Állj ki az egyenjogúságért! Gát Anna és Réz Anna Az év hősnői
Réz Anna filozófus, Gát Anna író, dramaturg. Gyermekkoruk óta barátnők és az élet úgy hozta, hogy felnőttként egy olyan fontos ügy mögé állhatnak közösen, mint a feminizmus. Mi pedig beállunk mögéjük.
Ezeket láttad már?
Az egyre népszerűbb Üvegplafon blog ötletgazdái egyfajta felvilágosító munkát végeznek, mert még mindig nincs helyretéve a szó jelentése Magyarországon. A márciusi számunk mellé csomagolt ikonikus Trendbiblia címlaplánya Adamik Luca, művészetteoretikus és modell meghívottként részt vett egy Üvegplafon beszélgetésen, és nálunk folytatja a téma boncolgatását.
Adamik Luca: Mi a viszonyod a feminizmus kifejezéshez
? Mérő Verának is feltettem a kérdést, és én feministának tartom magam, ő meg elutasítja ezt a jelzőt, abban egyetértettünk, hogy erősen terhelt a szó. Ez sokszor gátolja az üzenet eljutását olyan rétegekhez, akik a nők egyenjogúságával egyetértenének, de a feminizmushoz előítéleteket kapcsolnak és emiatt elutasítják a témáról való gondolkodást, vagy hogy az ügy mellé álljanak. Te feministának vallod magad?
Ezt olvastad már? Egységben az erő! A Women of the Year jelöltjei így ünnepelték a nőnapot
Gát Anna: Igen. És liberálisnak. Az nem egy kifejezés, pláne nem egy eszme hibája, ha az évtizedek folyamán egyes csoportok épp benne látták meg a status quo sátáni ősellenségét. Inkább elismerés. Úgyhogy nem feltétlenül a szót kell kidobni: ahogyan ellenzői manipulálják a jelzőt, úgy áll nekünk is hatalmunkban azt a helyes tartalmakkal meg- és újratölteni. Legyünk büszkén feministák - ne adjuk oda csak úgy. Dolgozzunk rajta, hogy azt jelentse, amit kell: hiszünk a nemek egyenjogúságában (ez nem egyenlő az egyformasággal!), és mindent elkövetünk, hogy ez meghonosodjon, alapértelmezetté váljon Magyarországon.
Adamik Luca: Hogy lehetne a "feminácizó" réteggel megértetni, hogy a feminizmus nem a férfigyűlöletről szól?
Gát Anna: Három dologról van szó - és a feladatokat célszerű megosztani. Egyrészt elfogadhatatlanná kell végre tenni a nőgyűlölő, tárgyiasító, áldozathibáztató anyagok rutinszerű megjelenését a médiában. Másrészt abban a szellemben érdemes kommunikálni, hogy az egyenjogúság mindenkinek jó: bélyegzés nélkül, szabadon választhatod meg, hogy mikor és mennyit szeretnél mondjuk dolgozni gyermeked születése után, jogodban áll dönteni, hogy mit és meddig szeretnél tanulni vagy a munkahelyeden előrejutni, ahogyan pl. a férfikollégáid megtehetik. A férfitársadalom számára hatalmas boldogságfaktor, ha otthon maradhatnak ők is egy ideig a kisbabájukkal, ha stigma nélkül lehetnek érzelmesek, ha vehetnek maguknak kisebb autót presztízsvesztés nélkül, amikor épp nem futja, és ha időben eljárnak orvoshoz a panaszaikkal. Konkrét élettartam-növekedéshez vezetnek ezek a reformok, amiket jó, ha a társadalom ért, és ismer olyan példákat, más országokat, ahol ezek működnek. A harmadik elem, hogy a médiahibáztatás és "mindenkinek jó" mellett azért keményen ki kell állni az antirasszista aktivizmus által már olykor sikerrel alkalmazott érvek mellett: a feminizmus igenis azt várja a gazdasági, társadalmi, jogi hatalommal rendelkező férfitársadalomtól, hogy mondjon le bizonyos előjogairól cserébe azért a szabadságért, amit a nők szélesebb körű feladatvállalása és a presztízsek megváltozott rendszere kínál a számukra. De ahogy azt az antirasszista mozgalom számos nehézsége is mutatja: sok még a munka, hiszen azoknak, akiknek le kell mondania egyes privilégiumokról, ez gyakran nehéz és félelmetes dolog.
Adamik Luca: Mikor indult el a blogotok, és az Üvegplafon beszélgetés-sorozat, és mi volt a kiváltó ok, ami miatt belevágtatok?
Réz Anna: Az első Üvegplafon-évad 2013. őszén indult el, a Facebook-oldalunkkkal egy időben. Akkoriban azt láttuk, hogy a feminizmus beszorult az aktivizmus és a tudományos élet közé, és hogy alig vannak olyan szervezetek és személyek, akiknek lenne kedvük és erőforrásuk ahhoz, hogy lazán, közérthetően, jókedvűen beszélgessenek mindazokról a kérdésekről, amelyek a női jogokkal kapcsolatban itt és most felvetődnek. A sorozat és az oldal iránti érdeklődés egyértelműen azt igazolta vissza, hogy ez a hiány valóban fennállt.
Adamik Luca: Éreztek változást a visszajelzéseket tekintve, ahhoz képest amikor az oldal indult? Érzékenyedett a téma iránt érdeklődő réteg?
Réz Anna: Nagyon sok minden változott. Egyfelől a hazai és a nemzetközi politikai helyzet ahhoz vezetett, hogy ma sokkal kevesebb aktív női civil szervezet van az országban, mint 5-6 évvel ezelőtt. A feminista ügyeket egyre nagyobb arányban olyan fiatal nők képviselik, akiknek van erejük és idejük arra, hogy önkéntes alapon olyan, főként informálisan szerveződő szervezetekben dolgozzanak, amilyen az Üvegplafon is. Ennek ellenére az elmúlt három évben számos, a mienkhez hasonló profilú blog és portál jelent meg. De talán ennél is jobb hír, hogy a "mainstream" újságírók is sokkal érzékenyebbé, tudatosabbá váltak a női jogokat érintő témákra. Ennek ellenére a kifejezetten nőjogi-emberi jogi anyagok még mindig elég kevés embert érnek el - úgy is mondhatnánk, a szélesebb közönség elérése a mi "üvegplafonunk".
Gát Anna: Itt két ellentétes irányú folyamatról beszélünk sajnos. Egyrészt mind nemzetközi, mind hazai szinten jó értelemben mainstreamesedik a feminizmus - sok problémakör, kifejezés, ideál a magyarok között is kezd közismert lenni, azaz odafigyelünk rá, tiltakozunk, tüntetünk stb. - mint közösség. Azonban a nemzeti politikai áramvonal iszonyatos mértékű civil és morális rombolásával –amely nem csak a női, hanem minden személyi jogot nem hogy sért, de alapjaiban elvitat– nagyon nehéz pl. egy nőjogi mozgalomnak lépést tartani.
Adamik Luca: Mekkora a követő tábora a facebook oldalatoknak és milyen a férfi-nő arány?
Réz Anna: Jelenleg kb. 7500 követőnk van, akiknek majd' 90%-a nő. Ez annyiban nem meglepő, hogy blogunkon sok olyan mindennapi női témával foglalkozunk feminista szemszögből - mint amilyen a női testkép, a szexuális zaklatás, a női szépséggel kapcsolatos elvárások, az anyaság -, amelyek értelemszerűen a nők számára jelentenek feladatot, nehézséget. Másfelől persze isteni lenne, ha végre nem csak azok folynának bele a nemek társadalmi egyenlőségéről folyó beszélgetésbe, akik az egyenlőtlenség kárvallottjai. A férfiak helyzetükből fakadóan sokkal hatékonyabban tudnának fellépni és közreműködni számtalan nőjogi kérdésben - de egyelőre nem úgy tűnik, mintha túl sok kedvük lenne hozzá.