Alex Proba, a világhírű designer abban él, amit alkot
Nemzetközi sztár belsőépítésszel, művésszel találkoztunk a budapesti S/ALON Lakástrend kiállításon! A német születésű, de az Egyesült Államokban élő Alex Proba egy bejáratott név és márka a kortárs művészetek kedvelői között.
Ezeket láttad már?
A multidiszciplináris művész az idei S/ALON kiállítás kínálatában a legfrissebb tapétakollekciójával mutatkozott be a magyar közönség előtt, de a munkássága rajongóinak bőven akad lehetőségük válogatni az alkotásai közül: festmények, freskók, vázák, szőnyegek, párnák, szobrok és még kisállat ruhák is tartoznak a művész portfóliójába. Alex Proba színes, vidám, élettelteli világában könnyű elmerülni és otthonosan érezni magunkat, a tervező pedig nem áll meg az alkotással egy percre sem, hiszen számára „határ a csillagos ég”.
A S/ALON kiállítás kapcsán beszélgethettünk Alex Probaval, a Studio Proba alapítójával az életéről és a pályájáról, miközben a művész éppen egyik legújabb projektjén, egy medence-freskó sorozaton dolgozott a napfényes amerikai nyugati parton.
Egy korábbi interjúdban arról meséltél, hogy számodra limitáló egy meghatározott stílus, és jobban kedveled a szabadságot. Viszont a munkáidat nézve könnyen felismerhetőek a védjegyeddé vált színekkel és formákkal díszitett felületek. Még mindig úgy jellemeznéd a munkásságod, hogy nincs egy meghatározott stílusa?
Ma már nem is azt mondanám, hogy limitáló az egy stílusban való alkotás, hanem hogy kihívást jelent, mert nehéz megtalálni a saját kifejezőmódodat, nagyon sok fegyelmezett munka áll mögötte. Viszont amint kialakult a stílusod és népszerű lesz, azonnal lecsapnak rá mások is, megpróbálják kisajátítani és lemásolni – amikor ez az én munkáimmal történik, az nekem mindig olyan érzés, mintha a világ súlya nehezedne rám. De szerintem ezen a ponton már megtanultam együttélni ezzel a jelenséggel és olyan művészetet próbálok alkotni, ami boldoggá teszi az embereket.
Gyerekkorodtól kezdve vonzott a művészet világa?
A szüleim a nyolcvanas években hagyták hátra a kommunista Lengyelországot, hogy Németországba emigráljanak. A családom alapvetően reál beállítottságú, tele orvosokkal, kutatókkal, az otthonunkban is a sötétkék, a fekete és a fehér színek domináltak. Gyerekként a délutánjaimat főképp a nagymamámmal töltöttem, aki korábban virágkötőként dolgozott – vele órákat játszottunk a kertben és a konyhában, csupa színes virággal és dolgokkal körbevéve. Tizennégy évesen a nyáriszünetben folyamatosan csak virágokat festettem, miközben a nagymamám végig velem volt. Tizenhat évesen cserediákként Ohioba töltöttem egy félévet, és ebben az időszakban megtanultam jobban értékelni a művészetet, mint bármi mást az életemben: rajzoltam, festettem, anyagokkal és formákkal kezdtem el kísérletezni. Miközben alkottam éreztem, hogy valami nagyon különleges dolog történik. Németországba hazatérve folytattam az alkotást. A szüleim először azt gondolták, hogy ez a hirtelen jött kreativitási hullám csak hobbi, de én már tudtam, hogy nem az – ennek ellenére sokáig én is inkább az orvosi pályára készültem. De miután eltöltöttem egy kis időt a tudományokban, ráébredtem, hogy a grafika, a formatervezés és a bútortervezés világa áll hozzám közelebb. Nagyon szerencsésnek és hálásnak mondhatom magam, hogy abban dolgozom, ami nekem való és amit szeretek. De ha belegondolok, a karrierem az orvosi egyetemmel kezdődött. Nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy az orvostudomány nem az, amivel foglalkozni szeretnék és ezért jelentkeztem egy dizájn iskolába, Hamburgba. Onnantól kezdve valahogy minden a helyére került. Ez volt a legjobb döntés, amit valaha hoztam.
Kalandos útja volt annak, hogy végül hivatalosan is a művészetekkel foglalkozz – a Cherrydeck podcastban meséltél arról, hogy végül a tudtod nélkül adta le az akkori barátod a portftóliódat. Tudnál erről még mesélni?
Még Ohioban voltam a host anyukámmal, miközben titokban készítettem a portfóliómat a hamburgi egyetemre való jelentkezéshez. De időközben elbizonytalanodtam, megijedtem ettől a nagy döntéstől, és apukám szavai jártak a fejemben, hogy a kreatív iparban úgyse tudok elhelyezkedni. Végül én nem küldtem el a jelentkezésemet, de az akkori barátom a hátam mögött mégis beadta helyettem.
A Studio Proba égisze alá az indulása óta két almárka is csatlakozott: a négylábú barátok kiegészítőit tervező ProbaPaws és a kisgyerekek világát megelevenítő Little Proba. Régi vágyaid voltak ezek a terjeszkedések? Van még ötleted, amivel bővítenéd a Proba-univerzumot?
Úgy gondolom, hogy határ a csillagos ég. Nincsenek konkrét terveim, napról napra alkotok és hozok döntéseket. De azokat általában végigviszem, méghozzá nagy szenvedéllyel.
Mesélj egy kicsit arról a Budapesten, a S/ALON kiállításon megjelent világpremierről?
A két dizájn az új, „Mindig tavasz” című tapéta kollekcióm elemei, amelyek elérhetők a Wallpaper Projects cégnél. Ez egy élettel teli, vidám dizájn, amiben dominálnak a vibráló színek és képesek feldobni bármilyen szürke, esős hétköznapot.
Dolgoztál együtt a Nike-val és Dropbox-szal is, az utóbbinak egy hatalmas falfestményt terveztél. Milyen volt ezekkel a nagy cégekkel a közös munka?
A Dropbox volt az első nagy felkérésem, hogy tervezzek falfestményt. Nagyon jó élmény volt, mert egy csodás emberek alkotják a céget. Dolgoztam már kisebb és nagyobb vállalkozásokkal is, de én személy szerint nem éreztem különbséget, mert mindannyian azon dolgoztunk, hogy egy kicsivel szebb hellyé varázsoljuk a világot.
Gyakran hivatkozol a nagymamádra, mint a legnagyobb inspirációs forrásodra. Számodra mit jelent ez az örökség?
Nagyon sok munkámhoz az inspirációt a nagymamámtól kapom, a közös emlékeinkből merítek – milyen mintájú ruhákat viselt, milyen virágokkal volt teli a kertje, miket főzött nekem. Ő az egyetlen színfolt és kreatív lélek a családomban és ő az, akit mindig a legközelebbinek éreztem magamhoz. Övé az a hang, ami egész életemben végigkisért az utamon. És ő a legnagyobb kritikusom is egyben, vele napi szinten beszélünk a munkámról, pedig én az Egyesült Államokban, ő pedig Németországban él.
A munkáid mind színesek, játékosak, árasztják magukból a vidámságot – a saját tered berendezésében és dizájnolásában is követed ezt a vonalat?
Igen, az otthonom tele van műtárgyakkal, színekkel és még kézzel festett freskókat is készítettem a fürdőszobába és a hálószobámba. Abban élek, amit alkotok.
A gyerekek miatt nem kell lemondanunk a szexuális életről, csak egy kis kreativitás kell hozzá