Egy percben egymásról - Az Örkény Színház társulata
Az Örkény Színház társulatának 19 színésze ezúttal egymást mutatja be Önöknek. Megtudhatják, hogy mit jó inni Csuja Imrével a büfében, ki látja el mézzel a társulatot, kiért hullat igaz könnyet Bíró Kriszta, kivel randevúzott egyetlen alkalommal Hámori Gabi, ki eszik folyton gumicukrot, és még számtalan, szigorúan művészeti kérdésbe nyerhetnek beavatást.
Ezeket láttad már?
Gálffi László Bíró Krisztáról
Könyvvámpír. Olvas a buszon, az utcán, a színfalak mögött. Nem csak falja a könyveket, de írja is őket. Google-t megszégyenítő gyorsasággal és pontossággal válaszol minden kérdésedre. Ja, és istenien főz ez a hajlékony henna vörös ciklon.
Lakatlan szigetre vigyen magával Bíró Krisztát!
A képzelt beteg első felvonásának végén, mikor a félhalott Argan fölött összecsap a szörnyű társaság, egyedül csak a semmibe vett kislányom (Kriszta) hullajt értem könnyeket. Valódi könnyeket (meglestem), minden este!
Ez nagyon jólesik.
Szandtner Anna Csuja Imréről
Az Imivel kovászosuborkalevet inni a büfében... az jó.
Az Imi vicceit hallgatni a fodrászatban... az nem annyira jó.
Az Imi szemébe nézni a színpadon... az hajjaj, de nagyon jó!
Az Imi szívébe látni... az meg aztán szívmelengetően jó!
Az Imit hallgatni, ahogy a Szózatot mondja... az megható.
Az Imi kiapadhatatlan játékkedve... az inspiráló.
Az Imi alázata... az példamutató.
Az Imivel Othellót játszani... az még nem tudom milyen...
Máthé Zsolt Debreczeny Csabáról
Debreczeny Csaba énekel, táncol, uralkodó vagy groteszk gnóm. De amit a néző nem láthat: ő az akrobatikus gyorsöltözés koronázatlan királya.
Takács Nóra Diána Epres Attiláról
Eper a társulat természettudományi doktora, sportguruja, lekvár- és mézellátója. A lekvárt a felesége készíti, a mézet tudtommal már Ő maga is. Motor témában nincs, aki megközelíti, biciklizésben hajrázhat, aki akar, nincs esélye. Felfoghatatlan, hogy a rengeteg színházi munkája mellett, hogy jut ideje méltán az ország vezető szinkronhangjának lenni, legalább 5 sportot aktívan űzni, gyerekeket nevelni, repkedni Matkó Tamás zeneszerző barátunk kapitánykodásával, stb., stb., stb. Nem értem! Öregnek, lustának és hülyének érzem magam mellette olykor. És felháborító, hogy mindemellett szinte rögtön teljes szövegtudással jön a próbákra, nem bírom követni. Kikérem magamnak! Főleg azt, hogy mindnyájunknak így kellene élni. Azt hiszem, ez az Ember.
Nagy Zsolt Ficza Istvánról
Mivel most szerződöm a társulathoz, még nem ismerem annyira az embereket. Ficzával ugyan két darabban játszottunk már együtt, de még egy mondatot sem váltottunk a színpadon. Ennek ellenére kíváncsivá tesz. Rejtőzködő. Tökéletes rejtőzködő, aki ha nem akarja, hogy észrevegyék, akkor nem is látszik. Utálja, ha nőket kell játszania. Csak nézem. Néha hallom. Tökéletes rejtőzködő.
Debreczeny Csaba Für Anikóról
A társulat legenergikusabb tagja. Igazi energiabomba. Nem mellesleg ízig-vérig nő! A társulat "zöld tagozatának" zászlóshajója, aki szívvel-lélekkel tesz azért, hogy környezetünk megmaradjon gyerekeinknek, s ő nem csak a szavak szintjén, hanem úgy is él! Na jó, egy "hibája" ezen a téren azért van, két pofára tolja a gumicukrot! Csajszi és díva egyben.
Znamenák István Gálffi Lászlóról
Az úgy van, hogy titokban mindnyájan Gálffi László szeretnénk lenni. Tehetséges, jóképű, fiatal, akire a nézők folyton kíváncsiak, akinek az alakításai mindig fantasztikusak, akivel a munka mindenki számára öröm, de a végeredmény miatt legalábbis megéri. Akiről így beszélnek…"Benne van a Gálffi? Megnézem. Csak jó lehet." Vagy…"Azért megnézem, hátha mégis benne van a Gálffi." Vagy…"Ugyan nincsen benne a Gálffi, de azért megnézem. Biztos ragadt valami a többiekre is."
Szóval akit szeretnek... akit szeretünk.
Vajda Milán Hámori Gabrielláról
Barna haj, kék szem, fehér bőr. Nem magas, de ha ez zavarja, azonnal lábujjhegyre áll. Buliban az asztalon táncol. Nem ismeri a takaréklángot, sem a színpadon, sem az életben. Azt mondja, amit érez. Nemzetközi kapcsolatai vannak. Az egész világ a játszótere.
Ficza István Kerekes Éváról
Mosolyogva megérkezik a színházba, megáll a tükör előtt, elénekli az aznapi kedvenc slágerét, majd poénkodik Polgár Csabival, megbeszéli az élet nagy dolgait Gálffi Lacival, trécsel egy kicsit Pogány Jutkával, elszív egy cigit az erkélyen Bíró Krisztával, később egy kis lelkiélet Szandtner Annával, táncol az öltözők folyosóján, utolsó telefon a gyerekeivel, "minimál" cola a büfében, átöltözés, frizura és smink a fodrásztárban, koncentrálás, és pár perc múlva a hátán viszi az előadást a színpadon. Lenyűgöző!
Pogány Judit Kerekes Vikiről
Kerekes Vikit színpadon láttam először. Csodálva néztem, hogy milyen bőviben van alkatilag annak, amiért én egész életemben a fele királyságomat adtam volna. Aztán megismertem személyesen is, és még nagyobb csodálattal néztem, hogy hány olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami belőlem hiányzik. Szorgalmas, kitartó, ötletgazdag, optimista, az élet nehézségeit bevállalja. Már az is eszembe jutott, hogy lehetne minket összegyúrni, hogy egy kicsi nekem is jusson abból a sok jóból. Aztán elszégyelltem magam, mert a fiatalságát nem venném el. Én már leélem az életem hátralevő éveit ezzel a százötvenegynéhány centimmel, ő pedig hadd küzdje végig magát az előtte álló hosszú pályán a neki adatott kincsekkel. Én közben drukkolok neki, és szeretem!
Epres Attila Mácsai Pálról
Legszebb főiskolai emlékem a János király-előadás, amiben másodévesen kaptam kisebb szerepet. Ő remek Pembroke volt...most az ő színházában játszom, ahol a legjobb előadásban fut ez a darab. Pali maximalizmusa és minőségi szigora garancia arra, hogy itt minden este jó lehessen játszani. Nagy teherbírású, figyelmes színházcsináló, és jókedvű játékos. Tud kemény lenni, de ez talán ránk is fér.
Bíró Kriszta Máthé Zsoltról
Origó. Sarokpont.
Szövetséges, és vitapartner. Nem mindig gondoljuk ugyanazt.
Szoktam rá hivatkozni magamban. Hogy mit szólna, ajánlana, miket kérdezne. Ha ott van, faggatom, ugyan mondjon már valamit, amitől könnyebb.
Az első nagy közösünk a Piszkavas volt. Azóta is előfordul, hogy így köszönök neki:
Helló, Ray, esik?
Az Anyám tyúkja előtt, mialatt összegyűlünk a színpadon, megszorítom a kezét.
Szertartás. Babona.
Nem csak színész. Gondolkodó ember. Író. Színházcsináló. Rendez, kitalál, összefog.
És macska. (Emlékszik még valaki Ludmillára Máthé Zsolt alakításában? A magyar színháztörténet legigazibb macskája.) Fekszik a polcon, nem mozdul. Csak, ha muszáj.
Tele van fegyelmezett indulattal.
Hámori Gabi Nagy Zsoltról
Másodéves koromban beleszerettem, egyetlen randevúm volt vele a Színművészeti kollégiumában, az ötödik emeleten. Kislány voltam, nem érdekeltek igazán a férfiak, csak szórakozni szerettem volna, úgyhogy megbeszéltem egy másik randevút is, mással, a hatodik emeletre, ugyanarra az időpontra. Mindenféle ürüggyel eltűntem, fel-le szaladgáltam a két emelet között. Rájött, balhéztunk.
Azóta a barátom, nagyon őszinte ember. Filmen sokszor játszottunk együtt, színházban soha. Amikor a Szputnyikkal dolgoztam, kung fu edzéseket tartott a társulatnak. Ahányszor játszani látom, felébreszt a valódisága, szándékainak masszív jelenidejüsége. A párizsi Bobigny színházban gyakran felléptek a Krétakörrel. Zsoltit ikonként tisztelte a közönség. Fotója, a Woyzeck plakátja, a mai napig kint van. Szerencsés az a társulat, ahova beteszi a lábát. Kívánom neki, hogy olyan feladatokat kapjon nálunk, amelyek méltóak az erejéhez.
Kerekes Viki Pogány Juditról
Láttam őt a Pinceszínházban néhány éve. Az előadás címe: Pedig én jó anya voltam. Nem gyakran láttam életemben ilyen elmélyülést és azonosulást. Beleköltözhettem a lelkébe és utazhattam vele. Megrendített. Néztem és elfelejtettem, hogy ismerem.
De van, ami fontosabb. Legalábbis a számomra. Nem csak az én kislány éveimet határozta meg, ahogy mesél. A fiaim gyerekkorába is bevéste magát a hangja,a szeretet, a gyengédség és a részvét, amivel mesél. MESÉL!!!
Vannak szavak, amik az ő hangján szólalnak meg az emlékeimben. Érdekes módon főleg finomságok: mézes kenyér, kakaó, áfonya, tojás, kalács.
Nem tudom miért, de leginkább azt érzem, ha rá gondolok: Jó lenne vigyázni rá, megvédeni őt... Nem engedné… Azt hiszem.
Csuja Imre Polgár Csabáról
Nagyon örülök, hogy egy fiatal színész felnőtté válásának a szemtanúja lehettem. Rendezését még nem láttam, de nagyon kíváncsi vagyok. Ez a Polgár Csaba, ez nagyon rendben van.
Mácsai Pál Takács Nóra Diánáról
Öreg bácsikámat, aki a háború óta Amerikában él, kamaszként ebbe a színházba hordták a szülei. Akkor Madáchnak hívták. Látta Várkonyi Hamletjét, IV. Henrikjét, Gregusst a Nero-ban. Pár éve hazajött, megnézett engem a Testőrben. Ki volt a cselédlány? – kérdezte. Főiskolás, Takács Nóra Dia, feleltem. Az jó volt, mondta ő.
Civilben csonthéjas, legalábbis velem. A színpadon nyílik ki: ritka, tökéletesen megbízható életismerettel. Honnan tudja? Hol látta? Pályánkon gyakoribb az ellenkezője: aki a büfében mindent tud, és a színpadon eltűnik.
Amikor hozzánk szerződött- vagy talán már előbb, a Főiskolán?- megkérdeztem, mit szeretne, hogy szólítsam: Nóra vagy Dia? Nóradia, felelte. Azt éreztem, ez kicsit hivatalos. Öt évvel később kezdtem Diának szólítani. Hallgat rá, de még nem gondolom, hogy elfogadta.
Kerekes Éva Vajda Milánról
Milán leginkább egy görög szoborra emlékeztet, aki ha elmosolyodik és életre kel, a múlt árnyai tovatűnnek, megrepedeznek az ódon lelkek, melegséggel, reménnyel, huncutsággal, emberséggel fűti fel a közegét. Minden lélegezni és hinni kezd.
Polgár Csaba Znamenák Istvánról
Ami először eszembe jut, az a nevetése. Mindegy, hogy kuncog, vagy röhög, muszáj vele nevetni - legalábbis én nem tudom megállni.
És bármikor meg tud vezetni: a legabszurdabb dolgokról is képes meggyőzni. Hiába tudom, hogy amit magyaráz, az lehetetlen, mégis elbizonytalanodom. Olyan természetesen, egyszerűen, magától értődően érvel, hogy kezdek teljesen egyetérteni vele - aztán megkegyelmez, és jön a röhögés.
Azt hiszem, színészként is ezt a köznapiságot és egyszerűséget kedvelem benne. És azt, hogy képes ugyanazt a dolgot egyszerre komikusnak és tragikusnak látni.
Nagyon jó fotós és szakács. Fotózza a próbákat és főz is azokra, akikkel próbál. És hát ugye, jégkorongozott, ezt mindenképpen meg kell említeni. Szóval, csapatjátékos.
Fotók: Nagy Gergő
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket