Egy súlyos baleset megváltoztatta az életét: a jéghideg víz lett a második otthona

Egy 170 km-re Finnország fővárosától, Helsinkitől, a mesebeli Sonnanen-tó partján található egyszerű kis vadászkunyhóban tölti szabadideje nagyrészét Johanna Nordblad és testvére, Elina, aki a személyes fotósa is egyben. Napjaik nagyjából abból állnak, hogy havat lapátolnak, tüzifának valót gyűjtenek és hosszú órákon át beszélgetnek a vacsora mellett a gyertyafényben. Elina és én mindig feljövünk ide, amikor csak tudunk. Imádom a természetet, ezeket a tavakat… - magyarázza Nordblad. Sokan nem szeretik Finnországban a szabadmerülést, mert a vizek feketék a mélyben, de én pont ezt szeretem bennük. Lent a mélységben nincsenek színek, nincsenek hangok. Nincs semmi… Teljesen egyedül vagy, csak te magad.

Nordblad ámulatba ejtő, sokoldalú, ezer dologhoz ért és közben világhírű sportoló, akinek sikerült egy komoly balesetet a javára fordítani, és egy olyan ágban is kipróbálni magát, amiben azóta is csúcstartó. "A merülés sosem esett nehezemre. A városban, amiben felnőttem volt egy nagy medence, négy méter mély. Emlékszem, hogy lemerültem az aljára és onnan néztem a víz felszínén úszkáló embereket, onnan inkább úgy néztek ki, mint halak és nem mint emberek." 1999-ben több éves búvárkodás után próbálta ki először Johanna a szabadmerülést. Az azonnali könnyedség felszabadító érzés volt számára. Azzal, hogy a felszerelés terhe nélkül tudott úszni, azonnal magával ragadta ez a sportág, és azóta Nordblad csak úgy halmozza egymásra a sikereket. 2004-ben rekordot döntött a dinamikus uszonyos szabadmerülésben és azóta is folyamatosan a világ legjobb búvárjai között tartják számon.

A hideg víz gyógyító ereje

2010-ben egy súlyos baleset megváltoztatta az életét. Hegyi biciklizés közben megcsúszott és csúnyán eltörött a lába, miután egy kőnek csapódott. Műteni kellett, hogy nehogy elüszkösödjön, de tíz napig nem lehetett összevarrni a dagadás miatt. A rehabilitáció hosszú volt és fájdalmas, több mint másfél évig tartott és minden energiáját felemésztette. Úgy döntött, hogy megválik a grafikai ügynökségétől, majd újabb egy év múlva már képes volt bot nélkül járni, de az idegek olyannyira megsérültek a balesetben, hogy a fájdalom örök társa maradt. "Ekkor javasolta az orvosom a hidegvizes terápiát. Amikor először tettem a lábam négy fokos vízbe, alig tudtam egy percig benne tartani, de a megkönnyebbülés azonnal érezhető volt. Végre nem fájt többé". Ahogy múltak a hónapok Nordblad annyira hozzászokott a hideghez, hogy már nem tudott nélküle létezni. Elkezdte a másik lábát is meríteni, majd az egész testét, végül a fejét is. "Tetszett az érzés. Ekkor jött először az ötlet, hogy merüljek jég alá. Hol lehetne ezt jobban kipróbálni, mint Finnországban? Imádok merülni, ahogy érzem, hogy a víz végigsimítja az ujjaimat. Amikor lent vagy a mélyben, nem lehet hibázni. Csak magadra számíthatsz. Nyugodtnak kell maradnod és nem elveszíteni a kontrollt. A szabadmerülés fizikai erőfeszítés, de a mentális fegyelem még fontosabb. Lemenni olyan mélyre, amennyire csak tudsz, nem elég. Pánik nélkül kell merülnöd" - meséli.

Mintha csak egy játék lenne

Nordblad személyes statikus légzésszüneti rekordja 6 perc és 35 másodperc, ami az átlagos ember számára egy örökkévalóságnak tűnhet. "A legnehezebb nézni ahogy telnek a másodpercek. Két-három perc után az agyad elkezdi felsorolni mindazokat az okokat, amiért fel kellene menned a felszínre. Minél több idő telik el, annál nehezebbé válik. Sok önkontrollra van szükség hozzá." A légzésszüneteltetés a jég alatt, ahol vízszintesen kell a búvárnak haladni, az érzések egészen mások. A kezdeti akklimatizációs fázis után, amit az alacsony hőmérséklet idéz elő, a teljes nyugalom érzése veszi át az uralmat. Nordblad 2015-ben világrekordot döntött, amikor 50 métert úszott 2 fokos vízben csupán fürdőruhában és szemüvegben. A jég alá merülésnek több nehézsége is van, a láthatóság az egyik, hiszen a vastag jég és hó alatt alig lehet valamit látni. Könnyen össze lehet zavarodni, ezért biztonsági köteleket engednek le a lyukakon. "Sokszor a saját kezemet sem látom, annyira sötét lehet a vízben. Ha veszélyben érzem magam, az a biztonsági tervem, hogy lemerülök hat méterre, így látom a lyukakon beszűrődő fényt és ki tudok jutni". Bár nehéz elhinni, de Nordblad fél a mélységtől. Minden alkalommal, amikor szabadmerül és leúszik a finn tó fenekéig tengeri szörnyek és ismeretlen lények lepik el a gondolatait. "Addig merülök le, ameddig kordában tudom tartani a félelmeimet. Különben tudnék mélyebbre is menni" - magyarázza.

A vidám, élettel teli, kíváncsi, Johanna különleges egyvelege a sikeres sportolónak és a nőnek, akinek az álmai valóra válnak, amint kapcsolatba kerül a természettel. Ahogy megteheti, mindent maga mögött hagy, a munkát, a családi kötelezettségeket (van egy 18 éves fia) és egy kis időt tölt Elinával, a legjobb barátjával és segítő társával. A 44 éves Nordblad ma már úgy tudja élvezni a jég alá merülést és a lélegzetvisszatartást, hogy az több mint egy feladat. "Az egyik legcsodálatosabb periódusa az életemnek a rehabilitációmat követő időszak volt, amikor két évet a szabadban töltöttem. Kikajakoztam és felfedeztem a szigeteket Helsinki körül. Többszáz van belőlük, csak öt percig kell evezni és máris ellehet veszni a természetben".
Ezen a télen Nordblad sokadik alkalommal is felül akarja múlni saját magát: a férfi szabadmerülési világrekordot tervezi megdönteni (jelenleg 76,2 m-en áll, ő pedig 81 m-re szeretne lemerülni). Úgy fogja a kihívást teljesíteni, mintha egy játék lenne. Néha csak így lehet figyelemre méltó eredményeket elérni.