Csak az átláthatóság segíthet, hogy a nők is ugyanannyit keressenek, mint a férfiak

A nemek közötti bérszakadék világszerte komoly probléma. A férfiak és a nők átlagos órabérében mutatkozó különbség az EU-ban 14,1%, Magyarországon ez jóval magasabb és fokozatosan emelkedik: a 2017-es hozzávetőleg 14%-ról 2019-re már 18%-ra emelkedett. A bérszakadék mértéke az életkor előrehaladtával is növekszik, ami ahhoz vezet, hogy a nők végül jelentős nyugdíjszakadékkal találják szemben magukat.

A nemek közötti bérszakadék a nők munkájának alulértékelése, ami erősen összefügg az anyagi kiszolgáltatottsággal, és csökkenti a lehetőségeiket a gazdaságban belül az élet szinte minden területén. Sokszor felmerülő kérdés, hogy mit tehetünk a nemi szerepeinkbe és normáinkba évszázadok során beleivódott tradicionális mintázatok ellen, amik amellett, hogy egyenlőtlen lehetőségekhez vezetnek, gazdaságilag és társadalmilag is veszélyesek és kirekesztők.

Mit tehetünk az egyenlő megbecsültségért, a bérszakadék felszámolásáért?

A St. Louis-i Washington Egyetem közel 4300 alkalmazottal végzett kutatása szerint a fizetések körüli átláthatóság hiánya hozzájárul a férfiak és nők közötti tartós bérszakadékhoz. Az aszimmetrikus bérinformáció miatt (a munkaadók többet tudnak a fizetési rátákról, mint a munkavállalók), az alkalmazottak elveszítik annak lehetőségét, hogy negatív diszkrimináció esetén magasabb fizetést igényeljenek. A 2017-18-as adatfelvételből kirajzolódott, hogy ugyan egyre több állami törvény tiltja az USA-ban a „kötelező titoktartást”, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körülbelül fele tapasztalta, hogy hivatalosan megtiltották vagy informálisan elriasztották attól, hogy munkatársaival megbeszélje fizetését. A nőket, akik átlagosan alacsonyabb bért kapnak, fokozottan érinti a jelenség, így amellett, hogy nem tudják bizonyítani, hogy kevesebbet keresnek, még a titoktartás megszegésével is vádolhatják őket. Ha pedig tenni is szeretnének ellene, sokszor a munkaadó retorziójával találják szemben magukat. Amíg a magánszektorban a munkavállalók mintegy 60%-a valamilyen titoktartási szabályzat hatálya alatt áll, addig ez a szám a bérek nagyobb átláthatóságát biztosító, főként a közszférában működő és szakszervezettel rendelkező munkahelyeken csupán hozzávetőleg 15%. Ebből is látszik, hogy nem a titoktartást kell engedni vagy tiltani, hanem átláthatóvá kell tenni a fizetéseket.

Hasonló eredményre jutott a PayScale kutatása is, amely 2017 és 2019 között 1,6 millió ember bevonásával vizsgálta a bértranszparencia és a nemek közötti bérszakadék csökkentése között fennálló összefüggést Amerikában. A vizsgálat arra jutott, hogy a fizetések átláthatóságával összefüggésben a nemek közötti bérszakadék nem csupán csökken, hanem teljesen el is tűnik. Azoknál a cégeknél, ahol a női munkavállalók szerint szervezetükben a fizetés átlátható, átlagosan 1 és 1,01 dollár közötti összeget keresnek minden férfiak által megkeresett 1 dollár után. Munkakör tekintetében a nemek közötti bérszakadék az asszisztensi, a menedzseri és az igazgatói pozíciókban is csökken, sőt eltűnik, csakúgy, mint a legtöbb olyan szakma esetében, ahol a szervezet proaktívan tesz a fizetések átláthatóságáért. Ez még sok olyan elsősorban férfiakat alkalmazó ágazatban is igaz, mint a mérnöki, matematikai, szállítási és agrár területek.

Az Európai Bizottság a bérszakadék felszámolása ellene

A transzparencia eredményes eszköz a nemek közötti bérszakadék felszámolásában. Az Európai Bizottság 2008 óta több javaslatot is tett az átláthatóságra, ezáltal elősegítve az egyenlő díjazás elvének megvalósulását. A Bizottság indoklása szerint többek között „a bérek átláthatósága révén a munkavállalók jobban hozzá tudnak férni a bérezéssel kapcsolatos információkhoz, egyúttal felszínre kerül az esetleges hátrányos megkülönböztetés, és könnyebben érvényre juttatható az egyenlő díjazás elve.” 2021. márciusában intézkedéseket is javasolt az egyenlő munkáért egyenlő bérezés biztosítására, például az álláskeresők fizetésére vonatkozó tájékoztatás bevezetését, az azonos munkát végző munkavállalók fizetési szintjének megismeréséhez való jogot és a nemek közötti bérszakadék jelentési kötelezettségét a nagyvállalatok számára. A javaslat emellett eszközöket is kínál a jogérvényesítéshez, és megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést is.

Már működő kezdeményezések az egyenlő bérekért

Több országban vannak a bértranszparenciára vonatkozó kezdeményezések, amelyek ugyan eltérőek, de általában munkavállalói számhoz kötöttek és a publikálás rendszeressége is meghatározott. Izlandon 2018 óta minden kormányzati és 25 alkalmazottnál többet foglalkoztató munkahelyen meg kell valósulnia az egyenlő díjazás elvének, vagyis azonos munkáért azonos bért kell a férfiaknak és nőknek fizetni. Az Egyesült Királyságban 2017 óta minden 250 főnél többet alkalmazó cégnek évente nyilvánosságra kell hoznia ezeket az adatokat egy központi honlapon. Ennek köszönhetően például a Mills & Reeve brit ügyvédi irodánál kiderült, hogy a nők közel 32%-kal kevesebbet keresnek, mint az nagyjából azonos pozícióban dolgozó férfi kollégáik. A különbséget tudatos odafigyeléssel (például a transzparencia növelésével és rugalmas munkaidő biztosításával) jelentősen majdnem 13%-kal csökkentették egy év alatt. Emellett az EasyJet is ígéretet tett arra, hogy megháromszorozza a női pilóták számát. Hasonló törekvések figyelhetők meg Ausztriában, Ausztráliában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban és Svédországban is.

A nemek közötti bérszakadékot fel kell számolni, tegyünk azért, hogy Magyarországon is átláthatók legyenek a béradatok! Tégy egy lépést a munkaerőpiaci egyenlőségért, írd alá az Amnesty International Magyarország petícióját!

Szerző: Csernus Fanni

nemek közötti egyenlőség programmunkatárs

Amnesty International Magyarország