Álmodom, de nem ébredek fel! - Pedig jó lenne már!

Éjjelente azt álmodom, hogy boldog apukaként a gyermekemet felelősségteljes szülőként nevelem és tanítom az élet nagy dolgaira, nappal pedig jön a rémálom, amikor rádöbbenek, mennyire távoli ez a világ, amit felépítek a képzeletemben, amikor a párnára hajtom a fejem.

36 éves meleg férfi vagyok. Mostanában kezdtem érezni először, hogy felelősségem teljes tudatában képes lennék a gyerekvállalásra. 24 évesen coming outoltam, 30-as éveim elejére kitomboltam magam, éltem a melegek hedonista életét, partikra jártam, és a világ különböző meleg fesztiváljain ünnepeltem az LMBTQ közösséget. Szép volt, jó volt, elég volt, továbblépnék, de nincs hova. Helyette azt érzem, hogy egy soha véget nem érő, útvesztőkkel teli labirintusban keringek körbe-körbe, miközben a biológiai órám ketyeg és a társadalmunk rohamosan fogy. Most félretéve minden elkeseredésemet, felvázolom, hogy valóban milyen esélyeim vannak melegként arra, hogy itthon gyereket vállaljak egyedül, vagy a párommal.

Mivel ma Magyarországon semmi más törvényes lehetőségem nincs az örökbefogadáson kívül, és ez is úgy, hogy csak egy gyámja lehetek az örökbefogadott gyermeknek, így ezt a témát járom körbe. A nagy átlag véleményével szemben én alaptalannak tartom azt az állítást, hogy egy azonos nemű pár kizárólag "kis melegeket" nevelne fel az értékrendje vagy nemi identitása tükrében. A gyermekek örökbeadásával kapcsolatos aggály egyike az, hogy sokak szerint én melegként, aki "a társadalom szennye, a sátán kutyája vagyok" - ahogyan még most is sokszor neveznek nyíltan vagy a hátam mögött - nem nyújtok megfelelő példát egyedül vagy a párommal közösen nevelt gyerekemnek. Mert a többség azt mondja, az óvodásnak egy anyukája és egy apukája van, egyikük nő, másikuk férfi. Az a kisgyerek, aki azonos nemű szülőkkel rendelkezik, furcsa kérdések és akár támadások kereszttüzébe is kerülhet, ami nem biztosan jó a lelki fejlődésének, ez sérülékennyé teszi a gyereket, hiszen olyan konfliktushelyzetekbe kerül, amibe egy heteroszexuális családban élő gyerek nem.

De azt se felejtsük el, hogy egy heteroszexuális családban nevelkedő meleg gyereket sem lehet "elszigetelni", hiszen egyes becslések szerint a felnőttek legalább tíz százalékáról van szó. Egy biztos, sok ilyen módon nevelkedő gyerek él a környezetünkben.

Meggyőződésem, hogy egy egészséges, nyitott és boldog családban ezekről a dolgokról beszélni kell akkor is, ha a szülők és a gyerek is heterók, ha csak a szülők heterók, de a gyerek meleg vagy egy szivárvány családban nevelkedő bármilyen nemi indentitású gyermekről beszélünk. Egy biztos, hogy az ezt körüllengő tévhit, titokzatosság, előítélet-tömeg és az intoleráns beavatkozások sorozata sokkal többet árthat, mint az, hogy az egyik vagy mindkét szülő meleg. Sokkal hasznosabb lenne az érintett gyerekeknek a toleránsabb társadalmi környezet és a szülők által megteremtett nyíltabb, "megbeszélősebb" világ, bármennyire is nehéz.

Azt gondolom, hogy sok dolgot lehet megkérdőjelezni képzelt és rossz információkra épített érvrendszerrel, de számtalan kérdést tehetünk fel a heteró örökbefogadással kapcsolatban is, amiben arra keressük a választ, hogy mitől lesz jobb annak a gyereknek az élete, mint mondjuk nálam?

10 hatékony módszer, amitől pozitív lesz a viselkedésed és gondolkodásod

10 hatékony módszer, amitől pozitív lesz a viselkedésed és gondolkodásod

Általános reakció, ha egy csecsemőt nejlonzacskóban kiraknak a kukába: az megbocsájthatatlan bűn. Ha az egymással egyetértésben és szeretetben élő édesanyja és édesapja neveli, megadva neki minden odafigyelést, törődést, anyagi, intellektuális és érzelmi támogatást: az jó.

Viszont ne felejtsük el, hogy a két szélsőség között számos átmenet létezik. Ilyen az, amikor a gyermek egy lepusztult árvaházban nő fel, szadista, de legalábbis fásult, közömbös nevelők között. Ilyen, amikor a saját szülei "nevelik" ugyan a gyermeket, de a nevelés alig merül ki többen, mint két alkoholmámor közötti alapos verésben. Ilyen átmenet az is, ha örökbefogadó szülő mellett él a gyermek: egyedülállónál vagy párnál, azonos neműnél vagy heteróknál. A nevelőszülők is vagy szeretik őt, vagy nem; vagy csak pénzért veszik magukhoz (tizenharmadiknak a már meglévő tizenkettő mellé), vagy igyekeznek megadni neki mindent, amire csak szüksége lehet annak reményében, hogy idővel testben és lélekben egészséges, jól szocializált felnőtt váljék belőle.

Az bizonyított tény, hogy nem az apa vagy az anya nemi hovatartozásától, hanem a család légkörétől, a gyerek iránt megnyilvánuló szeretettől és odafigyeléstől függ, hogy milyen egészségesen nő fel a pici, és ha nevelőszülőkről beszélünk, akkor is ezek az állítások igazak. Ha pedig a gyermekek felnőttkori szexuális irányultságát vesszük gorcső alá, egyáltalán nem valószínűsítik a homoszexuálissá válást gyakoribbnak, mint egyéb "normális" családokban.

30 ikonikus ruha, amit Karl Lagerfeld-nek köszönhetünk

30 ikonikus ruha, amit Karl Lagerfeld-nek köszönhetünk

Természetesen fel lehet tenni azt a kérdést, hogy ha egy meleg és egy heteró pár egyszerre szeretne örökbefogadni és az elbírálás során azt állapítják meg, hogy azonos érzelmi, egzisztenciális biztonságot tudnak nyújtani a gyereknek, vajon melyiküknek lenne nagyobb esélye magához venni a kisgyermeket. Fel lehet tenni – de nem most. Ez a kérdéskör akkor lesz majd aktuális, ha már túljelentkezés lesz az örökbe fogadni szándékozó párokból minden egyes intézeti gyermekre, ha majd az árvaházak üresen fognak kongani. Egyelőre az intézeti gyermekek sorsát nem az befolyásolja, hogy homo- vagy heteroszexuális nevelőszülőkhöz kerülnek – hanem hogy kerülnek-e egyáltalán nevelőszülőkhöz, vagy maradnak az intézet falai között 18 éves korukig.

Én, mint egészséges meleg férfi, aki LMBTQ nagykövetként szeretné képviselni a hazai meleg társadalmat, az örökbefogadás kérdésében csupán annyit szeretnék, hogy amikor ezen a nagyon széles, nagyon színes skálán pozicionálnak minket, akkor a meghozott ítélet közelítsen a realitásokhoz. Ne kelljen még ilyenkor is a pedofília hazug vádjával viaskodnunk, és olyan középkori bigott áldogmákat hallgatnunk, amiket felsoroltam. A szexuális életünket pedig pontosan annyira vegyék figyelembe, mint bárki másét: ne kevésbé, de ne is jobban. És a mérlegelés elsődleges szempontja ne a szexuális orientáció legyen, hanem az az érzelmi, anyagi és intellektuális háttér, amelyet nyújtani tudok egy rászoruló gyermeknek, akire az édes szülei nem tartottak igényt és elhagyták, vagy egyszerűen ilyen sorsa jutott.

Kövess ezeken a felületeken is: