A klímaváltozás az olívatermesztést is tönkreteheti
Az olajfa termesztésének őshazája, a Földközi-tenger térsége adja a mai napig a világ olívaolaj ellátásának 95%-át. Ugyanakkor a klímaváltozás miatt egyre szárazodó és forrósodó körülmények veszélybe sodorhatják a növényt: sok helyütt jelentősen csökkenhet a terméshozama, ami új kihívások elé állítja a gazdákat. Afrikából teljesen eltűnhet a fa, de Európában északabbra tolódhat a termesztési határ, és a növény akár Magyarországon és az atlanti-partvidéken is megélhet majd. Az évezredes iparág sorsa attól függ, hogyan segítik a termelők az ültetvények alkalmazkodását a megváltozó éghajlati viszonyokhoz. A Másfélfok szakmai cikke.
Ezeket láttad már?
Az örökzöld olajfát közel hétezer éve kezdték el nemesíteni a vadon élő, inkább cserjetermetű, kis levelű és termésű rokonából a Földközi-tenger keleti medencéjében, majd onnan indult hódító útjára a térségben. Az olívaipar mára számos dél-európai és észak-afrikai ország egyik legfontosabb mezőgazdasági húzóága. A termés kb. 90%-ából olajat sajtolnak, 10%-a pedig asztali olívabogyóként kerül értékesítésre. Spanyolország adja a világ termelésének 38%-át, ami több, mint a rangsorban következő négy ország – Görögország, Olaszország, Törökország és Marokkó – termelése együttesen.
Az olajfa viszonylag jól bírja a szárazságot és a meleget, a mediterrán klímához jól alkalmazkodott, igen ellenálló növény – a legöregebb fák több ezer évesek. Ugyanakkor a jelenlegi nagymértékű és rendkívül gyors ütemű éghajlatváltozás még ezt a szívós fafajt is új kihívások elé állítja.
Bár kedveli a meleget és jól tűri a szárazságot, de ennek is van határa
A Földközi-tenger térsége a globális felmelegedés egyik „forró pontjának” mondható, ugyanis nagyobb mértékben melegszik, mint a globális átlag: mára közel 1,5 °C-kal magasabb az átlaghőmérséklet, mint az iparosodás előtti időkben.
Az általános melegedő tendenciát a szélsőségesen forró időszakok gyarapodása és az egyre veszélyesebb mértékű hőstressz kíséri. Az átlaghőmérséklet további emelkedése mellett az éghajlati modellek az évi csapadékmennyiség csökkenését vetítik előre a térség nagy részén. A legerősebb szárazodás a Mediterráneum nyugati és középső részein, valamint a Földközi-tenger déli partvidékén várható.
Az olajfa életciklusa rendkívül érzékeny az éghajlati és időjárási viszonyokra, ezért a csapadék megváltozása és az egyre szélsőségesebb meleg szerte a térségben fenyegetést jelenthet a növényre.
A nagyon magas nyári hőmérsékletek ronthatják a növény termőképességét (> 30 °C) és a fotoszintézis mértékét (> 40 °C). Az emelkedő átlaghőmérséklet hatására meghosszabbodhat a tenyészidőszak, ami egyben a növényfenológiai események, mint például a virágzás eltolódásához vezethet. Továbbá a magasabb hőmérséklet és a megnövekedett párolgás felgyorsítja a bogyó érését, ami korábbi betakarítást sürget, holott az érettség még nem teljes.
Az is gondot okozhat, ha a növényt nem éri megfelelő mennyiségű „hűvös” a megfelelő időben, ugyanis a növekedési és a pihenési időszak közötti átmenetet a 14,4 °C alatti hőmérséklet váltja ki. A téli pihenési időszak során a növény mintha „számolná” a hűvös napokat, és amint megfelelő mennyiségű hidegnek volt kitéve – vagyis már közeleg a tavasz –, elkezd a virágzásra felkészülni.
Bizonyos fajták ennek hiányában deformált virágbimbókat és bogyókat hoznak, ami rontja a termés minőségét és mennyiségét. A trópusi éghajlaton ültetett olajfák éppen a téli hideg hiányában rendszerint nem hoznak termést.
Az egyre melegedő mediterrán tél tehát alacsonyabb terméshozamot eredményezhet.
A terméshozam szempontjából másik kritikus tényező a rendelkezésre álló víz. Noha az olajfák szárazságtűrő fajok, a vízhiány számos negatív hatást eredményezhet, például kevesebb virágot és bogyót, alacsonyabb levélfelületet, nem termékeny virágot és korlátozott fotoszintézist. Mindezek szintén a terméshozam csökkenéséhez vezethetnek.
Mivel az ültetvények túlnyomó többségét csak esővíz táplálja, így az éves csapadékmennyiség csökkenése és időbeli eloszlásának megváltozása szintén problémát jelenthet. Az évi 350 mm-nél kevesebb csapadékot kapó szárazabb éghajlati zónákban a növény már nem képes megélni. A tipikusan száraz nyarú mediterrán éghajlaton a termelőknek a téli-tavaszi csapadékkal kell minél hatékonyabban gazdálkodniuk.
A megfelelő vízellátás a terméshozam fenntartása és növelése szempontjából is kulcsfontosságú.
A klímaváltozás azonban nem egyenlő mértékben sújtja a Mediterráneum olajfaligeteit. Kutatások szerint az éghajlatváltozás fokozódásával az olaszországi és görögországi kisgazdaságok a terméshozam csökkenésére és jelentős gazdasági veszteségekre számíthatnak, míg más térségekben a termelékenység növekedését vetítik előre. Egyelőre nagy a bizonytalanság abban a tekintetben, hogy mely trendek fognak erősebben érvényesülni, többek között a lehetséges emberi beavatkozás miatt. Az azonban bizonyos, hogy
a növekvő hőstressz vízhiánnyal párosulva igen komoly problémát fog jelenteni szerte a Földközi-tenger térségében, és egyre több hagyományos olajfaligetes régió válhat kevésbé alkalmassá a termesztésre.
A kutatások egyetértenek abban, hogy a klímaváltozás fokozódásával a leginkább forrósodó és szárazodó térségek – mint például az észak-afrikai termővidékek – hozama csökkenni fog. Ezért minél előbb a lokális viszonyoknak megfelelő alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozni és megvalósítani.
Rövidebb távon: egyszerű lépések az alkalmazkodás elősegítésére
Az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodás nemcsak a termelés fenntartását szolgálja, de akár versenyelőnyt is jelenthetnek azon termelők számára, akik korán belefognak. Vannak stratégiák, amelyek már viszonylag gyorsan, 1-2 éven belül alkalmazhatók. Ezek nagyrészt a gazdálkodási gyakorlatok módosítását, javítását célozzák – közülük néhány:
Az öntözés az egyik legfontosabb beavatkozás. Időzítése kulcsfontosságú a termésveszteség minimalizálása érdekében. A termelők már most új öntözési technikák alkalmazásával kísérleteznek a vízfelhasználás hatékonyságának optimalizálására. Ilyen például a „hiány-öntözés” (deficit irrigation), vagyis a vízhiányra érzékeny fejlődési stádiumban (virágzás és terméskötés) való öntözés.
A talajbolygatás minimalizálása és takarónövények alkalmazása szintén jó módszerek a hőmérséklet szabályozására és a párolgás korlátozására az olajfaligetben. A felszántott, csupasz földek ugyanis télen jobban lehűlnek, nyáron pedig jobban felforrósodnak, mint a növényzettel takart talaj. Vagyis a takarónövények szigetelnek a túl hideg és túl meleg ellen (pufferhatás). A mulccsal takart talaj pedig jobban megtartja a nedvességet, és az erózió ellen is véd.
A fák szakszerű metszése javítja a lombkoronán belüli fényeloszlást, és így a fotoszintézist, valamint segíti a lombozat levegőztetését és a termőhajtások fejlődését. A lemetszett ágakból pedig mulcsot lehet készíteni, amit talajtakaróként, illetve -javítóként lehet hasznosítani. A napégés és hőség ellen különböző por sprayk is alkalmazhatók (pl. kaolinos agyag por), ami egyben a kártevők és betegségek ellen is véd. Utóbbiak veszélye szintén nő a klímaváltozás hatására.
Hosszabb távon: eltűnő olajfák Afrikában, új ültetvények Magyarországon?
A hosszabb távú alkalmazkodási intézkedések már nagyobb befektetést és a szektorban dolgozók szorosabb együttműködését igénylik, de bizonyos régiókban valószínűleg nagy szükség lesz rájuk. Ilyen intézkedés például az ültetvények áthelyezése, vagyis újak létesítése kedvezőbb éghajlati körülmények között.
Az olívatermesztés északi határát jelenleg a téli tartós fagyok korlátozzák. Mivel azonban egész Európa melegebbé válik, így lehetséges, hogy az elkövetkező évtizedekben északabbra fog tolódni, illetve a mediterrán hegyekben magasabbra fog kúszni az olívatermesztés. Az egyre enyhébb telek és egyre melegebb-szárazabb nyarak miatt az Atlanti-partvidék menti területek is várhatóan alkalmassá válnak majd olajfák ültetésére. Nagy-Britanniában már létre is hozták az első olajfaligetet, de Magyarországon is vannak kezdeményezések.
Ez az eltolódás a mediterrán térségben a már gazdaságilag nem fenntartható ültetvények elhagyásához vezethet, aminek jelentős gazdasági vonzata lehet a helyi közösségekre.
De a Mediterráneum afrikai részén még drámaibb változások várhatók: mivel itt a déli sivatagi viszonyok nem engedik a termelés áthelyezését, más alkalmazkodási beavatkozás nélkül az olajfa eltűnhet a régióból.
Az olajbogyó-termelők a helyi adottságokhoz és éghajlati körülményekhez leginkább alkalmazkodó fajtákat választották ki az évszázadok során. Ugyanakkor a klímaváltozás fényében a gazdáknak várhatóan más, a várható hatásokkal szemben ellenállóbb fajtákra kell váltaniuk. Egy tanulmány Sevilla térségében hamarabb virágzó fajtákat javasol, egy másik kutatás pedig Tunéziában (még inkább) szárazságtűrő fajtákat.
Ezért is rendkívül értékes erőforrás a több mint 2000 létező fajta – ennek a genetikai állománynak a fenttartása kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
Sok esetben azonban egyféle beavatkozás még nem elég, hanem több alkalmazkodási stratégia kombinálására van szükség. Egy dél-spanyolországi tanulmány szerint a „hiány-öntözés” és a korábban virágzó fajták alkalmazása egy jó kombináció a gazdasági szempontból igen jelentős, helyi ültetvények alkalmazkodásához.
A Mediterráneum olajfaligetei évezredek óta szolgálják a helyi élővilágot és látják el az egész világot terményükkel. Gazdasági szerepük mellett az olajfa és az olaj számos vallásban kultikus jelentőséggel is bír: az örökzöld növény a béke, az élet, az ünnep és a dicsőség szimbóluma. Hogy a mostani, rendkívül gyors klímaváltozással meg tud-e küzdeni az olívaipar? Azon múlik, hogy mekkora változáshoz kell alkalmazkodni – vagyis sikerül-e érdemben korlátozni a klímaváltozást –, és még idejében felkészülnek-e erre a gazdaságok.
Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató (PhD), környezeti szakújságíró
Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket