Amiért megéri szavazni – egy politikai elemzőt és három ismert embert kérdeztünk
A nők és más marginalizált csoportok hosszú évszázadokon keresztül harcoltak az őket megillető egyenlő szavazati jogért. Ma, a 21.században már nem az a kérdés, hogy szavazhatunk-e, hanem hogy egyáltalán akarunk? László Róberttel, a Political Capital elemzőjével a befolyásoló tényezőkről és a vitakultúráról beszélgettünk; Oláh Anna, Eke Angéla, Havas Dóra pedig elárulta számukra miért fontos szavazni.
Ezeket láttad már?
Pontosan mivel foglalkozik egy politikai elemző? A kampányidőszakban mivel telnek a mindennapjaid?
A legkülönbözőbb szakterületeken igyekszünk eredetit alkotni. A dezinformáció elleni küzdelemben aktívan kivesszük a részünket, nemcsak unalmas elemzésekkel, hanem például álhírkvízekkel, de régóta kutatjuk a radikalizmust, az autoriter befolyást is. Nekem a választások és a választási rendszerek a szakterületem; most, a kampányidőszakban persze sokkal többet, de máskor is rengeteg feladatot ad. Unalmasnak tűnik ezzel a hírhedten bonyolult választási rendszerrel foglalkozni, de egészen különféle tudást és munkát igényel: ha például módosítják a törvényt, kicsit jogásznak kell lennem, máskor amikor épp mandátumkalkulátort fejlesztünk, a statisztikai tudásomat kell előhoznom, vagy amikor választói magatartásról kell nyilatkoznom, kicsit szociálpszichológussá válok.
A közösségi média a mindennapjaink szerves része, soha nem látott mennyiségben érik el a felhasználókat reklámok, politikai tartalmú üzenetek. Az online térben szocializálódott fiatalabb generációra milyen hatással lehet mindez? A népszerű platformokon kialakuló vitáknak milyen hatása van a politikai kultúrára?
A közösségi médiáról ma már tudjuk, hogy nem az érdemi, higgadt vitákat segíti elő, hanem az indulatokat hozza ki az emberekből, és inkább megsemmisíteni akarják egymást, semmint árnyalni a másik véleményét. Vannak persze alulról jövő kezdeményezések, amelyek a békésebb, érdemi párbeszédet próbálják ösztönözni.
Hogyan lehetne ösztönözni a választásban való részvételüket?
Egy ifjúságkutatás szerint a fiatalok 62%-a mondta 2020-ban, hogy részt vett a 2018-as országgyűlési választáson, ami nem rossz arány, de egyrészt utólag mindig többen emlékeznek úgy, hogy elmentek szavazni, mint valójában, illetve ahhoz képest, hogy az országos részvétel 70% fölött volt, mégiscsak az látszik, hogy a fiatalok átlag alatti arányban hajlandók leballagni a sarokra szavazni. A fiatalokra talán az újdonság adta remény lehet motiváló hatással és a közösséghez tartozás iránti vágy.
A választások előtt honnan érdemes tájékozódni?
Ami biztos: egy forrás, nem forrás. Egy kampányban különösen igaz ez, amikor az ártatlanabb csúsztatásoktól a minden alapot nélkülöző vádaskodásokig sok minden szembejön. Azzal, hogy befolyásolni akarnak minket, nincs gond, erről szól a kampány, de semmit ne vegyünk készpénznek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki hazudik, de vegyük a bátorságot ahhoz, hogy a számunkra szimpatikusabb szereplőktől sem fogadunk el mindent feltétel nélkül. Így megelőzhető, hogy elvakult rajongókká/gyűlölködőkké váljunk. Minél több híroldalt érdemes olvasni, és ki kell alakítanunk a képességünket, hogy megkülönböztessük a híreket a propagandától, a dezinformációtól. Ez nem öt perc, de az első teszt mindig az legyen, hogy megnézzük a főoldal öt-hat vezető cikkének címét, és ha azt vesszük észre, hogy nagyon egy irányba mutatnak (valakiket nagyon szidnak, míg másokat magasztalnak), akkor valószínű, hogy nem híroldallal van dolgunk, hanem propagandával.
Hogyan beszéljek a barátaimmal, a családommal a politikáról? Jobb kerülni ezt a témát vagy jót tehet, ha közösen beszélgetünk?
Sokkal boldogabbak lennénk mindannyian, ha többet beszélgetnénk a közös ügyeinkről - mert a politika valójában pontosan ez (kellene, hogy legyen). Ha valakivel nem értünk egyet, sokkal könnyebb nem szóba állni vele, de annak pontosan az lesz a vége, ahogyan élünk: nem együtt, hanem egymás mellett. Egy rokonnal, egy baráttal, egy kollégával mindenképp érdemes megpróbálni beszélgetni arról, hogy miért gondol egész mást bizonyos ügyekről, mint mi. Csak nem úgy kell kezdeni, hogy "jó ég, hogy lehetsz ennyire sötét", hanem úgy, hogy "én egész másképp látom, de szeretném megérteni, mi mondatja veled azt, amit".
Ha valaki azt állítja, hogy nem érdekli a politika és nem hajlandó szavazni, a passzivitásával hogyan befolyásolja mégis a szavazást?
A politika mindenkinek jelen van az életében, minden áldott nap. A politika ugyanis nem az, hogy x politikus mit vágott épp y politikus fejéhez, hanem az, hogy ha betegek vagyunk, milyen viszonyok fogadnak az orvosi rendelőben, hogy ha el akarunk jutni A-ból B-be, autóval/BKV-val/biciklivel járunk-e jobban, vagy hogy hogy segítsünk az elesettebb honfitársainkon. Minden, ami közügy, az politika. Illúzió azt gondolni, hogy kivonhatjuk magunkat alóla. Ha nem szavazunk, azzal pedig csak azt érjük el, hogy egy egyre kisebb és kisebb csoport fog dönteni a mi sorsunk felett is. Pedig épp azzal lehetne a politikai közbeszéd színvonalát is emelni, ha minél többen odafigyelnénk rá, és nem csak legyintenénk rá.
Átlagos, hétköznapi emberként hogyan vehetem ki a részem a demokráciában a szavazáson túl?
Minden a véleménynyilvánítással kezdődik. Meg kell mondani egy étteremben is, egy üzletben is, egy rendelőben is, hogy elégedettek voltunk-e a szolgáltatással. Ezt követi a részvétel: ha van bármilyen ügy, amin javítani szeretnénk, áldozzunk rá pár órát az életünkből; először csak alkalomszerűen, szerencsés esetben rendszeresen önkénteskedni fogunk. Vagy ha a szoros időbeosztásunk ezt nem engedi, támogassuk a számunkra fontos ügyekért dolgozó civil szervezeteket. Megint egy másik szint a petíciók aláírása, tüntetéseken való részvétel - és innen már csak egy lépés a pártpolitizálás, ami nem kéne, hogy ciki legyen, sőt.
A nők, mint demográfiai csoport, mennyire meghatározó a választások eldőlésében?
Kevés a nő a politikusok között, de a választóknak mintegy fele nő. Ha valahol, a szavazófülkékben tényleg megvalósul a nők esélyegyenlősége.
Miért éri meg szavazni?
Minden a szavazással kezdődik. Rengeteg vér folyt az egyenlő választójogért, és bár a mindennapjainkban nem érezzük, ezen alapul az, hogy van esélyünk előrelépni az életben. Sok mindent tehetünk a környezetünk jobbá tételéért, elmehetünk tüntetésekre, aláírhatunk petíciókat, kijárhatunk az önkormányzatnál egy ügyet, de ha ezekre mind nincs energiánk, legalább egy vokssal jelezhetjük, hogy szerintünk erre, arra vagy inkább amarra kellene haladnunk.
Eke Angéla, színésznő: A szavazás az az alkalom, amikor mind egyenlők vagyunk. Nemtől, társadalmi helyzettől, vallási hovatartozástól, identitástól függetlenül ugyanannyit ér a szavunk. Mindenki egy szavazat. Élek ezzel a demokratikus jogommal. Én szavazok.
Havas Dóra, gasztroblogger: Ahogy telik az idő, egyre inkább azt érzem, hogy csak akkor tudok nyugodtan aludni, ha tudom, megtettem mindent a magam és a szeretteim boldogsága és boldogulása érdekében. Ez jelenthet egészen pici dolgokat is (nem iszunk cukros üdítőket), és ide tartoznak a nagy, életünket meghatározó döntések is. Bolond lennék, ha nem élnék a lehetőséggel, hogy az ország sorsával kapcsolatban is kinyilvánítsam a véleményemet, hiszen a választáson befolyásolhatom, hogy milyen környezetben élünk. Én szavazok.
Oláh Anna, tervező: Az apukám mindig azt mondogatta nekünk: "A tér és az idő adott! Az, hogy adott időben milyen minőség tölti meg a teret, az rajtunk múlik." Minden alkalommal, amikor elmegyek szavazni, erre gondolok!
Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara
