Az evészavarokról közérthetően, tabuk nélkül

Evészavarokkal kapcsolatos cikkünkben Dr. Almási Kitti klinikai pszichológust kértük meg, segítsen a különféle típusok számbavételében és adjon tanácsokat, hogyan kerülhetjük el, hogy valamelyik betegség áldozatává váljunk.

Egy falatot sem! - Az anorexia

"Az egész azzal indult, hogy le akartam adni 2-3 kilót, és elhatároztam, hogy igyekszem megtartani a súlyomat. Ekkor azonban szorongani kezdtem, és néhány hét alatt szinte teljesen elvesztettem az eszemet. Alig ettem, közben éjjel-nappal tornáztam. Minden reggel mérlegre álltam, és a kedvemet egyre csökkenő súlyom határozta meg. Már nem a karcsúság megtartása volt a cél, hanem az, hogy a mérleg kijelzőjén minél alacsonyabb szám jelenjen meg. Ha valaki megjegyzést tett arra, milyen ijesztően sovány a karom, titkon majd kiugrottam a bőrömből, hogy már így meglátszik áldozatos munkám eredménye. Végül 42 kilóra fogytam, elmaradt a menstruációm és a hajam is hullani kezdett" - meséli a 21 éves Mária.

Az anorexia nervosában, vagyis kóros étvágytalanságban szenvedő betegesen figyel súlyára, számára a hízás a legborzalmasabb dolog, ami történhet vele, megszállottá válik az ételekkel, kalóriaszámlálással, testedzéssel kapcsolatban, gyakran észre sem veszi, mennyire vékony, sőt, akár túlsúlyosnak is látja magát.

"Az anorexia az egyik legveszélyesebb étkezési zavar - mondja Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus. - Bár a test lesoványításáról szól, az ilyen betegeknek nincs kapcsolatuk a testükkel, a végletekig képesek kínozni azt, nem érdekli őket, milyen - eseteknként életveszélyes - károsodások érhetik a szigorú fogyókúra miatt a szervezetüket." A betegség lelki hátterében általában a család áll. Sokszor találunk egy szigorú, férfias anyát, aki kevés nőiességet sugároz. Egyébként magára az anorexiára jellemző a szexualitás elutasítása, a beteg valójában minden olyan testrészét lefogyasztja, ami a nemi jellegére utal. Természetesen a média sugallta világkép és nőideál negatív hatással lehet a betegség kialakulására, de általánosságban elmondható, hogy mindig valamilyen mélyebb lelki konfliktus áll a háttérben.

Ki vele! - a bulímia

A 23 éves Rita modellként dolgozik, első látásra nehezen tudjuk elképzelni, hogy bármi problémája lehet önmagával, főleg nem a külsejével. Pedig tíz éve bulímiával küszködik, és miközben élete kívülről csupa csillogás, belül depressziós, és csak reméli, hogy meggyógyul egyszer.

"Kisgyerekkorom óta voltak súlyproblémáim, és emlékszem, mindössze hétéves voltam, amikor először diétáztam. Sosem voltam kövér, még csak duci sem, inkább egy kicsit húsos. Ráadásul sportoló családból származom, magam is rendszeresen edzettem. Viszont így, hogy nemcsak husibb, de kirívóan magas is voltam, rengetegszer csúfolódtak velem az osztálytársaim, ami nagyon rosszul tud esni egy kamasznak. Emlékszem, eleinte nem is tudtam, mi is ez a betegség - egy magazinban olvastam róla, de akkor nem tudtam, hogy az alkalmankénti önhánytatás ilyen súlyos problémává nőheti ki magát. Először csak azért hánytam, hogy megszabaduljak az olyan ételektől, amikből túl sokat ettem, vagy amik túl kalóriadúsak, de nem tudtam ellenállni nekik. Aztán egyre sűrűbbé váltak ezek az önhánytatások, és míg az elején fájt a nyelőcsövem, bevérzett a szemem, addigra ma már semmi problémát nem jelent nekem a folyamat, és már az ujjamat sem kell ledugnom a torkomon ahhoz, hogy megszabadulhassak az ételtől. Szerencsére jó fogorvosom van, hiszen a fogaimat teljesen tönkreteszi a gyomorsav. A szüleim megijedtek, amikor kiderült a problémám - szóban nem is tudtam nekik elmondani, hanem levelet írtam -, és nem kezelték túl jól, mérgesek voltak rám, leszidtak, amikor nem tudtam erőt venni magamon. Többször voltam már kórházban, de sajnos még mindig nem gyógyultam meg, és egyelőre antidepresszánsokat szedek.

Rita félelme nem alaptalan: rengetegen élnek le akár egy egész életet ennek az étkezési zavarnak az árnyékában. A bulímiás beteg rendszeres önhánytatással szabadul meg az ételtől, és idővel szertartással készül ezekre az önhánytatásokra: ilyenkor hihetetlen mennyiségű ételt fogyaszt el rövid idő alatt, majd kihányja azt. Ezek a rohamok hetente vagy akár naponta több alkalommal is előfordulnak. "Volt olyan nap, amikor tízszer is hánytam"- meséli Rita.

A doktornő elmondása szerint a bulímia szoros kapcsolatban áll az agresszióval és az erőteljes szexualitással. Az anorexiától ugyanis éppen abban tér el alapjában, hogy itt a beteg nem korlátozza magát, hanem szabadjára engedi a vágyait, majd később elszégyelli ezért magát, ekkor pedig jelentkezik a kompenzáló viselkedés, ami a hánytatáson kívül lehet hashajtók szedése, koplalás, fokozott testedzés. A lényeg, hogy nem tud ellenállni az újabb késztetéseknek, ahogyan az ezt követő megbánó viselkedésnek sem, így egy ördögi körbe kerül, ami maga a bulímia. Amiben hasonlít az anorexiához, az az általában jellemző lelki háttér. Itt is sok esetben a családban kell keresnünk a problémákat, nem ritkán egy túlidealizált anya képében, akire a beteg szeretne hasonlítani, de megvalósíthatatlannak érzi ezt a vágyát. A bulímiásokra általánosan nagyon jellemző, hogy nem jól kezelik a konfliktusokat.

Első a testem! - az orthorexia

"Emlékszem, Bálint-nap volt, és én éppen az edzőteremben kezdtem neki szokásos napi kétórás edzésemnek, amikor csörgött a telefonom. A barátom volt, aki közölte, meglepetésből ideugrott kocsival, hogy sétálhassunk egyet a parkban. Iszonyatosan feszült és ideges lettem. Tudtam, ha most elmegyek, nem teljesítem a napi edzésadagomat. Végül elnézést kértem a barátomtól, és könnyek között könyörögtem, hogy várjon estig. Az számításba sem jöhetett, hogy az edzést hagyjam ki. Akkor már hónapok óta úgy éltem, hogy csak azt ettem, amit én vettem a biopiacon, aztán magam főztem meg. Ezt úgy értsd, hogy sehol, semmi mást nem - még a fáról egy gyümölcsöt sem. Míg kezdetben a barátnőimet a sárga irigység ette tökéletes testsúlyom, tökéletes testzsírszázalékom és kirobbanó energiám miatt, majd egy év elteltével a legtöbben bolondnak néztek, és el is párologtak mellőlem" - meséli az ortorexiában szenvedő Anita.

"Az ortorexia első hallásra nem tűnik evészavarnak, hiszen az illető csupa jót tesz a testével, ami sem az anorexiáról, sem a bulímiáról nem mondható el. Ugyanakkor - magyarázza Almási Kitty - a probléma itt is az étkezéshez való rendellenes hozzáállás, a veszélye pedig, hogy aki ortorexiában szenved, fokozatosan elidegenedik a környezetétől - hiszen semmi olyan közös tevékenységben nem vesz részt, ami az evéshez vagy az iváshoz kapcsolódik -, és lassan már semmi sem érdekli, csak az, hogy elég időt szánjon a testedzésre, és mindig megfelelően étkezzen. Elvész belőle a sponteneitás, kényszeressé válik, feszült lesz, ha valami megakadályozza a vágyott étel beszerzésében vagy a torna végrehajtásában. Ezek ugyanis a legfontosabbak számára, vagyis a karrier, a barátok, a partner, de még a család is csak ezután következnek. A probléma gyökere általában az unalom, a felesleges energiák, ezért a terápiának elsősorban afelé kell irányulnia, milyen más tevékenységgel tudná a beteg kitölteni az idejét."

Mi a teendő?

Összességében - mondja Dr Almási Kitty - az anorexia, bulímia és orthorexia abban egyeznek, hogy mindhárom esetében a gondolkodás, a fantázia, az álmok és az egész életvezetés középpontjába az ételek, az étkezés, a testsúly, a kalóriák kerülnek. Ugyanakkor a bulímiát nehezebben veszi észre a környezet: míg az anorexiánál látványos a fogyás, az orthorexiánál pedig föltűnik az étkezésekkel és testmozgással kapcsolatos kényszeresség, addig a bulímiás testalkatát tekintve általában normális, még kicsit túlsúlyos vagy karcsú is lehet, de nem látványosan sovány. A hánytatásokat és falási rohamokat pedig a legtöbben szigorúan titokban tartják környezetük előtt.

A legfontosabb, hogy ha magadon vagy bármelyik barátodon, családtagodon észreveszel az evéssel kapcsolatban valamilyen szembetűnő rendellenességet, cselekedj. Ha a családoddal szégyeleld megbeszélni a problémádat, fordulj szakemberhez, ha máson veszed észre, legyél nagyon nyitott és megértő vele, ne támadd, ne ítéld el, ne szégyenítsd meg. Nagyon fontos, hogy az evészavarban szenvedők szakszerű pszichoterápia során túljuthassanak a betegségen. Miután a legtöbb étkezéssel kapcsolatos zavar hátterében valamilyen családi konfliktus, nem megfelelően működő családmodell áll, a legeredményesebb családterápiával kezelni őket.

Mennyi fér beléd?!

Sajnos ma már - ha minden fizikai problémát kizártunk, mint amilyen például a pajzsmirigy-alulműködés - az elhízás is étkezési zavarnak minősül, amit szintén sikeresen lehet kezelni pszichoterápiával. A túlevésnek szintén lelki okai vannak. Ilyenkor az étel nem alapvető funkcióját tölti be, hanem jutalomként, idegesség-levezetőként vagy hangulatjavítóként használatos. "Van időszakos túlevés is, amikor a falási rohamok egy másik betegség kísérő tüneteként jelentkeznek: ilyenkor egy stresszhelyzet következtében nagy mennyiségű ételt fogyaszt az illető. Ennek oka depresszió, haláleset, szerelmi bánat is lehet. Az elhízásnál azonban a negatív testkép is nagy szerepet játszik. Az elhízottak gyakran nem szeretik magukat, frusztrálja őket ideálistól messze eltérő alakjuk. Emiatt a pszichológia ma már komolyan törekszik arra, hogy igyekezzen megkeresni az elhízottak lelki hátterét, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni a lélek gyógyítására, mint kizárólag magára a diétára.

Szerző: Kerekes Anna