Elengedjem a régit? - a szakértő segít neked átgondolni
Sorozatunkban Manhalt Dóra, a kineziológia módszerének segítségével megmutatja, hogyan nézz rá más nézőpontból az életedre, hogyan hozd ki magadból a legtöbbet, hogyan hallgass a belső hangodra annak érdekében, hogy egy teljesebb és boldogabb életet tudj élni.
Ezeket láttad már?
Miért is engedném el a régit? Hiszen ismerem, komfortzónán belüli, tudom mit kapok tőle és mit nem. Nem érhet meglepetés. Ettől pedig biztonságos. Ezek azok a legkézenfekvőbb okok, melyek miatt sokáig el sem gondolkodunk azon, hogy valamit változtatnunk kellene az életünkön.
Hosszú ideig benne lehet maradni ebben az állapotban. Azonban a lélek egy idő után elkezd jelezni. Egyre kellemetlenebbül és furábban fogom magam érezni. Ott fog motoszkálni a tudatomban, hogy mi lenne ha nem itt lennék, nem ezt csinálnám, nem vele csinálnám? Először csak kérdésként: Mi lenne ha…? Aztán azon kapom magam, hogy egyre többet gondolok arra, mi lenne ha…? Mígnem szembe fognak velem jönni olyan helyzetek, emberek, melyek pont abba az újba akarnak engem vinni, amiről álmodoztam. Hirtelen izgatott leszek, kíváncsi, lelkes és egyre jobban vágyódom. Szinte újra gyermeki önfeledséggel tudok benne lenni valamiben és ez jó.
De a kezdeti öröm, gyorsan vált át érzelmi hullámvasútba, amikor megjelenik a bűntudat, hogy szabad-e? Vagy épp az ismeretlentől való félelem, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzése tántorít el. Sok esetben pedig mások véleménye.
Én pedig ott állok, zavarodottan és nem tudom mihez kezdjek.
Vágyom már az újra, akár ott is lehet már az ajtómban, de közben még kapaszkodom a régibe valamiért. Mondva csinált indokokkal győzködöm magam hol az egyikről, hol a másikról. A feszültség pedig csak egyre nő, bennem is és ezáltal természetesen körülöttem is.
Ezzel a helyzettel több alapvető probléma is van:
Először is, amíg nem tudom mit akarok, addig választani sem fogok tudni az új és a régi között. Miközben ezen gondolkodom, és már csak ekörül járnak a gondolataim, egy lényeges dologról megfeledkezem: ahogy haladok előre az életemben, változom. Mások lesznek az igényeim, a vágyaim. Ez teljesen természetes és emberi. Nem véletlenül alakulnak ki a vágyak sem! Okkal vannak ott. Beteljesülésre várnak. Általuk és a megvalósításuk által lehetek több, ügyesebb, boldogabb, teljesebb, sikeresebb. Ezért jönnek a vágyak, hogy én fejlődhessek. Mennyivel másabb így rájuk nézni! Már nem is annyira félelmetesek!
Gyakori az is, hogy úgy érzem nincs elég önbizalmam, nem vagyok elég jó ahhoz, hogy az újba belevágjak. Azt mondogatom magamnak, hogy nekem ez biztos nem fog sikerülni. Amíg nekem ilyen a belső párbeszédem magammal, addig a dolgok nagy valószínűséggel tényleg így is fognak alakulni. Ennek átfordítása pozitív irányba az én feladatom. Senki más nem tudja ezt megtenni helyettem. Segítséget kérhetek benne és kaphatok is, de a munka az enyém.
Egy másik nagy visszatartó erő az elengedéstől való félelem. Azt gondoljuk – és ez a mostani világ valahogy ezt akarja belénk verni – hogy az elengedés egyenlő azzal, hogy valamit végérvényesen kitörlök az életemből, a múltamból, a jelenemből, a jövőmből és az nincs. De az elengedés valójában nem ez. Hanem csak annak a megértése, felismerése, hogy valamin túlnőttem. Valaminek lejárt az ideje. Megtanultam, megértettem és megtapasztaltam belőle amit kellett, de azon a szinten már nem ad újat, sőt akár jót sem. De ettől még az az életem és a tudatom része marad mindig. Hiszen általa lettem olyan, amilyen most vagyok. Kitörölni nem lehet és értelme sincs. Az már én vagyok. Csak egy másik polcra kell tennem magamban. Nem azt a valamit, vagy valakit kell elengedni, hanem a hozzá való ragaszkodást, vagy erős kötődést.
És ahogy ezt megteszem hirtelen üres lett a kezem. Ami elsőre szokatlan érzés lehet. Akár ijesztő is. Akkor most hogyan tovább?
Ebből az állapotomból viszont könnyen vissza tudom fordítani magam egy stabil állapotba akkor, ha tisztán tudom látni a különbséget a vágyaim és a jelen között. Ha meg tudom határozni mire van szükségem és mire nincs. Így tudom lezárni a múltat, megtenni az ezzel kapcsolatos lépéseket, meggyászolni méltó módon ami elmúlt, majd pedig elkezdeni az új célomra, új vágyamra fókuszálni. Hiszen ez lesz az, ami erőt tud adni, ami inspirál, ami feltölt és előre visz. Ez tudja meghozni a magabiztosságot, az új szokásokat, új rendet az életembe. Hiszen rend ezután is lesz benne, csak más, mint eddig volt.
És pont ettől a „mástól” lehet sokkal jobb!
Keresd fel Manhalt Dóra kineziológus oldalát és dolgozz magadon és a jövődön tovább!
