A C&A trendi ruhákkal segítette a Van helyed alapítvány egyik iskolakezdő diákját
A környezettudatosságról ismert divatcég, mely a legnagyobb biopamut felhasználó a világon, más módon is igyekszik a jövőbe tekinteni. Most a romák integrációjáért dolgozó, GLAMOUR Women of the Year díjas alapítvány egyik diákját támogatták szezonindító ruhatárral.
Ezeket láttad már?
A C&A kínálatában az egész család megtalálja a megfelelő öltözéket, ráadásul olyan darabokat, melyeket a környezetünkért felelősen termesztő pamutföldekről származó alapanyagokból készítenek. A Van helyed Alapítvány munkája is a jövő elfogadóbb társadalmát építi. Most találkoztak a Westend-ben lévő üzletben.
Szezonkezdő ruhatár
Mint Európa egyik legrégibb, vezető divatvállalatának - mely cég ma is családi kézben van -, nagyon fontos nekünk a társadalmi felelősségvállalás. Örültünk a megkeresésnek és szívesen tettünk eleget a felkérésnek, hogy támogassunk egy roma családból származó fiatal lányt ilyen módon a tanulmányaiban. „Nálunk az egész család megtalálja a számára megfelelő öltözéket, tehát nulla évestől 99 éves korig mindenkit fel tudunk öltöztetni. A Clockhouse márkánk kifejezetten a fiatal korosztály számára kínál divatot. Nagyon fontos számunkra a fenntarthatóság kérdése, sok ruhadarabunk már fenntarthatóbb módon termesztett biopamutból készül, de számos más fenntarthatósági ismérvünk is van, például a termelési, előállítási láncunk átláthatósága, az állatok jólétére való odafigyelés, a kémiai anyagok újragondolása, ökotudatosabb alkalmazása és még megannyi korszerű szempont, amit a weboldalunkon is megmutatunk.” – mondja Mihalik Andrea a C&A magyarországi marketing koordinátora, aki a pr-ért és a cég eseményeiért is felel.
Bódis Kriszta, a Van helyed alapítvány alapítójától azt kérdezem, hogy miért fontos, hogy egy tanítványuk ilyen jellegű segítséget kapott, hogy lett egy szezonális ruhatára? Kriszta megfogalmazza, hogy minden szülőnek feladatokat ad a tanévkezdés.
„Mindenki szeretné felkészülten indítani a gyerekeit az iskolába, legyen meg minden felszerelés, tanszer, tesi cucc, megfelelő ruházat az őszre. Az iskolakezdés hatalmas kihívást jelent azoknak a családoknak, akik nélkülözésben élnek, munka nélkül, sokszor a napi túlélésért küzdve. A Van Helyed Alapítvány oktatási rendszerében ilyen helyzetben lévő, többségében roma családokkal dolgozunk együtt azért, hogy megszakítsuk a generációkon átívelő szegénység újratermelődésének körét.” – mondja a Bódis Kriszta.
Azt is elmondja, hogy a szegénység és annak újrateremelődése nem etnikai kérdés, hanem gazdasági és társadalmi, hiszen egy jobb gazdasági, társadalmi helyzetben lévő roma szülő ugyanúgy meg tud venni a gyerekének mindent, amire szüksége van.
A szegénységben élő roma gyerekeket azonban többszörös megkülönböztetés éri a származásuk és mellette a társadalmi helyzetük miatt.
A küldetés
A Van Helyed! küldetése, hogy megmutassák, minden gyerek, megkülönböztetés nélkül, képes magasszintű tudás elérésére, csak ehhez a szükségleteire reflektáló oktatásra, szolgáltatásokra és környezetre van szüksége. Ennek a komplex gondolkodásnak a része a megfelelő ruházkodás biztosítása is. „Bár tudjuk, hogy nem a külső számít, de nem lehetünk képmutatóak, azt is tudjuk, milyen keserves szituáció, amikor nincs az embernek egy meleg kabátja, néhány váltóruhája, amit ráadásul szívesen hord, mert szép és divatos. Az ilyen jellegű segítség magabiztosabbá teszi a gyermekeinket és nagy gondot vesz le a szülők válláról. Különösen igaz ez azoknál a növendékeinknél, akik a budapesti kollégiumunkban élnek és sok esetben kifejezetten elit középiskolákban tanulnak tovább.” – mondja a Van helyed Alapítvány létrehozója.
Az alapítvány sikereiről kérdezem tovább. Elmondása szerint két fontos eredményük van. „Az egyik az iskolázottsági trend. Magyarországon a szegény szülők jellemzően alacsony iskolázottságúak és az adatok szerint az ő gyerekeik is alacsony képzettségűek maradnak. Ez a jelenség korrelációt mutat a nyomor újratermelődésével. A VHR-ben lévő növendékek egy generáció alatt szignifikánsan magasabb iskolai végzettséget érnek el a szüleik, családjaik iskolázottságához képest. A másik eredményünk a gyermekvállalási trend. Magyarországon jellemzően a hátrányos helyzetű családok korán (14-16 éves korban) és több gyereket vállalnak, ami szintén a nyomor újratermelődéséhez vezet. Nálunk azonos korú, azonos helyzetből érkező kontrollcsoport fiataljaihoz képest a gyerekvállalási hajlandóság szignifikáns különbséget mutat. A mi patronáltjaink az iskola elvégzése után, 18-20 éves kor fölött tervezik az első gyereket.” – emeli ki Bódis Kriszta.
Elmondja, hogy a Van Helyed rendszerében minden gyerek befejezi az általános iskolát (szemben az ebben a társadalmi helyzetben lévők országosan magas lemorzsolódási arányával). Náluk mindenki tovább tanul és mivel a pályára állásig támogatjuk a gyerekeket, addig dolgozunk közösen, amíg el is végzik a középiskoláikat. Közel százan már érettségiztek, vagy szakmával a kezükben munkába álltak. A legidősebb Van Helyed-es növendékeink közül vannak egyetemisták is, egyikük például Hollandiában a leideni egyetem harmadéves hallgatója. Legfrissebb sikereik közé tartozik, hogy öt növendékük fordította le Amanada Gorman amerikai költőnő verseskötetét magyar nyelvre.
Arról érdeklődőm, véleménye szerint hol tart ma a romák integrációja Magyarországon? Bódis felhívja a figyelmemet arra, hogy azt érdemes nézni, mennyire reprezentálódnak a romák a társadalomban, mint a táradalom egyenjogú, a közjavakhoz egyenlő hozzáféréssel rendelkező tagjai. „Szerintem rosszul állunk ebben, pláne, ha az ország oktatási rendszerét, pontosabban annak romjait nézzük, ahol származás vagy társadalmi helyzettől függően vannak, akik jó iskolákhoz férnek hozzá, és akik nem, azok örökre leszakadnak, kirekesztődnek, esélytelenné válnak. Ma a roma embereket súlytja a legnagyobb szegregáció, ahol a hátrányok csak egyre halmozódnak.” – emeli ki Bódis Kriszta.
Érdekel, hogy mit tehetünk mindannyian, átlagos emberként. Bódis szerint fontos, hogy akarjuk megérteni, hogy mi történik. „Igyekezzünk nem a propagandára vagy felületes információkra hagyatkozni, ne hagyjuk magunkat félrevezetni. A kirekesztés néha olyan természetes, hogy észre sem vesszük. Csak van valaki, akire nem figyelünk, nem akarjuk észrevenni a problémáit. Szóval próbáljunk meg ítélkezés nélkül odafigyelni egymásra. Elképzelni, mi lenne, ha nem oda születünk, ahova.” – mondja Bódis Kriszta.
A GLAMOUR tenni próbál a roma reprezentáció javításáért Magyarországon, így az oldalon és a print magazinban is rendszeresen találkozhatsz a roma kisebbség értékeivel, melyeket a Romaversitas Alapítvány segítségével tárunk eléd, hogy a romák megjelenése olyan lehessen, amilyennek a romák szeretnék
