Minden harmadik gyerek tapasztalt már bántalmazást az online felületeken

2005 óta zéró tolerancia van a gyerekkel szembeni bántalmazás minden formája ellen. A fő bántalmazási formák a fizikai, lelki bántalmazás és a szexuális visszaélések. Az érzelmi és szexuális bántalmazás ugyanúgy meg tud jelenni az online térben, mint az offline világban. Minden olyan tevékenységet online bántalmazásnak, cyberbullyingnak nevezhetünk, ami egy gyereknek fájdalmat okoz, bármilyen téren. Bármi, ami sérülést okoz a másik lelkében, az egy bántalmazásfajta.

Automatikusan gyerekekre, fiatalkorúakra gondolunk, ha az online bántalmazásról beszélünk. Milyen arányban találkoznak ők a cyberbullyinggal?

A gyermekbántalmazási esetekkel kapcsolatosan nagyon nagy a látencia – minden száz esetből tíz derül ki, abból pedig egy esetben indul bármiféle eljárás, így nehéz megmondani, hogy pontosan hány gyereket érint a cyberbullying. Időről-időre kutatások mérik, hogy mennyire vannak tisztában a Magyarországon élő gyerekek a jogaikkal. A 2014-es kutatásból kiderült, hogy minden harmadik gyerek tapasztalt már bántalmazást az online felületeken. Tavaly elkészítettük 5300 gyerek közreműködésével a ˝Te hogy látod?˝ kutatást, amiből nagyon világosan kitűnik, hogy a gyerekeket, ha bántalmazás éri, nem tudják, kihez forduljanak.

A gyerekek negyven százaléka mondta azt, hogy otthon semmiféle információt nem kap arra vonatkozóan, hogy a bántalmazást hogyan ismerheti fel és mit tud tenni ellene.

Az iskolában pedig hatvan százalékuk érezte úgy, hogy nem kap segítséget. Ahhoz képest, hogy a cyberbullying nagyrészt gyerekközösségekben jelenik meg, hatvan százalékuk semmit nem hall arról, hogyan lehetne ezt megelőzni, megoldani, kihez lehet fordulni.

Az utóbbi években a közösségi média is átalakult. A Tiktok például jó ideig egy tini-appnak számított, ahol gyerekek váltak több százezres követőikkel influenszerekké. Ez például kifejezetten veszélyes terep a zaklatások szempontjából.

Igen, nem véletlenül tizenhárom éves kor ezeknek a csatornáknak a regisztrációs korhatára, de sajnos tudjuk, hogy ennek ellenére a tíz-tizenkét éves gyerekek is jelen vannak. Az a baj, hogy sok szülő sincs tisztában sem a korhatárral, sem a veszélyekkel. A szülők szerepe azért nagyon fontos, mert nehéz korlátozni a gyerek online jelenlétét, ha a szülőtől gyerekkora óta az ellenkezőjét látta.

Ha a szülő az életük minden mozzanatát megosztja a világgal, lehetetlen elmagyarázni a gyereknek, hogy ő ezt miért ne tegye meg. Az online térnek nagyon sok pozitívuma is van – még egy gyerek számára is – de ott van az az oldala is, hogy bármiféle bántalmazás, visszaélés áldozatává válhat. És erről az oldalról nagyon keveset beszélnek a szülők, mert ők sincsenek tudatában. A gyerekek ilyenkor eszköztelennek érzik magukat. Nagyon sok szülő még mindig hivatkozik arra, hogy nem ért hozzá, ezért minden információ nélkül kap a gyerek egy okostelefont.

Az internethasználatot a biciklizéshez lehet hasonlítani. Amikor egy gyerek elkezd biciklizni, először kap két pótkereket, aztán rohanunk utána.

Ha az internetre minden magyarázat és védelem nélkül engedjük fel a gyerekeket, az olyan mintha a sztrádára engednénk fel az először bicikliző gyereket.

Mindennek az alfája és omegája, hogy a szülők tisztában legyenek a veszélyekkel amellett, hogy tudják, milyen pozitívumai vannak akár annak is, hogy a gyerekük már fiatal korában népszerűségre tesz szert.

Nagyobb követőtáborból nagyon nehéz kiszűrni romboló embereket, kommenteket, üzeneteket. Az lenne a jó módszer, ha például 18-as korhatárhoz lenne kötve akár az influenszerkedés is?

A tizennégy év alatti gyermekek a jogi szabályozás szerint cselekvőképtelenek, így nem köthetnek szerződést, csak törvényes képviselőjük, szüleik beleegyezésével. Ha a gyerek elmúlt tizennégy éves, a mindennapi életvitelhez szükséges szerződéseket már akár maga is köthet, de az influenszer-együttműködések nem sorolhatók ebbe a kategóriába – mindenképpen kell a szülő hozzájárulása is. A gyermekkor felső határa nem véletlenül tizennyolc év, hiszen a testi és lelki fejlődés is addig tart. Ha a gyerekeknek érhető, és megfelelő információ áll a rendelkezésükre akkor természetesen korábban is tudnak átgondolt döntéseket hozni – ehhez azonban információra van szükségük.

Fontos tudni, hogy bármilyen tartalom, fotó, videó megosztása a gyerekről tizennyolc éves kor alatt csak a szülő beleegyezésével valósulhat meg.

Érdemes szülőként mindig átgondolni azt, hogy milyen hatással lehetnek az online térben megosztott tartalmak a gyerek életére és jövőjére.

Fontos tudatosítani, hogy bármit, amit a gyerek feltölt magáról az internetre – vagy amit a szülő feltölt róla – annak nyoma van és nyoma is marad, amiből a jövőben is lehetnek kellemetlenségei. Például tíz év múlva egy állásinterjún.

Nyilván az az optimális lépés, ha a gyerek bántalmazást észlel, akkor beavatja a szüleit. De tizenévesen éppen abban a lázadó korban vannak, amikor azt is gondolhatják, hogy egyedül megoldják a dolgot azzal, ha reagálnak vagy éppen nem reagálnak a zaklatásokra.

Mivel minden gyerek más, nem lehet egy jó megoldásra leszűkíteni a lehetőségeket. Ezért fontos a megelőzés, például hogy a gyerek tisztában legyen azzal még mielőtt egy ilyen szituációba kerül, hogy mit tud csinálni, ha ez megtörténik. Az első lépés legyen az, hogy elmenti a bizonyítékokat. Akár képernyőfotók formájában. Még akkor is, ha mondjuk az adott üzenetet vagy kommentet később törli. A következő lépés, hogy keressen egy olyan felnőttet, akiben megbízik. Nem biztos, hogy a szülő az. Lehet egy nagyobb testvér, az edző, a szomszéd, bárki, akivel bizalmi kapcsolatban van. Aki felnőttként tud segíteni, felnőttként át tudja gondolni, hogyan lehet a leghamarabb kiemelni ebből a helyzetből a gyereket.

Sajnos sok gyerek körül nincs meg ez a védőháló. De szerencsére vannak olyan szervezetek, melyeket bizalommal kereshetnek ilyen esetben.

Akár a Kék Vonal, akiknek van ingyenesen, bármikor hívható segélyvonala, akár a Hintalovon Alapítvány Yelon weboldalának chatszolgáltatása, ahol tudnak segítséget kérni.

Felnőttként hogyan tudunk segíteni, ha azt észleljük, hogy a környezetünkben valaki cyberbullying áldozata?

Attól függ, hogy milyen bántalmazásról van szó. Mi nagyon sokszor találkozunk iskolai bántalmazással, mivel egy ilyen közösségben már az online felületek megjelenése előtt is mindig jelen volt a bántalmazás, ezért nem meglepő módon az online térbe is átterjedt. Ilyen esetben az egész iskolai közösséget érintően kell eljárni. Beszélgetéseket, foglalkozásokat tartani a probléma megoldása érdekében és külső segítséget kérni. Ha azt tapasztaljuk, hogy valakit a környezetünkben online zaklatás ér, ami lelkileg megviseli, a legfontosabb, hogy meghallgassuk. Biztosítsuk róla, hogy komolyan vesszük és átérezzük azt, amit megosztott velünk.

Fontos, hogy éreztessük, hogy nem bagatelizáljuk el a problémáját, de ne is fújjuk fel. Meg kell találni az egyensúlyt.

Van olyan, aki azt akarja, hogy felejtsék el az egészet és ne beszéljenek róla. Ilyen esetben biztosítani kell róla, hogy bármikor meggondolhatja magát és ha később beszélni akar róla, akkor ott leszünk mellette. Természetesen olyan esetekben, amikor szexuális tartalmú vagy akár az életét veszélyeztető zaklatással áll szemben valaki, ott nem elég megértőnek lenni. Ott segítséget kell nyújtani a megfelelő jogi lépések felé.

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2021. áprilisi számában jelent meg.