„A világ attól szép, hogy sokszínűek vagyunk” – Ráskó Eszter humorista véleménye az önelfogadásról
Szponzorált tartalom
A közösségi média nyomása, a filterek, a különböző képszerkesztő programok használata eltorzíthatja és negatív irányba viheti az önértékelésünket. A téma fontosságára hívja fel a Dove szépségmárka legújabb kampánya a figyelmet, amihez Ráskó Eszter humorista is csatlakozott.
Ezeket láttad már?
A Dove Önbizalom Program legújabb kutatásából kiderül, hogy a magyar lányok átlagosan tizenkét éves koruktól használnak képszerkesztő alkalmazásokat. A Dove szeretné felhívni a figyelmet a kérdés fontosságára, valamint eszközöket nyújtani a szülők és gondviselők számára, hogy segítsék a fiatalokat a közösségi média pozitív irányba fordításában.
Mi jut eszedbe az önbizalom és az önelfogadás fogalmakról?
Az önbizalom nekem azt jelenti, hogy nem kételkedem saját magamban, amikor például fel kell szólalnom. Akinek nincs önbizalma, sokkal messzebbről indul, amikor ki kell nyilvánítania a saját véleményét. Először az aggodalmával kapcsolatos aggályait kell leküzdenie. Az önelfogadás pedig számomra azt jelenti, hogy ismerem és elfogadom a jó és a rossz tulajdonságaimat, összességében ezekkel együtt alkotok egy egészet.
Soha nem voltak ezzel kapcsolatban problémáid?
Ez egy hosszú folyamat volt az életemben, nekem is volt részem iskolai bántalmazásban vagy tinédzserkori versengésben. Ezekben a helyzetekben, amikor indokolatlanul kapod a gonoszságokat, érdemes megállni és elgondolkodni, mennyire szól ez az egész rólad és mennyire arról, aki bánt. Aztán ahogy telt az idő, felismertem, hogy nem kell mindenáron megfelelni, és ettől lelkileg megerősödtem. Már nem érdekelt, mit mondanak vagy gondolnak rólam mások, mindig kifelé néztem, nem hasonlítottam magam másokhoz. Nem volt már prioritás, hogy megfeleljek másoknak, az viszont igen, hogy jól érezzem magam az adott közegben, ahova éppen tartozom.
Hogyan tudtad ezt ilyen jól kezelni?
Mindig más volt az éppen aktuális fókusz az életemben, az ilyen kérdésekkel egyszerűen nem foglalkoztam. Az embernek mindig vannak elképzelései, milyen élményekre, eseményekre vágyik. Ezek mindig összefüggésben állnak azzal, hogy hová teszed magad a világban, mit gondolsz magadról, mit képviselsz, milyen a kisugárzásod, milyen a személyiséged, vagy éppen hogy nézel ki. Nyilván az is egy önismereti út, amikor megtanulod kezelni a negatív behatásokat. Kérdés, hogy a különböző élményeket, életeseményeket destruktív energiává vagy kreatív energiává alakítod.
Mit gondolsz, mennyire befolyásolja a mentális jóllétet a közösségi média?
Ez nagyban attól függ, hogy az ember mit vár a közösségi médiától. Azt veszem észre, hogy a fiatal generáció már teljesen máshová teszi a közösségi média értékét. Én végignéztem ennek a nagyon komikus cirkusznak a születését. Szerencsés vagyok, hogy az elejétől láthattam azt a folyamatot, hogyan változtatja meg az embereket, milyen hatást gyakorol rájuk ez a „vetítés” és valahogy így nem érzem az életszerűségét vagy a komolyságát. Azt viszont elhiszem, hogy aki tízévesen csöppen ebbe bele, vagy egy érzékenyebb időszakában, esetleg egy szülés után – amikor azt is megkérdőjelezi, hogy egyáltalán fog-e még valaha úgy sétálni az utcán, hogy nem érzi azt, hogy rászakad a világ –, annak jóval terhesebb és károsabb. Egy ilyen érzelmi hullámban a közösségi média negatív hatásai tényleg óriási súlyként nehezedhetnek az emberek vállára. Jogosan érezhetik, hogy olyan dolgokat kell megugorniuk, amiről azt hiszik, a közelébe sem érnek. Ezért is fontos, hogy a valóságban még tartalmasabb életet éljünk, át kell súlyozni a jelentőségét a közösségimédia-kirakatnak, mert valójában ez tényleg csak a kirakat.
A Dove Önbizalom-kutatása szerint a magyar lányok átlagosan tizenkét éves koruktól kezdve használnak képszerkesztő alkalmazásokat például, hogy átszerkesszék a saját identitásukat. Te mit gondolsz erről?
Azt nem értem, hogy mi a tárgya a versenyhelyzetnek, hogy valaki ezt megcsinálja magával. Csalni akkor szoktak, amikor úgy érzik, hogy nem tudnak természetes eszközökkel nyerni. Csak azt nem értem, hogy mi a nyeremény, mert lehet, hogy van egy képed, ami előnyös, de aztán elmész a boltba, ahol összefutsz valakivel, és rádöbben, hogy valójában nem úgy nézel ki, mint amit az interneten látott rólad. Ez a differencia a valóságban annyira kellemetlen. Nagyon nehéz egy olyan embernek az értékrendjébe beilleszkedni, aki magával szemben sem megengedő. Ha nem tudsz saját magad barátja lenni, mások sem lesznek a barátaid. Nem örülök, hogy ez jelen van a gyerekek életében. Kicsit olyan, mint a szerencsejáték vagy bármilyen függőség. Olyanoknál, akiknél ez benyom egy gombot, és ráfeszülnek, amögött egy másik tünetegyüttes is húzódhat a háttérben. Bízom abban, hogy ezek inkább fázisok, időszakok a gyerekeknél, amíg nem látják teljes egészében magukról az összképet. Abba kellene hagyni, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat, helyette inkább olyan emberek támogatására van szükség, akik elfogadják a másikat és nem akarják megváltoztatni. A világ attól szép, hogy sokszínűek vagyunk. Ezt kellene felismerni, a szülőknek pedig minél többet beszélni erről a gyerekekkel, így a virtuális tér kevésbé viheti el őket rossz irányba.
Neked volt olyan időszakod, amikor beleestél ebbe a hibába és ferde képet mutattál magadról?
Tinédzserként vagy szülés után gyakran megesik, hogy fura dolgokat csinálunk. Velem is előfordult, hogy kitekeredve feszítettem egy előnyösnek hitt pozícióban, aztán rádobtam egy insta filtert, mert szerettem volna jobban kinézni a képeken, mint ahogy éppen éreztem magam. Viszont visszanézve mindig rájöttem, hogy a spontán elkapott pillanatokban készült fotókat nézegetve sokkal jobban érzem magam, mint a filterekkel szerkesztett végeredménytől. Ahhoz, hogy ezt felismerd, sajnos át kell menni néhány sötét alagúton, kell egy támogató közeg, egészséges önértékelés, és a végén szépen kikristályosodik a kép. Melós, de megéri, így vállaltam, hogy a Dove-val együttműködve, #DigitálisTorzításMentes fotókat fogok kitenni a közösségi média-felületeimre, ezzel elősegítve a párbeszédet és önmagunk őszinte felvállalását a virtuális térben is.
A Dove Önbizalom Kampánya pontosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a virtuális térben látott irreális szépségideálok milyen károkat okoznak a fiatal lányok önbecsülésében, és hogy milyen eszközökkel küzdhetünk ez ellen. Mit gondolsz erről a kampányról?
Nagyon örülök, mert közvetlen hatása van az aktuális normatíva alakulására. Remélem, hogy legalább néhány nőnek mozdíthatok a perspektíváján azzal, hogy én is csatlakoztam a kampányhoz. Én eddig is a szívemen viseltem a szépség reális és inkluzív megjelenítését a médiában. Amióta pedig megszületett a kislányom, kötelességemnek érzem, hogy az önbizalom és önbecsülés valós megélését hirdessem. Attól, hogy valakinek például nem XS-es a ruhamérete, nem olyan vékony, mint ahogy adott esetben elvárja a közeg, ugyanolyan jogai és helye van a társadalomban. Nincs értelme az uniformizálódásnak, mindenki mást képvisel, senki nem ér kevesebbet vagy többet. Ugyanúgy színei vagyunk a szivárványnak, és időről időre mindenre rá kell, hogy vetüljön a fény.
Ne torzítsd el a valóságot!
Tizenöt évvel az Evolution című, a képmanipuláció kérdéseit feszegető ikonikus film után a Dove ismét filmes formában foglalkozik a digitális képtorzulás jelenségével. A Fordított szelfi című film megmutatja, hogy a képszerkesztő alkalmazások milyen mértékben képesek eltorzítani a valóságot, illetve azt, hogy a fiatal lányok miként torzítják el megjelenésüket a közösségi média-felületeken. A Dove Önbizalom Program kutatásán alapuló film feltárja a szelfikészítés érzelmi és fizikai folyamatát, külön kiemelve, hogy manapság már otthon, pár gombnyomással könnyen használhatók azok az összetett alkalmazások, amelyek korábban profi képszerkesztők számára készültek, így modellek helyett fiatal lányok használják ezeket a programokat, átszerkesztve saját identitásukat. A képernyő előtt töltött idő növekedése, valamint az irreális szépségideálból fakadó nyomás miatt fontosabb cselekedni, mint korábban bármikor.
Szöveg: Csáti Melinda
Fotó: Pósalaki Anett
Stylist: Balla Frida
Smink és haj: Nyírő Fruzsina