A világ első organikus állama
Az Indiában található Szikkim a világ első organikus állama, melynek kitűzött célja a helyi környezet, a sérülékeny ökoszisztéma és a gazdag biodiverzitás megőrzése, illetve a lakosok egészségesebb életmódjának biztosítása. Szikkim organikus gazdálkodás iránti hosszú távú elkötelezettsége egy olyan ösztönző példa, amivel egy új, az eddiginél konstruktívabb kapcsolatot alakulhat ki az ember és a környezete között.
Ezeket láttad már?
Szikkim kötelező úticéljai
Gangtok szétterpeszkedő fővárosát elhagyva elénk tárul a végtelen rengeteg, ahol az érintetlen természet a legjobb lehetőséget kínálja az elbűvölő táj felfedezésére. Falusi otthonokban lehet errefelé megszállni, ahol a látogató a helyi családok által kínált spártai berendezésű szobákban kaphat ízelítőt az autentikus vidéki életből. A napok rizsaratással, eldugott vízesések felkutatásával vagy tradicionális esküvői élményekkel telnek. Esténként a családok összegyűlnek a tábortűz körül, ahol az ínycsiklandó organikus vacsora falatozása közben történeteket mesélnek vendégeiknek. Szikkim kötelező úticéljai közül nem hagyható ki Azing Lepcha mintagazdasága sem. A Hatidunga falujából származó 57 éves félénk, szorgalmas férfi története az ökogazdálkodásra való átállás megpróbáltatásait és hasznát példázza. Édesapja halála után Azing örökölte az 5 holdas családi birtokot még 2003-ban. A teraszos kialakítású földterületen az 1970-es évek óta folyt monokultúrás kukoricatermesztés, és a karbamid – általános és olcsó nitrogénműtrágya - több mint 25 éven át tartó használata csak tovább rontotta az egyébként is silány talajminőséget. Azing úgy döntött, a földet gyümölcsökkel telepíti be, így a meredek lejtőkön ananászt, guávát, banánt, mangót, papayát és kenyérfát ültetett. A kezdetek nem bizonyultak túl ígéretesnek. “Senki nem tudott az új tevékenységemről. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy a gyümölcsöket eladtam a legközelebbi piacon”, meséli. “Négy éven keresztül nagy verejték árán tudtam csak eltartani a családomat”. De nem adta fel és kiterjesztette tevékenységét, aminek keretében házi mézet kezdett termelni, a megmaradt gyümölcsökből pedig zamatos alkoholmentes borokat főzött. Ötlete bevált, ami tömegesen vonzotta a látogatókat. Elszállásolásukhoz a farmer szobákat épített, így teremtve meg az organikus gazdálkodás és a fenntartható turizmus élhető körforgását. Pillanatnyilag több mint 300 indiai és nemzetközi vendéget fogad havonta, gyümölcseit, zöldségeit és tojásait pedig Gangtok legjobb ötcsillagos szállodái vásárolják.
"Akkor is el tudnánk látni magunkat, ha el lennénk vágva a világtól.”
Azing mind a hét gyermekét iskolába tudta járatni, és története a sikkimi biogazdálkodás egyik legnagyobb sikersztorijaként vált ismertté. De ami ennél is fontosabb, bebizonyította, hogy az új gazdálkodási modell működéséhez elég, ha egyszerűen a természetre támaszkodik. Azing állati ürülék és falevelek keverékéből álló szerves trágyát használ, rovarölő szerként pedig helyi fűszernövényekkel vegyített desztillált tehénvizeletet alkalmaz. “A rovarok, madarak, majmok és vadállatok még mindig elpusztítják a termésem 20%-át, de ezzel az ég világon semmi bajom”, folytatja. “Ezek az állatok az erdőt táplálják, ami cserébe trágyával látja el a földemet. A természetben minden összekapcsolódik”. Miután körbevezetett ananászföldjein, Azing egy rusztikus konyha felé vezet, ahol három tálka gőzölög az asztalon. Az ebéd szerény - néhány kanálnyi babbal, lencsével összefőzött rizs és spenótleves -, mégis olyan jól esik, mintha még sosem ettem volna ilyet. Az íz felkelti az érzékeket és arról a letűnt időkről beszél, mikor a gyümölcs és a zöldség még élő kapcsolatot teremtett az ember és a föld között. Minden egyes falat olyan egyedülálló élményt nyújt, amiért határozottan megérte vállalni a hosszú utat ebbe az egykori királyságba, melyet a mai napig a természet állandó ritmusa irányít. Az emberek természet iránt érzett zsigeri szeretete itt azoknak az alapvető szükségleteknek az eredménye, melyekből mára egy életfilozófia alakult ki. A helyi falvak egymástól elválasztva, szétszórtan terülnek el, monszun idején pedig földcsuszamlások zárják el a néhány létező utat, teljes régiókat szigetelve el akár hetekre. Az önellátás mindig is elengedhetetlen volt egy ilyen kihívásokkal teli környezetben, ami megtanította a sikkimese embereket a természet nyelvére. “Nekünk itt nincs szükségünk piacokra. Ha beküldenek a dzsungelbe, tudom, melyik növényt ehetem meg.”, magyarázza Tenzing nevetve. “ Ezt már az elődeinktől tudjuk. Akkor is el tudnánk látni magunkat, ha el lennénk vágva a világtól.”
Mindennapos küzdelem
A sikkimese farmerek tudják, hogy a zöldség vetésének ideje egybeesik a kormosfejű daru Tibet felé tartó tavaszi vándorlásával, míg bizonyos növények virágzása azt az időszakot jelzi, mikor a pisztrángok az árral szemben úszva visszatérnek ikráikat lerakni. Ezek a gazdálkodási és vadászati módszerek, technikák felbecsülhetetlen értékű ismeretet jelentenek. Tenzing szavai azt az érzést keltik, mintha egy többszáz éves titkos könyvtárba szabadulva egy régen őrzött kéziratot olvasnánk.Nem a mezőgazdaság volt az egyetlen tevékenység, amit Tenzing a természet megóvása érdekében folytatott. Az elmúlt 12 évben a falubeliekkel ádáz harcot vívtak számtalan vízerőműépítés ellen, ami örökre megváltoztatta volna Dzongu hegyvidékét és folyóit. A gazdák fizikai bántalmazással és börtönbüntetéssel néztek szembe, de miután föld iránti szeretetüket személyes profitérdekeik elé helyezték, a csatát ők nyerték. Mind tisztában voltak vele, hogy ha nem szállnak harcba, a földekből, a turizmusból és életükből semmi nem marad. Tenzing szemében egyszerre ragyog a büszkeség és a félelem, mikor a jövő kihívásai kerülnek szóba. Tudja, hogy a természet megóvása olyan mindennapos küzdelem, ami soha nem vehető magától értetődőnek. “Nem kérhetjük meg a fiatalokat, hogy kövessék a példánkat. Ez belőlük kell, hogy fakadjon”, teszi hozzá. “A mi feladatunk csak az, hogy megmutassuk az őseink által kitaposott utat, amit gazdatársaimmal együtt mi is követtünk. Reményeim szerint a jövő generációja is hasonlóan cselekszik majd”.
Szöveg: Matteo Fagotto
Fordította: Balázs Tünde
