Szereti keverni a modernet a régivel-Csupor Annával, az év lakberendezőjével beszélgettünk
A GLAMOUR Women of the Year díjátadó gálán Az év lakberendezője díjat Csupor Anna vehette át, aki úgy alakított ki magának sajátos stílust, hogy sosem tanult iskolában lakberendezést. Időtlen, de mégis egyedi lakásokat tervez, ahol keveredik a modern és a régi, és ami annyira megkapó, hogy vannak, akik képesek ahhoz igazítani az utazásukat, hogy mikor érhető el az általa tervezett lakás.
Ezeket láttad már?
Emlékszel arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy belső tereket fogsz tervezni?
Először ruhatervezéssel foglalkoztam, utána jött a lakberendezés, ahol hotelt, éttermet, lakást is csináltam, aztán 2009-ben megint visszatértem a ruhákhoz, és megcsináltam a Mosskito márkát. Mikor megszületett a harmadik gyerekem, három évre külföldre költöztünk, ahol az anyasággal és a családi ügyekkel foglalkoztam. Közben arra jöttem rá, hogy nagyon szívesen folytatnám a lakberendezői vonalat, elsősorban lakásokat, esetleg irodákat szeretnék berendezni. Sok ezer kilométerről terveztem meg úgy egy lakást, hogy már majdnem készen voltak a munkálatok, mikor először láttam élőben. Ez a lakás, az A10, ami tele van ötlettel, kortalan szerelemlakás lett számomra, és mások számára is. Követőim se voltak nagyon, mikor a képek alapján megkerestek blogok és újságok, hogy szeretnék bemutatni. Akkor már éreztem, hogy ez nem csak nekem és az ismerősi körömnek tetszik. Ez egy Airbnb-lakás volt, és jött olyan visszajelzés, hogy volt, aki a lakáshoz igazította az utazását.
Tart még a nagy Airbnb robbanás?
Most, hogy a karantén lecseng, újra tud működni a rövid távra bérelhető lakások piaca. Amikor az A10 lakáson dolgoztam, akkor indult igazán, olyan 3000 lakás volt ilyen célra, a csúcsidejében meg körülbelül tízezer. Azt vettem észre, hogy nagyon különleges, és extra lakások kellettek, mert az ágy-asztal-szék kombó már nem elég. Abból indultam ki, hogy én is szeretek hotel helyett lakásba menni, és mindig olyat keresek, ami inspirál. Egy ilyen térben lehet valami nagyon erőteljes, mert nem fárad bele az ember az ott töltött 2-14 nap alatt.
A legideálisabb rövidtávú kiadásra szánt lakás mérete 30-60 négyzetméter között van, és az a cél, hogy normális intim szférával, szeparáltan többen is elférjenek, és legyen több vizesblokk. Ez fontosabb, mint hogy legyen hely egy élet cuccainak a szekrényekben.
A lakások tervezésénél nagyon fontos számomra, hogy előre gondolkodjunk funkciókban. Oké, most itt lesz a gyerekszoba, az asztal, az étkező, de mi van, ha tíz év múlva nem? Hogy lehet ezt még máshogy átgondolni? Ha már belevágunk egy nagy felújításba, és falakat, funkciókat rakunk át, akkor figyelek arra is, hogy ha majd például az ágyat áttesszük máshova, ne kelljen új konnektorokat kialakítani.
A komplex kihívás pedig az, amikor lehet, hogy egy lakás rövid távra lesz kiadva, de az is lehet, hogy életvitelszerűen használják majd, mert ehhez nagyon át kell gondolni minden egyes négyzetcentimétert.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a lakásuk túl kicsi vagy túl unalmasak a panel adottságai, ahhoz, hogy abból izgalmasat lehessen kihozni. Miben tudsz segíteni nekik?
Jók a nagy lakások, de mikor sok funkciót szeretnénk elhelyezni egy nem túl nagy térben, az mindig izgalmas kihívás. Hátra kell lépni egy párat, teljesen máshogy kell szemlélni a teret, és addig agyalni, amíg ki nem tudom hozni belőle a legtöbbet. Soha nem áldozom fel a funkcionalitást a dizájn oltárán, mert lehet, hogy valami jól néz ki, de ha a hétköznapokban kényelmetlen, akkor az nem opció.
A legtöbb esetben, mikor valaki belsőépítészt vagy lakberendezőt fogad, akkor funkciócserék, falak, struktúrák teljes megváltoztatása történik. Ez plusz költség, de emiatt a lakás bár négyzetméterben ugyanaz, de teret nyertünk, többért lehet eladni vagy kiadni, így ez a költség gyorsan megtérülhet. Tudom, hogy mit honnan szerezzek be, hogyan lehet már meglévő dolgokat újraértelmezni, vagy olyan megoldást mutatok, amit nem dob ki egyből az internet, és ezeken inkább spórolni lehet, nem pedig plusz kiadás.
Mennyire igaz a lakásoknál is ugyanaz, mint a ruháknál, hogy legyen egy-egy hangsúlyos darab, ami mindent feldob a sok luxus dolog helyett?
A fókuszpont olyan része a térnek, ami vagy a helyzetéből fakadóan, vagy a fényviszonyok miatt fontos, domináns. Ez lehet hangsúlyos, és olyan, amire sokat költünk, viszont úgy tud harmóniában és egyensúlyban lenni a többi résszel, hogy azok már nem költségesek. Mikor egy lakásban minden beszél, szól valamiről, az nagyon fárasztó és sok tud lenni. Az a jó, amikor az egész enteriőr együtt működik, de nem is igazán lehet megmondani, hogy miért. Nagyon szeretek ellentétes cuccokat használni, mindig keverem a nagyon modernet a régivel, mert attól lesz otthon egy lakásból. Nem jó, ha minden olyan, mint egy bútoráruházban, de az sem harmonikus, ha minden használt, és minden a bolhapiacról jön. Jó arányérzékkel kell ezeket úgy mixelni, hogy működjön.
Mi az, ami számodra a legfontosabb információ egy új ügyfélnél, hogy indul a közös munka?
Egyedi lakásokat csinálok, amelyek megismételhetetlenek, és bár vannak elképzeléseik az ügyfeleknek, de a legtöbbjük nem találta még ki magának minden sarok funkcióját, a dizájnt és a berendezést. Bodor Erik tervezőtársammal elkészítjük a nagyon pontos alaprajzot, mindig kérek Pinterest-gyűjtéseket, még akkor is, ha azok nagyon különbözőek, de az sem baj, ha valaki csak annyit tud, hogy nem szereti a rózsaszínt vagy a feketét, és vannak olyanok is, akik teljesen rám hagyják az egészet. Van, ahol segíteni kell a funkciókat is kitalálni. A belvárosi lakások alapvetően úgy néznek ki, hogy az ajtón belépve, és jobbra vagy balra van egy teljesen külön konyha. Ezt meghaladtuk már, teljesen máshogy élünk, mint 60-100 éve. Ezekből sokszor hálószoba lesz, és van úgy, hogy más helyre kerül a fürdőszoba, attól függően, hogy mi szolgálja az ügyfelek igényeit. A világjárvány alatt mindenkiben átértékelődött a lakás, van, aki ez előtt szinte csak aludni ment haza, és most homeoffice-ban dolgozott vagy nagyon sokat volt otthon.
Most, hogy már jó pár éve csinálom, azt látom, hogy felismerhetőek azok a lakások, amiket én csináltam, pedig ez nem volt cél soha. Nem is feltétlenül az egyediség motivál, hanem az, hogy tényleg a magukénak érezzék az ügyfelek, ahova jó érzés belépni. A BS17 például olyan lakás, ahol Tóth Barbara nagyon erős falfestése kapott helyet a konyhában, az ő munkái a lakás más pontjain is megjelennek. A megrendelő maximálisan bízott abban, amit javasoltam, bár utólag bevallotta, hogy kicsit félt, de már nem is tudom hányszor mondta azóta, hogy mennyire örül a végeredménynek.
Fontos, hogy a lakás, ami elkészül ne idén legyen klassz meg szép, hanem tíz év múlva is kortalan legyen. Inspirálnak olyan dolgok, mint az év színe, az év formája, és a többi trend, de nem szeretnék ezekre felülni, bár többször volt már olyan, hogy megterveztem egy lakást bizonyos színkombinációval, kivitelezésre vár, és közben kihirdetik, hogy az lett az év színe.
Nem erőltetnék rá senkire valamit, mert az nekem tetszik, de az igazi örömöt nekem is az jelenti, ha az ügyfelek boldogok, mikor az új otthonukba hazaérnek.
Juhász Edina
