Afrika legnagyobb nyomornegyedében jártunk: Kibera - Kenya 1. rész
Ezeket láttad már?
Kenya Afrika egyik legszínesebb országa, a gyarmatosítás ellenére sikerült megőriznie változatosságát, amihez a jelenlegi nyilvántartás szerinti 43 törzs rengeteget hozzátesz. Sajnos nagyon sok kihívás elé állítja őket az egyébként meglepően hagyományőrző kormány, és míg sok projektet támogat, legalább ugyanennyit figyelmen kívül hagy. A nemzetközi emberi jogokat védő Minority Rights Group alapítvány támogatásával meglátogattam több marginalizált közösséget Kenyában, a többrészes sorozatomban részletesebben bemutatom viszontagságokkal teli életüket, de ugyanúgy kezdeményezéseiket, sikereiket is.
1. rész - Kibera, a csiszolatlan gyémánt
A főváros vonzáskörzetébe tartozó Kibera nemcsak Nairobi, hanem egész Afrika legnagyobb nyomornegyede, a világon pedig a harmadik legnépesebb nyomornegyedként tartják számon. A mai napig nehezen meghatározható a külváros lakosságának pontos létszáma, de az interneten terjedő 1 és 2 millió főhöz képest a valóságban a Kiberában élők száma nagyjából 200-300 ezer közé tehető.
Az itt élők számára nemcsak a megélhetés okoz nehézséget, hanem a bűnözés, a helyi kartellek által kontrollált víz- és elektromosáram-ellátás egyenlőtlen elosztása, a szemét, a por, valamint a HIV vírus terjedése is megnehezíti a mindennapokat, nem beszélve a be nem fejezett lakhatási projektről, ami rengeteg család számára oldaná meg a lakhatást.
Az alapvető higiénia hiánya
Talán sokan nem is gondolnák, de olyan magától értetődő emberi szükségletekre sincs rendes megoldás, mint a mosdóhasználat. 2014-ben a kormány nagy beruházásokkal vágott neki a közvécék felépítésének Kiberában, de sajnos a nem megfelelő csatornázás és a vízhiány gátolta a projekt sikerét. A kenyai kormány a kenyai fiatalok szervezetével közösen 180 vécét létesítettek Kiberában, amit aztán a helyi ifjúsági csoportok vettek át, és úgy tűnt, hogy minden rendben működik, jutányos áron lehetett igénybe venni a közvécéket és zuhanyzókat addig, ameddig nem merült fel a vízhiány problémája. Mivel a kormány nem létesített víztárolókat, ezért a helyi viszonteladóktól kellett vizet vásárolni egy idő után, így egyrészt a bevételük kevesebb lett, másrészt elég hamar kiderült, hogy a csatornázási gondokat egy központi blokkolás okozza, illetve a rossz csövek, amiket sajnos nem volt pénze a helyi csoportoknak kicserélni, így a felépített épületeket ma templomként használják a helyiek.
Mint mindenre, a helyiek erre a problémára is gyorsan kerestek megoldást, úgynevezett "repülő vécéket" használnak azok, akiknek nincs magánvécéjük, ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy egy műanyagzacskóba végzik a dolgukat, amit aztán a csatornákba dobálnak, vagy ahova éppen érik. Ez nyilván növeli a szennyezettséget, az ember könnyedén léphet ürülékbe az utcákon, de ez még mind nem akkora gond, mint az, hogy a higiénia hiánya komoly betegségekhez és korai elhalálozásokhoz vezet – a nem biztonságos szex után ez a második legnagyobb egészségügyi probléma Kenyában.
Be nem tartott ígéretek
Egy másik nagy probléma Kiberában a lakhatás, az emberek többsége össze-visszatákolt házakban lakik, a tehetősebbek téglaépítésűben, de messze a létminimum szintje alatti környezetben kell élniük. Ha tehetnék se nagyon tudnák felújítani a házaikat, vagy akár újat építeni, mert az építésre használható alapanyagokat széthordják, ellopják a helyiek, a folyamatos őrszolgálat pedig kivitelezhetetlen. 15 évvel ezelőtt a Kenyai Nyomornegyed Feljavító Program keretében az ENSZ Emberi Települések Központjával közösen a kormány egy többmillió dolláros projektbe fogott Kenya-szerte, köztük Kiberában is. A terv az volt, hogy 2020-ra 1,6 millió családnak biztosítanak rendes lakhatási körülményeket. Egyelőre 600 háztartást sikerült átköltöztetni az épülő tömbházakba, de hamar kiderült, hogy ígéretnek szép volt, viszont a realitás az, hogy a bér túl magas a kiberaiak számára, ezért más környékről költöztek be családok. Az áttelepítettek közül sokan visszajöttek Kiberába, mert még így is jobban meg tudnak itt élni, mint a lakótelepen. Mások meg, akik regisztráltak, ígéretet kaptak, hogy átköltözhetnek, hiába várják az értesítést, mert ez soha nem érkezik meg. Arra sincsen jól kidolgozott megoldás, hogy mi legyen az üzleteikkel, hogyan tudnák a telepen újranyitni. Kérdésekből nagyon sok van, válaszokból annál kevesebb.
Villanymaffia
A kiberaiak csak csendben súgják meg, hogy bár hivatalosan bevezették minden háztartásba az elektromos áramot, a helyi kartellek ezt is levágták, és helyette saját összetákolt áramelosztókat szerelnek fel a villanyoszlopokra. Ennek nyilván rengeteg hátulütője van, például az, hogy az otthonokba illegálisan jut el az áram, másrészt ezek a hozzá nem értő szerelések életveszélyesek is, nemcsak az illető számára, aki ezt elköveti, hanem a felhasználót is veszélybe sodorják ezzel. Anthony Langat kenyai oknyomozó újságíró avatott be minket a probléma súlyosságába. Tőle tudtuk meg, hogy a helyiek a miként lopják a Kenya Power kábeleit, de a probléma nemcsak helyi szintű, hanem elér egészen a hivatalos állami energiaszolgáltatóhoz, ahol megvesztegetések, kenőpénzek árán sikerült levágni és saját magukévá tenni a kiberai áramellátást a helyi maffiának. Többrészes sorozatában többek között erről is beszámol a devex.com oldalon.
Öröm az ürömben
Mégis, az egyik legszínesebb, legnyüzsgőbb városban találja magát az ember, ha ellátogat ide. Amint az Afrikára sok helyen jellemző, a nyomorban élőkről is süt a derű, kedvesen mosolyognak a járókelőkre, és szívesen elegyednek szóba idegenekkel. Kibera az amúgy is nagyon változatos Kenyán belül is rendkívül sokszínű: a gyarmatosítás idején a szudáni és dél-egyiptomi núbiaiak fennhatósága alá tartozott, akik az angol király mellett harcoltak, és jutalmul kapták a területet szolgálatukért a 20. század elején. Ez pedig a mai napig elég sok feszültséget szül a kormány és a kiberaiak között. Ugyan ma már a többi kisebb törzs mellett, az összesen 13 faluból álló Kiberában a luók vannak a legtöbben, a núbiaiak iszlám hagyományai élnek talán a legerősebben a környéken.
Óriási szerencse, hogy pont azon a napon, amikor Kiberába látogatott az újságírócsapatunk, épp esküvő volt az egyik legrégebben itt élő núbiai családban. A vőlegény bátyjától tudtuk meg, hogy nagyapjuk núbiai király volt, aki még az angol király oldalán harcolt, de sajnos a háború után minden rangját és vagyonát elveszítette. Jól látszott, hogy a szűkös kiberai körülményekhez képest is ez a család igencsak tehetős. Téglaházban laknak, amiben több nagy szoba is található, a föld lebetonozott, tiszta, rendezett környezetben élnek, és ezek bármennyire is triviálisan hangzanak, de egyáltalán nem olyan egyértelmű dolgok Kiberában. Faraj azt is elmesélte kérdésemre, hogy miért nem költöznek el, miért nem akarják elhagyni Kiberát. Azért, mert ez az otthonuk, a nagyapjuk ezért a földért harcolt, minden hagyományuk ide köti őket, itt vannak a gyökereik. Abban reménykedik, hogy a negyednek jobbra fordul a sorsa, kapnak kellő támogatást ahhoz, hogy megfelelő körülmények között tudjanak élni, hogy meglegyenek a normális élethez szükséges feltételek, legyen munka, víz, biztonság, és akkor mások is szívesen maradnak, kevesebb lenne a bűnözés.
Meglátogattuk a núbiai nőegyletet is, ami különös figyelmet szentel annak, hogy az itt élő nőket összefogja. Kézműves foglalkozásokat tartanak, varrnak, háztartási eszközöket készítenek újrahasznosított szemétből, valamint a törzs történeteit, hagyományait osztják meg a fiatalabb generációval. Az egyletbe a lányok 16 éves kortól léphetnek be, a legöregebb tagja pedig több mint 90 éves. A nőegylet vezetője elmesélte, hogy rendkívül fontosnak tartják a nők támogatását Kiberában, a háztartás vezetése, a gyermekek nevelése mellett kell, hogy legyen egy hely, ahol hasznosan kikapcsolódhatnak. A núbiai esküvőkhöz itt varrják az ifjú pár hagyományos esküvői ruháit, de a hétköznapokra is készítenek, varrnak, festenek ruhákat nőknek, férfiaknak, gyermekeknek egyaránt. A ruhák mellett cipőket, ékszereket, táskákat és hagyományos núbiai háztartási eszközöket is készítenek szalmából, de táncra, éneklésre is van lehetőség. A klub mellett működik egy általános iskola is, amit az akkor még szenátor Barack Obama is meglátogatott 2006-ban.
Ismerd meg közelebbről a núbiaiak életét, és járd körbe velünk Kiberát. Még egy núbiai iszlám esküvőre is elviszünk!
Felhasznált források:
1. Anthony Langat: When public restrooms fail, rent them out as churches?, Devex.com, 2019. február 14.
2. Anthony Langat: Promises kept? Residents stranded in temporary shelters after housing project stalls
, Devex.com, 2019. február 14.
- Borítóképen a szerkesztő és a Youth Reform Self Help Group pár tagja. Kibera, Nairobi, Kenya, 2018. december.
