Csak a kezdet nehéz
Lapkiadónk egyik meghatározó szerkesztője-újságírója volt Wanatka Gabriella, aki sajnálatosan korán hagyott itt minket. Nagyszerű kollégánk emlékére a Lions sajtódíjat alapított, idén egy igazán különleges lány, Horváth Nikoletta kapta meg a Wanatka Gabriella Lions-sajtópályázatának különdíját. Mi pedig felkértük Nikit, hogy inspiráló történeteivel benneteket is arra sarkalljon, hogy kicsit másképp nézzetek a saját életetekre!
Ezeket láttad már?
Kislányként dagiságom mellett egyik fontos ismertetőjegyem a mozgás iránti veszedelmes iszonyom volt. Bringázni ugyan imádtam, de minden más például testnevelés órán tapasztalt borzalomtól (futás, kötélre mászás, távol ugrás stb.) elborzadtam. Ügyetlenségemet lustaságom csak még hangsúlyosabbá tette. Most pedig végignézve a naptáromon látom, hogy hetente több edzés szerepel benne, mint amennyi pihenés. Persze idáig nagyon hosszú, rögös út vezetett.
Sokan, sokszor akartak meggyőzni arról, hogy mozogjak valamit. Az egészségemért, a testemért, önmagamért. De a tábla csoki sokkal jobban vonzott, mint mondjuk fél óra kocogás, így vállrándítás után törtem egy sort a kedvenc desszertemből. Elhízásom csak egy csepp volt a pohárban, a valódi indíték talán abból fakadt, hogy rájöttem: az állapotom magától jobb nem lesz, sőt. Egyre csak romlik. Az érszűkület miatt alig bírtam járni, s az orvosok megmondták, hogy ezen kitartó terheléssel lehet csak változtatni. Igen ám, csak ez fájdalommal járt. Meg fogcsikorgatással. Eleinte tiltakoztam. Nem akartam több kínt.
Egy reggelen aztán elöntött a vörös köd – önnön tehetetlenségemet szemlélve, és elindultam. Kezdetben csak sétáltam, majd nyeregbe pattantam, végül egyre sportosabbá váltam. A tavalyi évben aztán megtaláltam szerelmemet a spinning személyében, s ehhez csak társultak azóta új mozgásformák, mint például az erősítő edzések.
Most már nem kell kényszerítenem magam. Függő vagyok. A közérzetem, az erőnlétem ugrásszerűen javult. A bőrömön éreztem a változást. Ehhez, azonban kellettek Angyalok, barátok, akik felkaroltak, és segítettek elindulni. Az első lépés mindig nehéz: elhagyni régi, rossz szokásokat, felvenni új, még idegen gyakorlatokat. Nem könnyű. De a mozgás olyan csodaszer, aminek nincs mellékhatása, és a kezdeti nehézségek után garantáltan örömet, sikereket, és eufórikus pillanatokat ad. Az már csak hab a tortán, hogy mindezzel saját szervezetünknek segítünk az egészség rögös ösvényén maradni.
Szerintem megéri… S talán épp itt az idő…elindulni!
