A testpozitív szemlélet nem egyenlő az igénytelenséggel
Ha szeretem a testem, úgy ahogy van, akkor igénytelen vagyok? Mi számít igénytelennek? Most akkor jó nekünk a test-pozitív szemléletmód vagy árt? Mivel ezzel foglalkozom, így kíváncsian vetettem magam bele a kutatómunkába, hiszen a cél nem más, mint, hogy ne feketítse be az életünket az irreális testkép-elvárás, hiszen kinek jó az, ha egész életében szomorkodik a tükörképe miatt.
Ezeket láttad már?
No persze tudjuk jól, hogy amennyiben nem foglalkozunk a belsőnkkel, ha nem törődünk a lelki-, a mentális állapotunkkal, akkor sosem lesz meg az egyensúly, ergo body positive szemlélet ide vagy oda, ha a mérleg kibillen, akkor bizony kibillen. Mindennek az alapja az önismeret, az önfejlesztés. Ki vagyok én kívül és belül. És itt jön képbe a testpozitivizmus. Aminek - ha egészségesen állunk hozzá -, akkor vajmi kevés köze van ahhoz, hogy elhanyagoljuk magunkat, hogy legyintünk a megjelenésünkre. Hiszen pont az a lényeg, hogy törődjünk magunkkal, DE ne legyenek olyan elvárásaink magunkkal szemben, amelyek nem tesznek boldogabbá, amelyek nem építenek bennünket.
Tehát ha teltek vagyunk és egészségesek - igen, mielőtt bárkiben is felmerül, hogy ez kizárja egymást, nem igaz, hiszen számtalan példa van plus size sportolókra, fitt emberekre, csak épp nem karcsúak, hanem teltebbek -, akkor miért kellene fogyni?
Fogyni akkor ajánlott, ha az egészségünk kárára mehet a plusz súlyunk, vagy épp nem találunk a stílusunkhoz illő megjelenési formát és úgy döntünk, hogy ezen változtatni kell.
Persze nem vagyok orvos, sem dietetikus, és azt is nagyon jól tudom - az ügyfeleimtől, olvasóimtól -, hogy nem mindig olyan egyszerű ám a súlyvesztés, no és nem a lustaság miatt. Na de nézzünk egy abszolút megosztó témát, a szőrzetet. Egyre többen érzik úgy - és most főképp lányokra, nőkre gondolok -, hogy mostantól mehet a borotva vagy a gyanta a kukába, én így vagyok önmagam, ahogy születtem. Mert ha egy férfi nem szőrtelenít, akkor én miért tenném? - vallják a lelkes szőr-pártiak. Részemről oké, epilál, nem epilál, nem ettől múlik az illető értéke, de több helyen is hallom, hogy “jaj, a body positive egyenlő az igénytelenséggel”. Például ezért.
Pedig a szőrzet meghagyása is az egyén döntése, miért kellene nekünk, vagy bárki másnak megmondani, hogy mi a jó neki és mitől lesz boldog? Majd ő azt tudja. Számomra - mivel body positive küldetéstudatú modellekkel és influenszerekkel is foglalkozom - ez egy szerethető és fontos út. Fellelkesülök, ha azt látom, hogy egy-egy magazin, vagy divatcég például kerekesszékes, vitiligós vagy épp plus size emberrel dolgozik együtt. Mert igen, nem csak egyféle szépség létezik, és olyan sokfélék vagyunk, miért zárnánk ki akkor a társadalom egyik szeletét? A szépség pedig nem a számoktól függ, hanem az embertől. Azonban hoznék egy példát, amit szintén sokszor a testpozitivizmushoz sorolnak, de valóban veszélyes lehet. Ez pedig a túlzott szabadság, a “minden mindegy” állapot. Ezzel cseppet sem értek egyet és nem feltétlenül példaértékű (persze ez is mindenkinek az egyéni döntése).
Amikor ne foglalkozzunk a bőrünkkel, mert jól van az úgy, ahogy van, akkor is, ha gyulladt, ha fáj, ha szenvedünk miatta, mert az úgy szép, és rendben van. Pedig szorongást, szenvedést okoz. Sehogy sem jó nekünk, de mégsem teszünk semmit sem azért, hogy változtassunk. Aztán az örlődések közepette jó vastagon elfedjük alapozóval, de ugye ez csak szőnyeg alá söprés… tudjuk jól. Vagy amikor már sehogy sem kényelmes a súlyunk, amikor számtalan akadályba ütközünk általa, de nem tudunk lemondani a pizzáról és a mozgás az ellenségünk és kinevetjük azt, aki tesz az egészségéért (természetesen ezek szélsőséges esetek, amikor tényleg semmit sem teszünk a változásért, pedig tudjuk, hogy kellene.)
Mi lehet a megoldás? Bár pszichológus nem vagyok, de a telt nők stylistjaként, body positive aktivistaként azt mondanám:
Kezdjük el megismerni magunkat, kezdjünk el foglalkozni magunkkal. Az önfejlesztés ne álljon meg a lelki, szellemi fejlesztésnél, törődjünk a testünkkel is. Ápoljuk, szeressük, ne akarjuk erőszakosan megváltoztatni, mert nem kell.
Ha szélesebb a csípőnk, ne keseregjünk azért, hogy miért nem keskenyebb, hiszen ilyen a csontozatunk. A magasságunkon sem változtathatunk és pont úgy van jól ahogy van az a sok szeplő, anyajegy, a hegek és a különböző foltok, ahogy vannak. Ezek vagyunk mi. Így.
Szerző: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
