Amerika döntött: egy olyan elnököt választott a nemzet, aki a legkevésbé sem vádolható a női jogok képviseletével
Szabó Andrea szociológus-politikatudós, igazgató és egyetemi docens vagyok. A GLAMOUR szerkesztősége ebbéli szerepeim alapján kért fel arra, hogy írjam le a véleményemet az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásának eredményéről, ezen belül is arról, hogy a november 5-i állapot szerint, mit jelentenek a változások a nők számára. Nehéz azonban elvonatkoztatnom attól a ténytől, hogy én mindenekelőtt nő és anya vagyok, ezért ezen a szemszögön tudom leginkább megítélni a kedden történteket.
Ezeket láttad már?
Kevés olyan, mindenki által elfogadott állítást tehetünk, mint azt, hogy az USA elnöke meghatározó szereplője a világ politikai életének. Az tehát, hogy ki vezeti a 2020-as népszámlálás alapján 331 millió állampolgár által lakott országot, ez az ember milyen nemű, hogyan gondolkodik a nőkről, önmagán túlmutató jelentőségű, gyakran mintául szolgál más országok vagy vezetők számára.
Márpedig a történelem folyamatosan ismétli önmagát. A 2024-es elnökválasztás legfontosabb kérdése témánk szempontjából az volt, hogy megtudjuk, készen áll a föld harmadik legnépesebb állama egy női elnökre? A választ jelen állás szerint tudjuk: nem, még mindig nem áll készen.
2024-ben egy férfi és egy nő versengett egymással az elnöki posztért, hasonlóan a 2016-os szituációhoz. Akkor Hillary Clinton és Donald Trump, most pedig Kamala Harris és Donald Trump. 2016-ban a női elnökjelölt közel 66 millió szavazatot kapott, a győztes férfi pedig 63 milliót. 2024-ben fordított volt a helyzet – a cikk írása közben – a férfi jelölt már elhagyta a 71 millió szavazatot, a nő jelölt 66 milliójával szemben. A női elnökjelölt tehát két alkalommal sem tudott győzedelmeskedni, mindkétszer a jelenleg 78 éves, fehér, presbiteriánus, gazdag üzletembert választották az USA elnökének úgy, hogy a szavazópolgárok több mint a fele egyébként nő. Erős üzenet, hogy nemcsak az elnök, hanem az alelnök is férfi lesz, James David Vance személyében.
A végletekig megosztott, már-már ellenségeskedő ország úgy döntött, hogy arra az elnökjelöltre van a nemzetnek szüksége, aki a legkevésbé sem vádolható a női jogok képviseletével. Hogy csak egy példát említsek: Trump – és ezt ő maga sem tagadta – személyes jó barátságot ápolt Jeffrey Epsteinnel, aki az USA történetének egyik legkiterjedtebb nő-, és szexkereskedelmi büntetőügyének első számú vádlottja volt. Ezzel összefüggésben mintegy kéttucat nő vádolta meg az elnököt szexuális visszaéléssel, a női test tudatos tárgyiasításával, és ezzel párhuzamosan egyre több bizonyíték áll rendelkezésre, hogy az USA volt és leendő konzervatív elnöke saját házastársát sem tisztelte mindig.
De talán még ennél is jobban jelzi a nők helyzetének várható alakulását, ha nem büntetőügyekre hívjuk fel az olvasó figyelmét, hanem az elnöksége alatt hozott konkrét döntésre, illetve annak ok-okozati következményeként kialakult tényleges jogfosztásra.
A politikai hagyaték és a bírók esete
Az USA Legfelsőbb Bírósága hasonló jogkörökkel rendelkezik, mint az európai jogban ismert Alkotmánybíróság. A testület által hozott döntések minden tagállamban kötelezőek, a jogszabályi hierarchia csúcsán állnak. Ennek a 9 fős bírói fórum tagjait a mindenkori elnök nevezi ki a szenátus jóváhagyásával. Miután a tagság életfogytig szóló mandátumot jelent, egyáltalán nem mindegy annak összetétele. A mindenkori elnökök azzal próbálják hosszú távon bebetonozni saját politikai hagyatékukat, hogy olyan bírókat neveznek ki – ha egyáltalán van rá lehetőségük –, akik a saját politikai nézeteikhez a legközelebb állnak. Demokrata elnökök inkább liberális, Republikánus elnökök pedig inkább konzervatív bírók kinevezésére törekszenek. És van Donald J. Trump.
Ezek közül témánk szempontjából a legfontosabb, hogy az USA Alkotmánya nem garantálja többé az abortuszhoz való jogot és „visszaadja az embereknek és választott képviselőiknek” a terhességmegszakításokkal összefüggő jogszabályok megalkotását. Az egyes tagállamok saját hagyományaik, történelmük alapján jogot kaptak akár teljes egészében betiltani a terhességmegszakítást.
A döntés következtében az ötven állam harmadában, tizenhatban teljes mértékben illegálissá, vagy csak az első hat hétig maradt engedélyezett az abortusz. Ezen, elsősorban a republikánusok által dominált déli és középső államok közül hatban, kizárólag az anya életveszélye esetén jogszerű a művi vetélés, azaz olyan kivételek sincsenek érvényben, mint a vérfertőzés vagy nemi erőszak útján történő teherbe esés. Az államok ötödében maradt a terhesség egész ideje alatt legális annak megszakítása.
Ami témánk szempontjából a legérdekesebb azonban, hogy a Trump tágan értelmezett kampánycsapata nevéhez kötődő Project 2025 országszerte betiltaná az abortuszt, korlátozná a születésszabályozáshoz való hozzáférést, adott esetben ellehetetlenítené a testen kívüli megtermékenyítéseket, sőt vannak arra utaló jelek, hogy akár a nők terhességeinek közvetlen (állami szintű) megfigyelése és ellenőrzése is bekövetkezhet.
Nemcsak egyes jogszabályok megváltozása várható az USA 47. elnökének következő négy évében. A női szerepek átértékelése is folyamatban van. Miután az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya nem tartalmazza írott formában a női–férfi egyenjogúságot, a nemi alapú diszkrimináció alkotmányos tilalmát, illetve a már említett Legfelsőbb Bíróság egy 1971-es döntése biztosítja kizárólag azt a jogot, ezért az USA mindenkori elnökének nőképe erős hatással van arra, ahogy a társadalom viszonyul a nőkhöz.
Trump több választási kampánygyűlésén is kifejtette, hogy megvédi a nőket akár a nők ellenében is. Helytelenítette, hogy a nőket nem szabad manapság „szépnek nevezni”, ezért jelezte, hogy ő egy olyan új világot akar – akár szeretnék a nők, akár nem –, ami megengedőbb ezen a téren is. Egyáltalán elmondható, hogy Trump azon férfi vezetők táborába tartozik, akiket talán nem túlzás macsó jelzővel illetni.
Fontos azonban jelezni, hogy az elnök politikájának korlátai a hatalommegosztás következtében, igen erősek. Ott a Képviselőház, ami a pénzügyi forrásokat biztosítja számára, ott a Szenátus, ami nélkül nincs törvény és ott a Legfelsőbb Bíróság, ami mindezek felett áll. Ebből jelen állás szerint a Szenátus és a Legfelsőbb Bíróság is republikánus, konzervatív többségű (lett), de az is elképzelhető, hogy a harmadik, törvényhozó ág is a republikánusok kezébe kerül.
Azt tehát, hogy 2025. január 20-a után, amikor is újra hatalomba kerül Donald J. Trump ténylegesen mit kezd a női jogokkal, az őt kevésbé támogató, de körükben is előre törő női választóknak tesz-e és ha igen, milyen gesztusokat tesz, a jövő kérdése lesz. A tény azonban tény marad, jelenleg minimum négy évet kell várni ahhoz, hogy egy női jelölt újra megpróbáljon az USA elnökévé válni, és a siker 2028-ban sem lesz garantált.
