4 mód, amivel erősebb lehet a kapcsolatod a gyerekeiddel
Sorozatunkban Manhalt Dóra a kineziológia módszerének segítségével mutatja meg, hogyan nézz rá más nézőpontból az életedre, hogyan hozd ki magadból a legtöbbet, hogyan hallgass a belső hangodra annak érdekében, hogy egy teljesebb és boldogabb életet élhess. Ezúttal abban segít, hogyan erősítheted a gyermekeiddel, vagy fiatal felnőttként a szüleiddel való kapcsolatodat.
Ezeket láttad már?
A családi szokások, hagyományok, az érzelemkifejezés módja eltérő lehet mindenhol, de van néhány olyan módszer, amit, ha a saját képünkre formálunk, igenis tud segíteni abban, hogy erősítsük a családi kapcsolatainkat.
Apró szokások, erős kötelékek
Apróságnak tűnhet, de igenis sokat számít, és a hétköznapi családi rituálék fontos részét képezik a közös családi étkezések. Amikor együtt ülünk le az asztalhoz, nem szól a háttérben a TV, nem aprózza szét a figyelmünket a mobilunk, van helyette viszont terített asztal, egymásra való odafigyelés, beszélgetés, kérdések és válaszok. Persze fontos lenne, hogy ne elvárásból kerüljön ez megvalósításra, hanem pusztán azért, mert jó érzés együtt lenni, mert feltölt a másik társasága. Ilyenkor végre mindenki kaphat teret, figyelmet, időt, elmesélheti a napjában a legjobb és legrosszabb dolgot, azt, hogy minek örült a legjobban, vagy épp min lepődött meg leginkább. Ezzel gyakorolni tudjuk azt is, hogy az érzelmeket ér kifejezni, van egy biztonságos közeg, ahol meghallgatnak minket, sőt akár segíthetnek is. Amikor van lehetőségünk kibeszélni magunkból a megéléseinket, azzal az azokhoz kapcsolódó stressz egy része is eltűnik belőlünk - egész egyszerűen megkönnyebbülünk. Váljon ez szokássá, a mindennapok természetes részévé, és rövid időn belül érezni fogjuk, mekkora összetartó ereje van egy ennyire hétköznapi szokásnak.
Élmény és közös kód
A szabadidő közös eltöltése szintén lehetőséget ad arra, hogy minőségi időt töltsünk el együtt. Ez történhet úgy is, hogy az egész család együtt van, de az is jó módszer, ha apa-fia, anya-lánya és a többi programok kerülnek megszervezésre. Amikor több gyermek van egy családban, akkor is érdemes velük időnként külön-külön is hosszabban kapcsolódni, hiszen ilyenkor jobban meg tud nyílni a gyerek, az övé minden figyelem, és nem hallja senki más, csak az az egy szülő, akinek megnyílik. Ilyenkor könnyebben beszélnek a vágyaikról, bánatukról, örömükről. A közös hobbi arra is lehetőséget teremt, hogy a gyermek tanuljon valamit a szülőtől. Ellessen olyan képességeket, mintákat, melyek a hasznára lehetnek. Jó, ha látja a szülő kitartását, örömét, lelkesedését, ez pedig emelni fogja a szemében a szülőt, illetve követendő példaként is szolgálhat a számára.
Közös ünnep - de úgy tényleg
Az ünnepeknek mindig van egy emelkedettebb hangulata. Minden családban más és más szokások épülnek egy-egy ünnep köré, de fontos tudni, hogy ezek mellé bármikor kialakíthatunk újakat is. A közös készülődés, sütés-főzés, ajándék készítés, díszítés, mind remek alkalom arra, hogy bevonjuk a gyereket a családi vérkeringésbe. Adjunk neki is feladatot, érezze, hogy ő is részese a folyamatnak, az ő keze munkája is benne van abban, hogy az a nap jól sikerülhetett. Ha épp ő az ünnepelt, akkor érdemes figyelni arra, és akár már előre puhatolózni, mire vágyik - nem mi mire vágyunk, és szerintünk mi lenne a legjobb meglepetés. Fogadjuk el, hogy bármennyire is a legjobb szándék vezérel bennünket egy-egy ajándék megvásárlásával, egy program leszervezésével, előfordul, hogy a gyerek nem arra vágyik. Ha a célunk az, hogy örömet szerezzünk az ünnepeltnek, akkor miért ne tehetnénk ezt abban a formában, ahogy ez az ő számára tényleg öröm?
Online helyett offline fotóalbum
A mai digitális világban sokszor megfeledkezünk arról, milyen jó is a kezünkbe fogni egy nagy fotóalbumot, és órákig lapozgatni, felidézni a közösen megélt időt. Pedig ez egy óriási segítség a gyereknek és nekünk is, hogy megismerjük a saját létezésünk történetét, a felmenőink szokásait, tulajdonságait. Ezáltal jobban tudunk kötődni olyan családtagokhoz is, akiket esetleg ritkábban látunk, vagy épp már nincsenek velünk. Tudnunk kell, kik voltak ők, ahhoz, hogy érezzük, vannak gyökereink, származunk valahonnan, kötődünk valahova, hiszen ide születtünk ebbe a családba. Értékeket, eszméket viszünk innen magunkkal és adunk tovább utána a mi gyerekeinknek.
A régi történetek felidézésével a gyermek megismerheti a gyerekkorának azokat a fejezeteit is, amire esetleg már nem emlékszik. Ezek lehetnek vicces történetek, szokások, előkerülhetnek ilyenkor régi játékok, szeretett tárgyak is. Felidézésük minden gyerek számára izgalom, és emlékezteti őket a régi játékos, gyermeki énjükre. Emellett legalább olyan fontos, hogy ilyenkor a szülő is újra tud nevetni, fel tudja idézni, mekkora öröm volt a számára, hogy a karjában tarthatta a gyermekét, láthatta, ahogy megteszi az első lépéseket, ahogy fejlődik, és napról-napra ügyesebbé válik. És ahogy ezt végig gondolja, rájöhet, hogy a jelenben is éppen ez történik. A gyermeke napról-napra formálódik és válik egyre teljesebb személyiséggé. Néha elég, ha csak megfigyeljük ezt és gyönyörködünk bennük büszkén. Ezt pedig érezni fogja a gyermek és meghozhatja számára a megnyugvás, az önbizalom és az elfogadás érzését.
