„Nincs annál jobb dolog, mint boldoggá tenni másokat" - Interjú a KIKAPCS. Alapítvány megálmodóival
Ha megtaláljuk a szívügyünket, egészen máshogy látjuk a világot: bármilyen nehéz időket is élünk, úgy érezzük, hogy hajt minket előre, és minden egyes nap megéri felkelnünk már csak azért is, hogy újabb dolgokat tegyünk meg érte. Bárdió Luca és Környei Viktória egy egyetemi projektjük során talált rá arra, mi is az ő hivatásuk. Fiatal koruk ellenére belevágtak egy saját vállalkozásba, mára pedig alapítványukon, a KIKAPCS-on keresztül 150 sajátos nevelési igényű (SNI-s) gyermeket nevelő családot támogatnak.
Ezeket láttad már?
„Lányok, nem csillog a szemetek!” - mondta tanárjuk Lucának és Vikinek egy egyetemi projektjük során, ami megerősítette őket abban, hogy inkább olyan dologgal szeretnének foglalkozni, ami igazán a sajátjuk, és másoknak is tudnak vele segíteni. Hamarosan megszületett a KIKAPCS. Alapítvány, ami a segítségnyújtás mellett igazi közösségkovácsoló erővel bír, az azóta elért szép eredményeik mellett pedig további csodálatos, példaértékű terveik is vannak.
Mikor kezdődött a közös történetetek és a barátságotok?
Luca: A barátságunk története visszavezet a BME gólyatáborig, egészen pontosan a rózsaszín csapatig. Itt találkoztunk először egymással, és azóta töretlen a barátságunk. A KIKAPCS. Sokan kérdezték tőlünk, milyen együtt dolgozni, nem adódik-e feszültség abból, hogy barátok vagyunk és együtt vezetünk egy NGO-t. Egyet tudok érteni azzal, hogy keverni a barátságot és a munkát sokszor problémás lehet és nehézséget okozhat, de szerintem mindketten ki tudjuk jelenteni, hogy nálunk konfliktusmentes a helyzet. Talán a közös értékrendünknek köszönhető, a közös célnak és hogy hiszünk a kommunikáció erejében.
Mi történt azon a bizonyos egyetemi órátokon, amikor megszületett a KIKAPCS. Alapítvány ötlete?
Viki: Egy úgynevezett Startup VIP kurzusra hívott el Luca, ami kicsit más volt, mint az addig megszokott óráink, ugyanis már egy konkrét ötlettel kellett odaállni, amit aztán a félév végére validálni kellett. A kurzus elején még más ötlettel indultunk neki a félévnek, ami ugyan a hotelekhez kapcsolódott, de a félév közepe felé rájöttünk, hogy nem is értünk a hotelekhez, sem az általunk megálmodott ötlethez, miközben a többi kurzus csapat már nagyon jól haladt. A félév közepén csalódottan beszéltünk az oktatónkkal, amikor elhangzott tőle az a bizonyos mondat, amit a mai napig emlegetünk: „De hát lányok, nem csillog a szemetek!”
Luca: Ez erősített meg minket is abban, hogy igen, mi azért jöttünk erre a kurzusra, hogy valami olyat alkossunk, ami a sajátunk, de ami ennél is fontosabb, hogy valami olyat szerettünk volna létrehozni, amivel másoknak - nehéz helyzetben lévő, beteg gyereknek - tudunk segíteni. A tanárunk adta az inspirációt, és összekötött sajátos nevelési igényű gyereket nevelő családokkal, akiknek a körében piackutatást végeztünk, és az ő problémáikra álmodtuk meg tevékenységünket, ami a mai napig ugyanaz.
Mi a küldetésetek?
Viki: A KIKAPCS. küldetése, hogy kedvezményes kikapcsolódást és közösséget biztosítson olyan családok számára, akik sajátos nevelési igényű gyereket nevelnek. Célunk, hogy hosszútávú életminőség javulást érjünk el ezen családok életében. Ez az egyik unique selling pointunk, különlegességünk, hiszen ha csatlakozik a KIKAPCS. közösségbe egy család, egészen addig velünk maradhatnak, amíg a gyerek 22 éves nem lesz.
Luca: Hiszünk abban, hogy ezt a pozitív változást nem lehet elérni 1-2 év alatt. A családoknak igenis meg kell szokni azt a tudatot, hogy van egy közösség, akikre mindig számíthatnak, ahol elfogadják őket, akikkel minden hónapban találkozhatnak, és ráadásul még évi egy nyaralásra is eljuthatnak velük. Ehhez pedig időre van szükség, ez az egyik oka, hogy mi nagyon hosszú távra tervezünk.
Pontosan hogyan tudtok segíteni az SNI-s gyermekeknek és a családjuknak?
Luca: A KIKAPCS. tevékenységének két fő pillére van: egyrészt 3 napos szállodai üdüléseket biztosítunk a családoknak, ahol egyszerre 4-5 család vesz részt, és figyelünk, hogy a gyerekek életkora és sajátossága hasonló legyen. A nyaralások alatt önkénteseket, igény esetén konduktort is biztosítunk, akik gondoskodnak a jó hangulatról, a programokról, a gyerekekkel való játékról. A három napos szállodai üdülések pedig úgy néznek ki, hogy a partner szállodáink adnak a KIKAPCS.-nak, nagyjából 50%-os kedvezményt, amiből mi még adunk a családoknak szintén 50% kedvezményt, így nekik egy nagyon jutányos árat kell fizetniük.
Viki: A másik fő pillér a közösségi programok, amelyeket havi rendszerességgel tartunk meg a családoknak, teljesen ingyenesen. A közösségi programokat mindig a családok és gyerekek igényeire igyekszünk szabni. Voltunk már vidéken a Katica Tanyán, szerveztünk farsangi bulit, játékos teadélutánt, szerveztünk kincskereső játékot, az Aquaworld-be és a VR vidámparkba is ellátogattunk, továbbá vannak hagyományőrző programjaink is. Ilyen a júliusi Normafa piknik, fürdőzés a Római Strandon, csokikészítő program, Pizza Party és karácsonyi program. Tehát mi így biztosítunk számukra életre szóló élményeket és egy szerető, támogató közösséget, akikre mindig támaszkodhatnak. A közösség erejével segítünk.
Inkább előnynek érzitek, hogy fiatalon vágtatok bele egy ilyen projektbe, vagy nehezebbé teszi a dolgotok?
Luca: Vikivel mindkettőnknek nagyon pozitív a természetünk, és jól vesszük az akadályokat. A nehéz helyzetekre általában kihívásként tekintünk, és nagyon nyitottan megyünk előre. Az elején voltak nehézségek, amik főleg abból fakadtak, hogy nem rendelkeztünk tapasztalattal arról, hogyan is kell felépíteni egy saját vállalkozást, milyen lépések is vannak valójában. Ezek a nehézségek izgalmassá tették a folyamatot, és csillogó szemmel vártuk az újabb kihívásokat, és hogy milyen új dolgokat tanulhatunk.
Emlékszem az első problémás pillanatra: a pilot projektünk előtt álltunk, le volt szervezve már a nyaralás két családdal és a szállodával is, viszont a pénzügyi támogatás még nem volt meg a projektre. Eljött a nagy nap, amikor elmentünk egy nagy céghez, annak a reményében, hogy megszerezzük a pénzt a pilot projektre. Ez nem sikerült. Elsőre nagyon el voltunk keseredve, hogy most mi lesz, aztán beszéltünk a szállodával, elmondtuk nekik őszintén a helyzetünket. Ők bizalmat szavaztak nekünk és a következőt mondták: „Ez úgyis egy hosszútávú dolog lesz, nem? Gyertek ingyen, ez úgyis csak az első nyaralás!” Ezen a ponton akár fel is adhattuk volna, de nem tettük. Mindez szerintem nem korfüggő, hanem azon múlik, kinek milyen a személyisége, felfogása.
Mivel biztatnátok a hozzátok hasonló fiatal nőket, hogy nekik is legyen egy szívügyük, ami mellett igazán kiállnak?
Viki: Ez hozzánk közel álló téma, ugyanis szeretnénk lerombolni a régi perspektívát a civil szervezeteket illetően, és szeretnénk erősíteni a fiatalokban a társadalmilag érzékeny attitűdöt. Ahogy meséltük már, a szervezet létrejötte is eltér egy hagyományos civil szervezetétől, ugyanígy a mi hozzáállásunk, felfogásunk is eltér, sok más szervezetet illetően, ha csak arra gondolunk, hogy mi szeretünk kicsit mindig máshogy nekiindulni mindennek, legyen szó mondjuk egy kampányról. Hisszük, hogy ezzel a mentalitással, hogy úgy állunk hozzá, mint hogy ez egy profi munkahely, nem is tudnánk ilyen dinamikusan fejlődni. A hangsúly a profin van! Célunk, hogy szemléltessük, hogy attól, hogy mi civil szervezet vagyunk, a munka feladataink ugyanazok, mint egy for profit cégnek, csak mi emellett igyekszünk értéket teremteni.
Nekünk Lucával a KIKAPCS. nem csak a munkánk, hanem a hivatásunk, hobbink, egy hely, ahol mi is önmagunk lehetünk, az a dolog, amiért megéri felkelni minden nap és ugyanazzal a motivációval, lelkesedéssel vágunk neki, hiszen nincs annál jobb dolog, mint boldoggá tenni másokat. Ezzel a példával és életutunkkal szeretnénk inspirálni a fiatalokat, és ösztönözni, hogy ha ők is találnak olyan társadalmi vagy akár környezeti problémát, amiről úgy gondolják, hogy fontos foglalkozni vele és hisznek is benne, akkor mi mindenkit bátorítunk arra, hogy érdemes felkarolni. Én arra biztatok mindenkit, hogy találja meg azt az ügyet, amiért „csillog az a bizonyos szem”, ami mindenkinek a saját kis KIKAPCS.-a!
Kiknek ajánlanátok - akár nálatok - az önkénteskedést, és ti miben látjátok a szépségét?
Viki: Önkénteskedést mindenkinek ajánlanánk! Nincs annál jobb dolog, mint mosolyt csalni mások arcára, és önzetlenül örömet szerezni! A nálunk való önkénteskedést pedig különösen olyan fiataloknak ajánlanánk, akik nyitottak, talpraesetteket, megbízhatóak, elfogadóak egymást illetően, kedvesek, közösségben gondolkodnak és szeretnének valamilyen formában visszaadni a társadalomnak! Nem kérünk papírt, ami igazolja, hogy az önkénteseknek van szakmai képzettsége akár konduktorként, vagy gyógypedagógusként, egy tréninget tartunk számukra az elején a KIKAPCS. önkéntes kaland elején. Mivel a programokon és a nyaralásokon ott vannak a szülők is, és ők sincsenek egyedül, így a fentebb felsorolt értékek a legfontosabbak.
Luca: A KIKAPCS. önkénteseknél is figyelünk a közösség építésre, ezért külön is szervezünk közösségi programokat számukra, hiszen ahogy már korábban mondtuk, közösségben gondolkodunk, és szeretnénk, ha az önkéntes bázisunk is egy erős közösségből állna, ahol számíthatnak egymásra. Nagyon jó látni, hogy már kialakultak barátságok önkéntesek között, de nem csak köztük, hanem önkéntes és család között is. Szívmelengető érzés hallani, amikor az önkéntes meséli, hogy a nyaralás óta tartják a jó kapcsolatot a családdal, felhívják egymást, érdeklődnek egymást felől. Februárban indul majd az újabb önkéntes felvételi nálunk, így aki érzi magában a motivációt, őt szeretettel várjuk.
Mely eddig kapott visszajelzésekre emlékeztek vissza a legszívesebben?
Viki: Már több, mint 3 éve működünk, így nagyon sok szép emlékünk van. Azt sosem fogom elfelejteni, amikor az első családfelvételin az egyik anyuka elsírta magát és azt mondta nekünk, hogy nem hiszi el, hogy létezik egy ilyen szervezet, el sem hisszük, ez mekkora segítség nekik. Erre mi is elsírtuk magunkat. Talán akkor fogtuk fel, hogy milyen nagy felelősség is, amibe belevágtunk.
Luca: Az is nagy pillanat volt, amikor felvettük az első munkavállalónkat, Henit, aki azóta is a családok boldogságáért felel. Amikor a gyerekek boldogságát látjuk, az felbecsülhetetlen. Például az egyik nyaraláson felkiáltott a gyerkőc, hogy úristen a mennyországban érzem magam, ugye mehetek még veletek nyaralni?
Viki: Így van, vagy olyan is volt, hogy az egyik anyuka sírva hívott fel, hogy megadatott nekik is, hogy a kislányának meg tudta mutatni a Balatont a mi segítségünkkel. Ilyenkor érezzük, hogy mekkora jelentősége van annak, amit csinálunk.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?
Luca: Jelenleg 150 családnak segítünk. Következő lépésünk, hogy létrehozzunk vidéki - szülők és önkéntesek által vezetett - központokat. Ez azt jelentené, hogy a közösségi programjaink nem csak Budapest fókuszúak lennének, és sokkal több család tudna csatlakozni a KIKAPCS.-hoz. A munkavállalói csapatot és az önkéntesek létszámát is fogjuk növelni. Az alaptevékenységünk mellett célunk az is, hogy inspiráljuk a fiatalokat és érzékenyítsük a társadalmat. Ezt a munkánkat is folytatni fogjuk, méghozzá úgy, hogy igyekszünk minél több, a KIKAPCS. értékeivel azonos, hazai kisvállalkozással és branddel együttműködni. Biztatni az embereket az elfogadásra, nyitottságra és megmutatni, hogy közös pontot mindig lehet találni. Mindezek után pedig célunk, hogy terjeszkedjünk Európán belül, és elinduljon a nemzetközi KIKAPCS. is. Természetesen ez nagyon alapos benchmarkot és felkészülést igényel, de reményeink szerint a következő 3-5 évben el tudjuk indítani ezt a projektet is.
