A strand mindenkié, kortól és alkattól függetlenül, azaz: 70 éves modelleket is a címlapra!

Alapvetően az olvasóim, ügyfeleim “aggatták” rám az önbizalom-növelő stylist és testpozitív aktivista jelzőket, ami nem véletlen, hiszen nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy miért is kellene úgy gondolkodnunk, ahogy egykoron a nagy cégek okos és ügyes marketingesei eldöntötték, hogy gondolkodjunk. Félreértés ne essék, sem az üzlettel, sem a marketinggel semmi gondom, és értem én, hogy miért fontos néhány márkának a karcsúságot reklámoznia (ha már abból él), vagy a fiatalságot (mert ebből él), csak ne ez legyen az általánosan elfogadott norma. Ne csak ez legyen. Gyakran hangsúlyozom – és most sem hagyom ki –, semmi, de semmi bajom a karcsúsággal és a fiatalsággal, csak vegyük már észre, hogy nem csak egyféle szépség létezik. A korról nem is beszélve, hiszen jobbik esetben minden 15 éves lesz 25, 45 és 65 éves, no és a testünk, a bőrünk állapota sem lesz olyan, és nem is kell olyannak lennie, mint évekkel, vagy épp évtizedekkel ezelőtt. Az, hogy üzleti megfontolás – hajlok rá, hogy az, de nem baj –, vagy emberjogi átgondolás az, hogy egyre több divattervező, magazin dolgozik különböző korú, alkatú nőkkel, férfiakkal, nem tudom, de menő és csak így tovább. Komolyan, szerintem semmi gond nincs azzal, ha üzleti okai (is) vannak, ám legyen, de a cél szentesíti az eszközt alapon mindez egy nagy pipát kap tőlem.

Éppen ezért naná, hogy felkaptam a fejem az egyik kedvenc modellem szereplésére, azért is, mert egy olyan magazinban kapott helyet, ami hosszú-hosszú évekig arról volt híres, hogy csak és kizárólag 20 éves, hosszú combú, barnára sült sellőlányok szerepeltek benne. Jól emlékszem még, amikor 16 éves koromban a barátnőm családjának nappalijában hason fekve a kanapén nézegettük a bikinis magazint és csak azt láttuk: mennyire hihetetlenül tökéletesek azok a modellek. Bevallom, ennél hosszabb időre nem érintett meg minket, nem húzott be a téma. Persze arról is tudok, hogy milyen sokan vágytak akkor is és ma is olyan testre, mint a magazin hasábjain. Arról is tudok – hiszen megannyi visszajelzést kaptam rá –, hogy mennyien ma sem mernek kimenni a strandra (van, aki évek óta nem mer), mert mit fognak szólni az emberek. Az egyik olvasóm tavaly arról számolt be nekem, hogy még sosem mert bikinit viselni, mert mindenhol azt látta, hogy csak egyféle testforma lehet beach body és tuti beszólnak majd. A sorait úgy zárta, hogy ez volt az első nyara, amikor felvette, és hihetetlenül hálás mindezért.

No de térjünk vissza a Sports Illustrated swimsuit-ra és Maye Musk-ra, hiszen ő az a nő, aki 70 év fölött levetkőzött. Nagyon bírom őt, a könyvét is olvastam – Egy nőnek legyenek tervei –, sőt a Sirokai Diánával közösen írt könyvünkben, a Bókolj magadnak! Hiszen megérdemled kötetben is írtunk róla, mint inspiráló nőről. Szóval itt ez a nő, ráncokkal, fehér bőrrel, vékony ajkakkal, ősz, rövid hajjal és töri az utat afelé, hogy végre valahára kinyissuk a szemünket arra, hogy milyen színes a világ. Záróakkordként még hozzáfűzném: azért is soroltam fel a külső jegyeit, mert ezek a tulajdonságok azok, amelyeken a nők annyira változtatni szeretnének. Pedig nem kell.

Szerző: Kozma Rita