“Mindegy, így nézek ki, ez van” - nem, NEM ezt jelenti a testpozitív szemléletet
Úton-útfélen belebotlok abba, hogy többen hangot adnak annak, miért nem jó, sőt miért veszélyes testpozitív szemlélet és ezáltal miért lesznek az emberek elhanyagoltak, vagy akár betegek. Arról már korábban is írtam, hogy a testpozitivizmus nem egyenlő az igénytelenséggel, de arról még nem beszéltem, hogy bizony azzal sem egyenlő, hogy mindenre legyintünk, vállat vonunk és azt szajkózzuk: én jól vagyok így ahogy vagyok… miközben belül sírunk.
Ezeket láttad már?
A szőnyeg alá seprés sosem vezet jóra, hiszen a probléma él, lélegzik, csak éppen megtapossuk, hátat fordítunk neki. Számomra szomorú, hogy a testpozitív szemléletet arra akarják néhányan ráhúzni, hogy “mindegy nekem, így nézek ki ez van”, mert nincs annál rosszabb - akár a testet nézzük, akár a lelket -, amikor elhanyagoljuk magunkat.Igazából pont nem ez a testpozitív hozzáállás. Ha szeretem a testem, ha szeretem magam, vagy igyekszem és teszek azért, hogy megszeressem testem-lelkem, akkor igenis foglalkozom, foglalkoznom kell magammal.Akkor igenis ápolom a bőröm, tornázom, nekem tetsző ruhákba csomagolom, megajándékozom érintéssel, szeretettel. Épp így a lelket és az elmét is. Nem ostorozom magam, ha valamiben nem én lettem a legjobb, ha nem sikerült valamit makulátlanul kivitelezni. Keresem a szépet és a jót az életemben, a szerethetőt, ami ad nekem, aminek én is adok.
Stylistként roppant fontosnak tartom azt hangsúlyozni, hogy nem a testünk elfedésétől vagy rivaldafénybe állításától leszünk boldogabbak és önazonosak, hanem attól, hogy azt viseljük és úgy, ami leginkább minket fémjelez. Nekem például nem a színem (a színtípusom szerint) a fekete, de szeretem és hordom. Mert jól érzem benne magam, ha épp feketére vágyom. Többen is kérdezték már: "Rita, miért hordasz feketét? Nem a te színed." A válasz egyszerű: mert szeretem, és ezen egy tanácsadó sem változtathat. Alapvetően nem kedvelem a dobozolást, a “csak ez lehetsz, csak ezt viseld” hozzáállást. Hol van az egyén szabadsága? Az individuum?! Lehet épp egyáltalán nem jön be nekünk az a trend, amivel tele vannak az üzletek? Akkor ne viseljük. Bejön? Akkor viseljük.A legfontosabb, hogy hallgassunk magunkra, a megérzéseinkre. A testünkkel való törődés pedig épp így ide tartozik. Nagyobb az orrod, kisebb a melled és azt látod tele van a social media átoperált emberekkel, de te jól érzed magad így? Isten ments, hogy hozzányúlj! Nem kell a mainstream felé menned a boldogságodért, sőt!
A testpozitív szemlélet nem egyenlő az igénytelenséggel. Csak nem egy adott divathullámon akarunk lovagolni, nem érdekel, ha épp a kis mell vagy a nagy mell a menő vagy épp valakinek nem tetszik, hogy fehér a bőröm nyáron is. Mert nem a súlyomtól, a bőrömtől, a koromtól függ, hogy milyen ember vagyok, hogy mennyit törődöm magammal, mennyire vagyok jófej, értelmes vagy épp vagány, szexi.Az vagyok, aki, de ezt a valakit ápolom, gondozom és szeretem, vagy rajta vagyok az úton, hogy megszeressem. Hogy ne az tegye ki a mindennapjaimat, hogy két ránccal több jelent meg a szám sarkában vagy fél kilót híztam, ne sírjak a sarokban gubbasztva, csak mert itt a nyár és narancsbőrös a combom.Ha kellőképpen elegendő vizet iszom, krémezem a testem és mozgok is, odafigyelek a táplálkozásra (nem kell spártai módon), és ott az a narancsbőr, akkor ott van. Ennyi. Ember vagyok, nem egy robot. A szélsőségek, a fekete-fehér gondolkodás sosem vezet jóra. Nem az az üdvözítő út, ha semmit, de semmit sem foglalkozunk magunkkal és a homlokunkra tapasztjuk a cédulát: testpozitív (mert ez így hazugság, hazudunk magunknak ás a világnak is), és az sem biztos, hogy a legjobb választás, ha sanyargatjuk magunkat, soha, semmi sem elég jó magunkban vagy magunkban és nem vagyunk képesek azt érezni: elég jó vagyok.
szerző: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
