´Az én bölcsőm a népzene volt.´ - Interjú Szalóki Ágival

Mindig is énekelni szerettél volna?


Nem, de mindig is énekeltem. Gyerekkoromban például óvónő vagy fazekas akartam lenni. Csak mostanában tudatosodott bennem, hogy szeretnék a zenész létben jobban elmélyülni, többet gyakorolni, gyarapítani a lexikális tudásomat és zongorázni tanulni, ami sokat segítene a komponálásban is.

Nagyon korán kerültél színpadra.


Az első nyilvános fellépésem az az Ando Drommal volt 16 évesen. Hosszas próbafolyamat előzte meg a koncertet, amit nagyon élveztem. Ekkor láttam bele először a zenészvilágba. A fellépés előtt rettentően izgultam, hogy őszinte legyek nem volt egy jó élmény. Úgy éreztem, nagyon rosszul sikerült, bár a többiek az ellenkezőjéről biztosítottak.

Pár év múlva a Besh o drommal és az Ökrössel hirtelen ismert lettél. Végigturnéztad a pesti éjszakát, fesztiválokat, a világ számos színpadán felléptél San Franciscotól Pekingig. Mit kezdtél a fiatalon jött sikerrel?


A siker számomra elsősorban azt jelentette, hogy sokat utaztunk, énekeltünk, sokan szerettek minket, ami nagyon jó élmény volt. De ennek a sikernek ott és akkor volt jelentősége, nem lettünk tőle sztárok. És megvolt az árnyoldala is. A pénz, az éjszaka, egy erőteljesen férfias macsó világ, amibe belecsöppentem. Híján voltam a tudatosságnak, az önbizalomnak. Később sok feladatot adott nekem, hogy helyre tegyem, ki vagyok én valójában, honnan jöttem. Ehhez kellett sok csalódás és persze a nagyszerű tanítómesterek, mint Szakcsi Lakatos Béla vagy Nikola Parov. Az utóbbi időkben Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos, valamint Presser Gábor mellett tanulok sokat.

A családod mennyire támogatott a zenei pályán?


Amikor gimnazista koromban az Ando Drom elhívott Franciaországba turnézni, a szüleim nem engedtek el, azt mondták, hogy a tanulás az első. Nem lelkesedtek érte, hogy az iskola helyett éjszakákba nyúlóan énekeljek. Szerették volna, hogy minél több tudást szedjek föl és minél több lábon álljak. De elég önfejű voltam és kibújtam a szüleim szabályai alól. Amióta komolyan foglalkozom a zenével, nagyon sokat támogatnak, édesanyám rendkívül sok munkát fektet abba, hogy csak a zenére kelljen koncentrálnom.

Honnan jött a népzene iránti vonzalmad?


Sok zenét hallgattunk otthon. Édesapám nagyon muzikális, édesanyám tangóharmonikán játszott nekünk és oroszul énekelt hozzá. Az, hogy felfigyeltem a népzenére a széles zenei kínálatból, az én egyéni választásom volt. Erre nyílt ki a fülem már négy évesen, Sebestyén Márta volt az első nagy példaképem. Az én bölcsőm a népzene volt. Abból jöttem és nagyon jó ezekhez a gyökerekhez újra és újra visszanyúlni. Mindig tanulok valami újat. Most fogok például először boncidai román dalokat énekelni a Zeneakadémián.

Sokat járod a vidéket autentikus népzenei forrásokat kutatva. Heteket töltöttél az erdélyi Mezőségben, Búzában, Ördöngösfüzesen és Magyarszováton, együtt éltél a falusiakkal, rögzítetted az éneküket. A zeneakadémiai koncerted is ebből építkezik.


Ezek az emberek nagy hatással vannak rám. Nagyon szerény, szorgalmas, alacsonyan iskolázott emberek, akik az intelligenciájuk alapján bármivé válhattak volna, mégis abban a környezetben és azok között a körülmények között megmaradtak egyszerű falusi embernek. A zene végigkíséri az egész életüket. A mostani koncerten búzai, ördöngősfüzesi és magyarszováti dalok mellett Boncidának román, magyar, cigány zenéit és táncait mutatjuk be. Az énekek egy részét személyesen tanultam a falusiaktól. Az erdélyi zene leginkább táncházi zene, így általában kis közösségben játszák. Ezt az érzést próbáljuk most visszaadni a Zeneakadémián meditatívabb, lassabb tempójú dalokkal fűszerezve. A mezőségi zenének most olyan rétegeit is megmutatjuk, ami talán kevésbé van tele tüzijátékkal, mégis nagyon gazdag. Én újra és újra élvezem koncertről koncertre.

Évfordító Szalóki Ágival december 30-án a Zeneakadémia Nagytermében.