Honnan tudhatom, hogy bántalmazó a kapcsolatom?
A bántalmazók. Ők azok, akik valójában nem kíváncsiak a másikra, mert tudják, erőszakos manipulációs eszközeikkel majd úgyis a saját képükre formálják a partnerüket.
Ezeket láttad már?
A lényeg, hogy a másik, és a kapcsolat kizárólag az ő kényelmüket szolgálja, az ő elvárásaik szerint működjön. Ám kellő tudás birtokában, hogy időben léphessünk, már a kezdetek kezdetén leleplezhetjük a bántalmazók trükkjeit. Íme a leggyakoribb intő jelek, melyek arra utalnak, hogy belesétáltunk egy bántalmazó csapdájába.
Ami az enyém, az az enyém...
„Amikor iskolai foglalkozásokat tartunk a családon belüli erőszakról, többnyire azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek tizenkét-tizenhárom éves korukig úgy gondolják, a féltékenység jegyében abszolút joguk van ellenőrizgetni, hogy a másik kivel beszél, merre jár, és mit csinál. Akár már azzal is, aki csak tetszik nekik. Majd ez az életkor növekedésével radikálisan szétválik, ám a fiúk továbbra is azt hiszik, hogy betörve a másik privát szférájába, a féltékenykedés természetes” – meséli Wirth Judit, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület munkatársa.
Az idén tizenöt éves civil szervezet jogásza szerint a lányok ekkor már kevésbé érzik kényszerét, hogy ilyen-olyan módon nyomozzanak a másik után, ám a fiúk féltékenykedését elfogadhatónak tartják vagy egyenesen elvárják, mert romantikusnak találják.
A helyzet pedig később sem változik, legtöbbször mindezt felnőttként is jó jelnek, a szeretet és a ragaszkodás egyik fontos megnyilvánulásának tartjuk. „Holott lehetséges, hogy féltékenység címszó alatt egyenesen már fenyegető zaklatás áldozatai vagyunk, ahogy többnyire az is várható, hogy a kezdeti féltékenykedés idővel komoly korlátozásokhoz vezet. Jó lenne, ha minden életkorban, mindenki számára világos lenne, hogy a féltékenység lehet egy érzés, de nem lehet egy viselkedés, mert senkinek sincs joga a másik kontrollálásához. Hiába vagyok féltékeny, ettől még nem várhatom el a páromtól, hogy minden második ébren töltött percét velem töltse, vagy ha épp nincs, élőben közvetítse. Ha a partnerünk például óránként ránk telefonál a munkahelyünkön, vagy folyamatosan küldözgeti az üzeneteket, érdemes gyanakodni: ez biztosan arról szól, hogy a másik oly nagyon szeret engem? Nem inkább pontos képet szeretne kapni arról, hogy mikor mit csinálok?”
Egy kölcsönös tiszteletre és egyenlőségre épülő kapcsolatban alapvetően megbízunk a másikban, ám jó kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha a másik viselkedése gyanúsan megváltozik, és ezzel valóban okot ad a féltékenységre. Wirth Judit szerint ekkor is az előbb említett alapelvek érvényesek. „Ha azt látom, hogy a párom mással flörtöl vagy feltűnően sok időt tölt valakivel, elfogadható dolog megkérdezni, hogy mi történik, tényleg megcsal-e, van-e ennek olyan oka, ami engem is érint. Ahogy azt is nyugodtan elmondhatom neki, hogy ez mennyire rosszulesik nekem, és mi mindent érzek ezzel kapcsolatban. Ahhoz viszont nincs jogom, hogy követelőzzek vagy arra kényszerítsem, hogy ezt azonnal hagyja abba. A döntés továbbra is az övé, ahogy én is eldönthetem, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot vagy sem.”
Te előhozod belőlem az állatot...
A rosszul értelmezett és félreértékelt féltékenységhez hasonlóan, az erőszakos viselkedést ugyanúgy képesek vagyunk összemosni a szeretettel. A szakember szerint ilyenkor azt gondoljuk, hogy azért üt meg a másik, mert olyannyira hevesek az érzései. „Ez megint csak egy mítosz, ami arról szól, hogy hamis, romantikus színben tüntetjük fel az erőszakot” – hívja fel a figyelmet a NANE jogásza, aki szerint ez többnyire onnan ered, hogy valaki olyan bántalmazó családból jön, ahol összemosták az erőszakot a szeretettel, azt hazudták neki, hogy az abúzust a saját érdekében, a törődés nevében kell elszenvednie.
„Ilyenkor az illetőnek segítenünk kell a kettőt szétválasztani.” Változnia alapvetően persze a bántalmazónak kellene, mert egy éretten és felelősen gondolkodó, illetve viselkedő ember rendelkezik annyi önismerettel, hogy bármekkora csalódottságot is él át, képes megfékezni az indulatait. Van önkontrollja önmaga felett, így nem a másikon vezeti le a fájdalmait. „Ezzel szemben ha valaki már a kapcsolat kezdetén azt tapasztalja, hogy a partnere erre nem képes, jobb, ha elkezd gyanakodni”– tanácsolja a szakember, mert ilyenkor általában arról van szó, hogy az illető nem is akarja megfékezni az indulatait.
„Érdekes, hogy ezek az emberek milyen higgadtak tudnak maradni más konfliktushelyzetekben, például a főnökükkel szemben, a párjuk vonatkozásában viszont képtelenek uralni a dühüket.” Wirth Judit szerint az is rossz ómen, ha a partnerünk mindig másban találja meg a viselkedése okát. „A bántalmazók előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ők alapvetően nem erőszakosak, csak a másik viselkedésére reagálnak, az váltja ki bennük a haragot. Ezek a reakciók ráadásul legtöbbször irreális elvárásokhoz kötődnek, például egy bántalmazó tipikusan a párjától várja el, ha valaki megbámulja az utcán, ezt ő akadályozza meg.”
Drágám, mi történt ma veled?
A bántalmazói eszköztár pedig szinte kimeríthetetlen, ám ahhoz, hogy ne ismerkedjünk meg a teljes palettával, jó tudni, hogy a bántalmazók áldozataikat már a kezdetektől nekiállhatnak elszigetelni a külvilágtól. Wirth Judit szerint ennek tipikus esete, amikor a bántalmazó módszeresen beszámoltatja a párját, hogy aznap kikkel találkozott, és részletesen kifaggatja, hogy kivel és miről beszélgetett. „Ezek mind komoly figyelmeztető jelek, ahogy az is, ha egy idő után már nem merünk a másik jelenlétében telefonálni, vagy másokkal is kapcsolatot tartani, nehogy veszekedés legyen belőle. Ha valakinek minden gondolata az, hogy amit épp csinál, ahhoz mit fog szólni a partnere, és ettől összességében úgy érzi, hogy fogy körülötte a levegő, az illető nagy valószínűség szerint egy bántalmazó áldozata.”
A NANE-hoz forduló áldozatok elmondása alapján Wirth Juditék azt is megfigyelték, hogy a bántalmazók kontrollkísérletei sok esetben a partnerük ruhatárának kikezdésével kezdődnek. „A bántalmazók szeretnek beleszólni olyan dolgokba, melyekhez lényegében senkinek semmi köze, tipikusan ilyen valakinek a külseje. Ha zavarba is jövök a páromtól, mert az én ízlésemnek túl kihívó vagy egyenesen megbotránkoztató a megjelenése, akkor sem terhelhetem rá ezeket az érzéseket. Ezeket nekem kell magamban a helyükre tennem” – magyarázza Wirth Judit. Ugyanakkor azt is megjegyzi, az már önmagában a lealacsonyítás jele, amikor valaki feltételezi a másikról, hogy nem tud alkalomhoz illően felöltözni. Számos bántalmazó gyerekként kezeli, és azt gondolja, az ő feladata a partnerét felnevelni. Ne hagyjuk, hogy felnőtt emberként így bánjanak velünk, mert mindenkinek ugyanúgy jár a szabadság, a biztonság, a megbecsülés és a tisztelet!
Ha baj van
Íme a segítő szervezetek, akikhez bizalommal fordulhatsz, ha felismerted a jeleket, és úgy érzed, te is családon belüli erőszak áldozata vagy.
- A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) civil szervezet segélyvonala bántalmazott nőknek és gyerekeknek: 06-80/505-101. Szerda kivételével hívható minden hétköznap este 6 és 10 óra között. További információ: nane.hu
- A szexuális erőszak túlélőinek fenntartott vonal pedig a 06-30/982-5469-es számon érhető el péntekenként 10-től 2-ig. További információ: nokjoga.hu
- Az állami ellátórendszer részeként működő Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) bántalmazottaknak fenntartott segélyvonalát bárki 0–24 órában ingyenesen hívhatja az ország bármely pontjáról: 06-80/205-520. További információt az okit.hu oldalon találsz.
- Az Ökumenikus Segélyszervezet krízisambulanciáiban az ország hét pontján személyes tanácsadás is kérhető az ott dolgozó jogi szakértőktől, pszichológusoktól és szociális munkásoktól. A szervezet elérhetősége további információkért és anonim online tanácsadásért: segelyszervezet.hu/anonimtanacsadas
