Egy nő szakmai életútja – Egyéni választások helyett társadalmi akadályok

Mivel egy nő szakmai előmenetele során számtalan akadályba ütközik, így az Amnesty egy rövid cikksorozatot indít a következő hetekben, mely egy fiktív karakter életútján keresztül lépésről lépésre világít rá azokra a hétköznapi helyzetekre, melyek megnehezítik a nők szakmai fejlődését, előléptetését, azonos bérezését. Célunk, hogy ezzel rámutassunk arra, hogy az össztársadalmi jelenségek miként jelennek meg egyéni élettörténetekben, a mindennapokban. Cikksorozatunk első része felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaerőpici nemi egyenlőtlenségek egészen a gyermekkori szocializációhoz vezethetők vissza.

Szocializáció és nemi normák

Kata egy nagycsaládban nőtt fel, édesanyja otthon maradt vele és két testvérével (1). Ahogy Kata egyre idősebb lett, annál több szabállyal találta szemben magát, melyek részben a családja, részben a tágabb iskolai környezete, tanárai és a média felől érkeztek. Ennek során Kata elsajátította, hogy lányként milyennek kell lennie, mit illik, mit szabad és mit tilos tennie. Úgy érezte, ő nem mondhatja szabadon el, amit gondol, mert a lányoknak azt nem illik. Meghatározták, hogy milyen ruhákban járjon, azt várták tőle, hogy legyen csöndes, visszahúzódó társaival szemben, kerülje a bizonytalan helyzeteket és veszélyes sportokat (2).

(1) A férfiak foglalkoztatási rátája az EU-ban átlagosan magasabb, mint a nőké. A különbség a gyermekek számával növekszik. Gyermektelen nők és férfiak között a különbség 8%, egygyermekesek között 15%, a kétgyermekesek között 18%. Mivel a háromgyermekes nők foglalkoztatottsági aránya jelentősen visszaesik a férfiakéhoz képest (58-85%), így a különbség 27%-ra nő.

(2) A brit Girlguiding, fiatalkorú lányok lehetőségeinek növeléséért dolgozó szervezet kutatása szerint a lányok kétharmada elsősorban a közösségi média felületekről, illetve a televízióból, filmekből, magazinokból (65-64%) szembesül a nemi alapú sztereotípiákkal. Emellett elsődleges forrásként nevezték meg többek között a tanárokat és a szülőket. A 7-21 éves lányok és fiatal nők több mint fele szerint a nemi sztereotípiák befolyásolják őket abban, hogy elmondják, amit gondolnak, előírják öltözködésüket, és hatással vannak társaikkal való viselkedésükre, az osztályban való aktivitásukra és arra, hogy milyen sportot végeznek.

Iskolai szakmai szegregáció

Amellett, hogy Kata már kisgyermekként is nagyon szeretett szabadidejében olvasni, érdeklődése egyre inkább a természettudomány és a matematika felé fordult (3). Kezdeti kíváncsiságát azonban hamarosan letörték a női példákat nélkülöző biológia, fizika és kémia tankönyvek. Kata megtanulta, hogy ezekben a tantárgyakban a fiúk “sokkal jobbak”, így amikor a középiskola végén döntést kellett hoznia a továbbtanulásával kapcsolatban, úgy döntött, hogy mivel irodalomból és a humán tárgyakból jó eredményei vannak, inkább a Bölcsészettudományi Karra adja be jelentkezését (4).

(3) A 2012-es PISA teszt alapján Magyarországon a 15 éves korosztályban a lányok 40%-kal jobb eredményt értek el az olvasás teszten, mint a fiúk. A természettudomány és a matematika területén minimális eltérés látható a fiúk javára, nagyjából 3 és 9% a differencia. Svédországban és Finnországban egyaránt mindhárom vizsgált oktatási terület esetében a lányok teljesítettek jobban a PISA teszten (olvasásban hozzávetőleg 50-60%, természettudományban 7-15%, matematikában mindkét országban közel 3% volt a két nem közötti eltérés a lányok javára).

(4) A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének kimutatása szerint 2017-ben Magyarországon a nők 21%-a, a férfiak 18%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A női diákok 39%-a, míg a férfiak mindössze 18%-a tanult az oktatás, az egészségügy és a jólét, valamint a bölcsészettudomány és művészetek területén. A KSH adatai szerint a szakképzésben is megfigyelhető ez a tendencia, a szociális gondozási területen tanulók 94%-a nő, míg az építőipari, építészeti, illetve műszaki területen tanulóknak csupán 2%-a.

Pályakezdés, álláshirdetések

A diplomaszerzést követően Kata alig várta, hogy a maga ura legyen. Sokat álmodozott arról, hogy milyen munkája lesz, hogyan építi fel saját karrierjét. Ahogy azonban az online platformokon elkezdett állásokat keresni, arra lett figyelmes, hogy nagyon kevés olyan helyet talál, ahova szívesen beadná az önéletrajzát, mert nem akart olyan helyre jelentkezni, ahol nem felel meg a kiírásnak (6). Idővel a megpályázott helyek egyike, egy marketing cég behívta állásinterjúra.

(5) Egy a Hewlett Packardról adott jelentés szerint a nőkre jellemzőbb, hogy csak akkor jelentkeznek egy álláshirdetésre, ha a kiírt követelményeknek 100%-ban megfelelnek, ellentétben a férfiakkal, akiknél ez a szám 60%. A Harvard Business Review-ban publikált elemzés rámutat arra, hogy a jelentkezés akadálya elsősorban nem az önbizalom hiánya. A férfiak és nők egyaránt az esélytelen próbálkozással kieső időt és energiát nevezték meg elsődleges okként. Emellett érdekes eredmény, hogy a nők további 22%-a, míg a férfiaknak csupán 13%-a nem akarta kitenni magát egy valószínűsíthető kudarcnak, ezért nem adta be jelentkezését.

A következő cikkünk a bértárgyalásoktól kezdve a munkaerőpiaci tapasztalatok kezdeti nehézségeire fogja felhívni a figyelmet a nemi alapú negatív megkülönböztetés mentén. Ahhoz, hogy a nők hátránya a munkaerőpiacon megszűnjön, elengedhetetlen, hogy részleteiben is láthatóvá váljon, a szakami életút mely pontjain, milyen kihívásokba ütköznek a nők. A fent írtak csupán kiragadott példák a hátrányokra, amelyek a nemi normák szocializációnk során történő újra értelmezésével, sokszínű szakmai életútlehetőségek biztosításával és inkluzivitásra törekvő álláshirdetésekkel csökkenthetők lennének.

Ha szeretnél részletesebb információt kapni a nők szakmai lehetőségeit akadályozó társadalmi okokról, regisztrálj Tudatos lépés hírlevelünkre!

Szerző: Csernus Fanni, nemek közötti egyenlőség programmunkatárs, Amnesty International Magyarország