai edzésre. Úgy éreztem, ez az a sport, ahol végre nem jelent hátrányt a fogyatékosságom.
A versenyszellem vagy inkább a mozgás iránti szeretet motivált?
Kezdetben inkább a sport iránti szeretet hajtott, boldog voltam, hogy végre kiteljesedhettem. Elég hamar elkezdtem versenyezni is, fontos volt, hogy mérni lehessen a fejlődésemet. Hat-hét évig ép sportolókkal versenyeztem, a parasportot egyáltalán nem ismertem. Több országos bajnokságon indultam, igyekeztem minél jobb eredményeket elérni. Aztán 2017 nyarán megláttam versenyezni a Biacsi ikerlányokat a tévében, ekkor találkoztam először a parasporttal és a gondolattal, hogy talán nekem is volna helyem köztük. Végül 2018 nyarán kaptam meg a nemzetközi kategóriámat, a parasport segített igazán elfogadni önmagamat. Megtaláltam azt a közeget, ahol felszabadultan tudok versenyezni, ahol képes vagyok a saját határaimat feszegetni, a korlátaimat is leküzdeni. A kezdetektől szerettem volna kijutni a paralimpiára, 2018-ban megnyertem az első Európa-bajnokságomat, a 2019-es világbajnokságról pedig egy aranyat és két ezüstöt hoztam haza, utána pedig egyenes út vezetett Tokióig.
Az első paralimpiádon aranyérmet szereztél.
Nagyon örülök, hogy nem a távolugrással, hanem a százméteres síkfutással kezdtem, így volt időm feltérképezni a helyet, a körülményeket, távolugrásban már teljesen nyugodtan és magabiztosan tudtam versenyezni. Úgy utaztam ki az első paralimpiámra, hogy nyerni szeretnék, de nem raktam magamra felesleges súlyokat. Végig jól szerettem volna érezni magam, minden pillanatot ki akartam élvezni. Tudtam, hogy mindent bele fogok adni, az meg úgyis a versenyen dől el, hogy ez milyen eredményre lesz elég. Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem, amikor győztem, megkaptam az érmet és meghallottam a magyar himnuszt. Büszke vagyok magamra.
Elég magasra raktad másoknak és magadnak is lécet.
Hiszek abban, hogy mindenkinek saját magához viszonyítva kell a legjobb eredményt elérni, másokat nem szeretnék befolyásolni, magamnak viszont jó magasra rakom, az biztos.
Mit gondolsz, a tehetség mellett milyen adottságok kellenek, hogy valakiből jó atléta legyen?
Nagyon összetett; az atlétikát feloszthatjuk dobásokra, ugrásokra és futásokra, valamint gyaloglásra, és az a helyzet, hogy mindegyik szakághoz más kvalitás kell. Például távolugrásnál a nyúlánk, izmosabb, viszonylag szálkás termet jelent előnyt, egy dobónál viszont a zömökebb, izmosabb testalkat. Hozzáteszem, hogy mint mindenhol, az atlétikában is vannak kivételek, és a testi adottság csak egy szeletét teszi ki a „jó atlétának”.
A hétköznapokban milyen Luca?
A sport mellett egyetemre járok, most fogok végezni a mesterképzéssel a Testnevelési Egyetemen. Ha időm engedi, szeretek más sportokat is kipróbálni, imádok olvasni, kirándulni, írni. Kitartó és szorgalmas vagyok, általában pozitívan állok az élethez. Néha türelmetlen vagyok, ezen próbálok változtatni.
Érdekes, amit mondasz, olyan fegyelmezettnek, türelmesnek tűnsz a pályán.
A sportban mindig az vagyok, pontosan tudom, hogy ettől is nagyban függ, hogy jó legyen az eredmény. Az élet más területén viszont nem mindig vagyok ennyire türelmes.
Mennyire áll közel hozzád a divat és a szépségápolás világa?
Nagyon érdekel az öltözködés, a sminkelés talán kevésbé, jobban szeretem a natúr sminkeket magamon. A versenyeken csak minimális sminket használok, pont annyit, ami egy kis plusz magabiztosságot ad, de egyáltalán nem viszem túlzásba. Az időm nagy részét sportos ruhadarabokban töltöm, de szeretem az elegáns vonalat is. Az éppen aktuális hangulatomtól függ, hogy letisztultabb vagy éppen kicsit merészebb darabot viselek. Kedvencem a blézer, imádom, hogy tényleg bármivel és bárhogyan fel tudom venni. A cipők terén, amikor nem a sportpályán vagyok, elegánsabb eseményekre szeretek magas sarkút húzni.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es július-augusztusi lapszámában jelent meg.
Fotó: Demeter Vanda
Stylist: Csillag Szilvia
Smink és haj: Nyírő Fruzsina
