Környezetvédelem punkos anarchiával vegyítve – Az EcoPunk Fesztivál alapítójával, Kozma Gergővel beszélgettünk
Idén negyedik alkalommal, augusztus 24-27 között szervezik meg az EcoPunk Fesztivált Jákotpusztán, ami az egyre fenyegető klímaválságra reagálva új perspektívával akarja közelebb hozni a témát a közönséghez. A fesztivál alapítója, Kozma Gergő annak a híve, hogy ne felülről várjuk a megoldást, hanem nyitott és inspiráló beszélgetésekkel, a természethez való visszatéréssel és sallangmentes, punkos tettrekészséggel menjünk neki a bolygót és a bioszférát fenyegető problémáknak.
Ezeket láttad már?
A háromnapos vadregényes tájra megálmodott EcoPunk Fesztivál programja reggeltől estig a bolygó védelmét helyezi előtérbe. A kibocsájtásukra ügyelő EcoPunk többek között erdei túrákra, komposztálási technikák elsajátítására és vesszőfonásra is invitálja a résztvevőket, akik az aktív tevékenységeket vegyíthetik az izgalmas kérdéseket feszegető kerekasztalbeszélgetésekkel. A fesztiválon lesz szó a kozmetikai ipar újrahasznosításáról, a hatékony klímakommunikációról, a klímaszorongó pszichológiáról és a kulturális örökség megőrzéséről is.
Az EcoPunk abszolút nyitottsággal várja a már évek óta elkötelezett aktivistákat és a témával még ismerkedő embereket is, ugyanis a közös cél melletti kiállás már a legfontosabb kapocs. Az alapítóval és főszervezővel, Kozma Gergővel a fullasztó európai hőhullám közepén beszélgettünk a fesztivál mögötti motivációkról, a programokról és a reménysugárról, ami kirángathat minket a klímaapátiából.
Mi volt a szervezés mögötti motivációd?
Még 2018-ban kezdtem el foglalkozni a projekttel, és a motivációm ma is ugyanaz, mint ami akkor volt: a környezetvédelem nem vonzó, nehéz hozzá csatlakozni. Azt látom, hogy a környezetvédők (a „zöldek”) nem szélesre tárt kapukkal várják az embereket, hanem ellenkezőleg, megosztanak és egymással szembefordítanak minket. Nekem vannak olyan kérdéseim, amikre eddig nem igazán találtam választ – ez a fő motivációm. 2018-ban publikálták az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület, azaz az IPCC jelentését, amiben azt foglalták össze, hogy összesen tíz évünk maradt a kibocsájtásainkat nettó zéróra csökkenteni – ebből a tízből öt már el is telt.
Gyakran a gazdasági növekedés leállítását emlegetik, hogy az mindent megoldana, azonban ott volt a pandémia, most pedig itt van a gazdasági recesszió, a lelassulás, de egyáltalán nem úgy néz ki, mintha készen lennénk; nincs ez a történet teljesen kibontva. Úgy gondolom másban kéne keresni a megoldást, nem pedig a fogyasztók edukálásán kellene rugózni. Viszont most aktuálisabb a klímakérdés, mint valaha, hiszen sokan vártak a gazdasági leállástól csodákat, de az emberek mégsem boldogok. Ezek szerint még mindig nincs kész a munkánk.
Miben különleges az idei fesztivál?
Ez lesz a negyedik Ecopunk fesztivál, tavaly váltottunk helyszínt: Terényből Jákotpusztára költöztünk. Az idei rendezvény fókusza a rendszerszintű változás, ami azért érdekes, mert mint korábban beszéltük, ez a szlogen általában a klímatüntetések molinóin köszön vissza, és innen egyenesen landolt a „mindenre megoldás” kategóriájában. Pontosan ugyanúgy, mint a zero waste; mindenki azt ért alatta, amit akar. A tucatnyi meghívott előadó, a panelbeszélgetések résztvevői a programok során különböző nézőpontokat és tapasztalatokat, érveket fognak ütköztetni, ami szerintem nagyon izgalmas, mert sosem lehet tudni milyen kapcsolódások alakulnak ki a végén, hol lesz metszőpont.
Reményeid szerint a látogatók majd kész ötletekkel és megoldásokkal térnek haza, vagy az EcoPunknak inkább az inspirálódás a célja?
Ez egyszerre történik: inspiráció mindenképpen van és lesz, és vannak komoly beszélgetések és inspiráló emberek, akik már eljutottak valahova. Különböző szektorokból érkező emberek fognak egymással beszélgetni, de ez nem jelenti azt, hogy amiket elmondanak a beszélgetéseken, azt valaki más ne tudná a saját munkájába átültetni.
A környezetvédelem témájával elérhető emberek száma jelenleg nagyon behatárolt, minden szervezet körülbelül ugyanannak a körnek beszél; egyelőre nem tudjuk kifejelni ezt az üvegplafont. Ezért nagyon fontosak azok a váratlan kapcsolódások, amelyek által szélesebb körbe jut el az információ - erre nagyon jó példa GLAMOUR és a Másfélfok együttműködése, amely az EcoPunk fesztiválon született. A programok a látókört is tágítani fogják; mindkét irányba.
Szerinted kik az ideális EcoPunk-résztvevők? Például engem foglalkoztat a klímavédelem kérdése, mégsem kutatok ebben minden nap, és az egyre halmozódó információ ellenére is úgy érzem, hogy vannak vakfoltjaim a mozgalmat illetően. Így is érdemes lenne ellátogatnom?
Az idei évben az eddigi legsikeresebb posztunk az volt, amikor kiírtuk, hogy mi is félünk a dühös vegánoktól. Van egy kép az emberek fejében, hogy milyen az ideális környezetvédő, de sajnos ez a kép nem igazi, és soha senki nem fog megfelelni neki. A jó hír viszont, hogy nem is kell, hiszen hamis. Megbélyegzésnek, egymásra mutogatásnak, versengésnek nálunk nincs helye, gyere ahogy vagy. Az ideális fesztiválozó három dologgal rendelkezik: klímaszorongással, sátorral és hálózsákkal, amiből az utóbbi kettő lehet kölcsönbe is.
Visszatérve arra, amit mondtál, sokan gondolják azt, hogyha nem foglalkoznak ezzel minden nap, akkor már inkább nem is jönnek, mert „nem ide valók.” Viszont úgy gondolom, hogy - kivéve, ha előadó vagy -, teljesen mindegy, milyen háttérrel és háttértudással rendelkezel. Ezzel mi is folyamatosan küzdünk: van egy tévedés a fejekben, hogy a környezetvédelem „valakiknek az ügye” – de mégis kiknek az ügye?
Borzasztó régen volt már, mikor a környezetvédelem azt jelentette, hogy sárgadzsekis emberek leláncolták magukat ide-oda. De a világ már nem ilyen, a környezetvédelem muszáj, hogy közös ügyünk legyen. Pont emiatt sokszor érzem azt, mintha kommunikációban, mozgósításában lemaradt volna a mozgalom – és nem is humoros, pedig szerintem ezt nem lehet karót nyelten csinálni.
Sajnos a zöldeknek és a környezetvédőknek soha nem lesz akkora kommunikációs büdzséje, mint a legjobban szennyező nagyvállalatoknak; az nem fog megtörténni, hogy jársz a városban, és minden plakátról környezetvédelmi szlogenek köszönnek majd vissza. De ezzel együtt sem mondanám, hogy ezt a csatát elvesztettük, mert szerintem a frontvonalnak még a közelében sem vagyunk.
Éppen a globálisan valaha mért legmelegebb hét végén beszélünk, te egy pajtába menekültél a hőség elől, nekem folyamatosan legyeznem kell magam a második emeleten. Valahol olvastam is, hogy bár ez idáig ez volt a legmelegebb pár nap, a következő években viszont egyre csak növekedni fog az átlaghőmérséklet. Ilyen hírek olvasása után nehéz nem apokaliptikus hangulatba kerülni, főleg amikor azt látjuk, hogy a döntéshozás szintjén nincsen kiemelkedő mozgolódás.
Érdekes amit mondasz, hogy felülről nincsen mozgolódás, és sokan a döntéshozókra várnak, hogy jogszabályokkal helyreigazítsák a világot. Ugyanakkor, ha a saját életemre gondolok én nem szeretnék egy olyan világot, amiben a politikusok mondják meg nekem, mit hogyan kéne csinálnom. Ezért is hangsúlyozom, hogy fontosak a beszélgetések és a viták, mert ne várjunk a képviselőinkre, hogy törvényeket hozzanak; inkább döntsük el mi, hogyan akarunk élni.
A rendszerszintű változás azért is lett a fesztivál vesszőparipája, mert így önmagában nem jelent semmit, de ha részleteiben nézzük például a rendezvényes szektort, akkor látjuk, hogy mennyire kárára van a világnak: óriási a kibocsájtása, és bár nagy löketet ad a turizmusnak, de abban a formában, ahogyan most működik, teljesen fenntarthatatlan. Ennek megoldásába szakmai munkát és kreativitást kell tenni, továbbá meg kell nézni másoknak milyen ötleteik voltak.
A fesztivál úgy van felépítve, hogy a panelbeszélgetéseket és az esti záró bulikat napközben holisztikus programok egészítik ki: például gombakeresés gombaszakellenőrrel, erdei fürdő és komposztálás. Fontosnak tartottad, hogy arra is legyen lehetősége a látogatóknak, hogy testközelből tapasztalják a környezetvédelem szempontjából elengedhetetlen természetközeliséget?
Így van, mert amit szeretsz, azt megvéded. Ez ennyire egyszerű.
