´Adni jobb, mint kapni´- de az egyensúlyhoz mindkettő szükséges

Sokan álmodozunk bőségről, szeretnénk megkapni mindazt, amire vágyakozunk és nem tudjuk, hogy miért nem adatik meg. Pedig mi annyi mindenkinek segítünk, sokszor már erőnkön felül teljesítve adunk a környezetünknek és ráadásul még többnyire ezt önzetlenül is tesszük. Akkor hát miért nem? És miért érezzük magunkat esetenként fáradtnak, mintha egyszerűen kiszívták volna minden energiánkat?

Adni fantasztikus dolog! És ha ezt valóban szívesen tesszük, akkor az adás bennünket is táplál. Azonban kiszipolyoznunk sem szabad saját magunkat, meg kell ismernünk, hogy hol vannak a határaink.

Gyerekkoromból visszacseng az ismerős mondat, hogy jó dolog kapni, de még jobb adni. Ilyen környezetben nevelkedve mindig is másoknak akartam segíteni. A többiek igényeit figyeltem és már akkor megjelent bennem valami csíra, hogy őket magam elé soroljam. Piciként még a télapó segédjének pozíciója is csábított, mert nagyon tetszett, hogy ők mindenkit megajándékoznak. Az idő múlásával már más, ha úgy tetszik "komolyabb" elképzeléseim voltak, például a szegénység felszámolása vagy a nemek közti igazságosság megteremtése, de egy dolog nem változott: adni akartam. Aztán az évek során sok olyan emberrel találkozva, akiknek nemcsak az alaptermészete az adás, de akár még a hivatásuk is ehhez kötődik, sajnos egyre több olyan esetet is láttam, akik idejekorán kiégtek vagy megbetegedtek. Ezt a mintát nem akartam követni és bíztam benne, hogy van ennél jobb út is.

Rá kellett jönnöm, hogy az adok-kapok játék korántsem egyirányú, és hogy ez igazából a kapcsolatról, az áramlásról és az energiacseréről szól. Ha egyszer megengedjük és igazából megtapasztaljuk, hogy az emberek ugyanannyit adnak nekünk, mint amennyit mi nekik, rájövünk, hogy nem szabad magunkat utolsónak hagynunk. Éppen úgy, ahogy az adás művészetét elsajátítottuk, meg kell tanulnunk kapni is. Elsősorban magunk, de ugyanakkor mások miatt is. Hiszen ha képesek vagyunk hálásan elfogadni, amit kapunk, akkor nemcsak mi érezhetjük egy kevésbé stresszes élet előnyeit, hanem a minket megajándékozó fél számára is lehetővé tesszük, hogy boldogságot éljen át.

Vizsgáld meg, hogy a te életedben az adás vagy a kapás van inkább túlsúlyban! A bőséghez mindkettő kell, az energia csak úgy áramlik, ha az életünkben egyensúly van. Ha te is hajlamos vagy a tipikus ajándékozó szerepet felvenni és magadat hátrahagyni, akkor gondold végig, hogy hogyan tudnál ezen változtatni. A változás hullámaiban meg fogod találni a helyes irányt. Legyél magadnak fontos, mert bármennyire is klisének hangzik, igaz, hogy adni is csak akkor tudunk, ha van miből. Ne csak odaadó légy, hanem befogadó is, engedd meg magadnak mindkét szerepet! És ha még mindig annyira csak ajándékozni szeretnél, akkor ajándékozd meg magadat is!