A szerető is családtag

Az utóbbi években divattá vált családállításra járni, szinte önálló iparággá nőtte ki magát. Talán ezért is rejthet annyi veszélyt magában, a kétségtelen előnyei mellett. De kezdjük az elején.

Hogy néz ki egy családállítás?
Fontos, hogy itt csak egy alkalomról beszélünk, ami általában reggeltől késő délutánig tart, természetesen szünetek közbeiktatásával. A csoportban 5-15 fő vesz részt. Vannak állítók és segítők, illetve a csoportvezető.
Az állítók azok, akik valamilyen probléma miatt érkeznek, a segítők pedig csak részt vesznek a játékban, de nem osztanak meg semmilyen aktuális gondot. Az állítók egyesével, röviden elmondják, miért vannak ott, és milyen változást szeretnének. Ekkor kiderül, hogy kik a szereplői az adott történetnek. Minden szerepre felkér az állító valakit, hogy játssza el, beleértve a saját szerepét is. Fontos, hogy a szerep lehet betegség vagy érzés is, nem csak személy. Ezután a szereplők felállnak, és elkezdenek mozogni a térben. Nem beszélgetnek, csak lassan mozognak, úgy, ahogy azt éppen érzik. Ebből pedig kialakul egy szituáció, ami onnantól kezdve ismerős az állító számára, hisz a saját életét, érzéseit látja maga előtt. A "játék" pedig a csoportvezető instrukciói szerint megy tovább. Egy állítás 1-1,5 órás is lehet.

A legtöbb embernek, aki részt vesz családállításon, katartikus élményben lesz része, ami igazán felszabadító. Ennek több oka is van. Először is, a saját maga számára is új információk, új nézőpontok birtokába jut a problémáival kapcsolatban. Másodszor, mivel az emberek és maga az állítás is sok családi titkot felfed, ezért hatalmas megkönnyebbülés, amikor ettől megszabadulunk, kimondhatjuk másoknak, feltörhet az, ami talán évtizedek óta lappang a mélyben. A többiek, lévén, hogy hasonló problémákkal vannak ott, ezt elfogadják, és maximálisan érezhetjük a támogatásukat, megértésüket.

De ha ilyen szuper, akkor hol a bökkenő?
Először is, kétségtelen, hogy vannak olyan részek az elméletben, amelyek tudományosan nehezen bizonyíthatóak. Ugyanakkor például az előző bejegyzésemben írt keretekbe maximálisan belefér, tehát áltudományosnak, humbugnak semmiképp sem mondható. A bökkenő elsősorban a vezető személyében lehet. Az állítás folyamán ugyanis hiába vannak alapszabályok, mégsem mondhatjuk meg, hogy egy családnak hogy kell kinéznie, ki fér bele, és ki nem. A családállításban például egy szerető is a tág család része, hisz részt vesz a mindennapokban, akkor is, ha ezt titok övezi. Fontos tehát, hogy a vezető ítéletmentes legyen. Fontos az is, hogy legyen önismerete, a saját traumái legyenek feldolgozva, különben nem tud objektív maradni. Ebben az esetben belevihet a történetbe olyan jelenségeket, amelyek nem az állítóról szólnak, így neki nincs is azzal feladata. A harmadik fontos dolog az lenne, hogy a vezető felhívja a figyelmet a módszer korlátaira. Hiába van ugyanis katarzis ezen az egy napon, attól még nem dolgoztuk fel a traumát. Én személy szerint azt javaslom, hogy aki családállításon gondolkodik, az vagy járjon előtte egyéni terápiára, vagy olyan helyre menjen, ahol a csoportvezető vállal egyéni terápiát is, így tovább tudnak dolgozni a problémával. Ezen kívül pedig fontos szempont, amire a júniusi számban is felhívták a kollégák a figyelmet: ellenőrizzük, hogy a vezető milyen referenciákkal, milyen képesítésekkel rendelkezik!