A klímaváltozás anyagi csődöt hozhat a gazdaságra

A Párizsi Megállapodás 2015-ben történő elfogadását követő öt évben a legnagyobb 60 bank 3,8 ezer milliárd dollárnyi új finanszírozást nyújtott fosszilis energiához köthető befektetésekre, amely a magyarországi GDP kb. 25-szöröse. Habár ez tovább mélyítette a nyilvánvaló klímaválságot, megjelentek az első olyan jelek, amelyek a jelenlegi hitelezési folyamatok alapvető átalakulását jelzik.

A piac – ha minimálisan is, de elkezdte „büntetni” a magas üvegházhatású gáz-intenzitással (ÜHG) működő hitelfelvevőket, például magasabb kamatokkal és rosszabb hitelminősítésekkel, vagy a befektetési portfóliókból való kizárással. Ezzel egyidejűleg a központi bankok is felfigyeltek a pénzügyi stabilitást fenyegető veszélyekre. Magyarországon 2021 nyarán az Országgyűlés felvette a Magyar Nemzeti Bank feladatai közé a környezeti fenntarthatóság előmozdítását. Ez hazánk szempontjából egy jelentős lépés, amely a magas kibocsátás csökkentését ösztönző szabályozói folyamatokat indíthat el.

De vajon mennyit lát a pénzügyi piac a klímakockázatokból? Az Európai Központi Bank (EKB) egyik tanulmánya szerint a magas egységnyi bevételre jutó ÜHG-kibocsátással rendelkező európai nagyvállalatok már 2010 és 2019 között is átlagosan egy fél fokozattal rosszabb hitelminősítést kaptak. Ezeknél a cégeknél a piac is magasabbnak ítélte meg a hiteltörlesztési késedelem valószínűségét, ami

a gyakorlatban azt jelentette, hogy az ilyen vállalatok drágábban jutottak hitelhez.

Ez azonban nem egy végleges piaci ítélet volt, mert az ÜHG-felár alacsonyabbnak bizonyult, amennyiben a vállalatok felmérték és (például az éves jelentésükkel együtt) nyilvánosságra hozták a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. A konkrét kibocsátási-csökkentési célokkal rendelkező cégeknél a rosszabb hitelminősítés hatása még kisebb értéket vett fel. Ennek ellenére a nagyságrendből egyértelmű, hogy

a pénzügyi piacok továbbra is alulbecslik a klímaválság valós kockázatait.

Milyen kockázatokról van szó? Az egyik, az alacsony ÜHG-kibocsátáshoz vezető átállás kockázata azokat a cégeket érinti, amelyek kibocsátás–csökkentési céllal fejlesztenek és beruháznak. Mint minden befektetés, ez is tőkét vagy hitelt igényel. Hitelfelvétel esetén növekszik az adott vállalat eladósodottsága, ami egy idő után drágítja a hitelhez jutást. A hitelkockázat ugyanis együtt növekszik az eladósodottsági fokkal, azaz, arányában minél nagyobb hitellel rendelkezik egy cég, annál valószínűbb, hogy törlesztési nehézségei akadhatnak. Ez pedig szintén drágább hiteleket eredményezhet.

A hiteldrágulást előrevetítő logika felkeltette az EKB elemzőinek figyelmét is, hiszen a központi bank egyik feladata a pénzügyi stabilitás feletti őrködés. Jelenthet-e az átmenethez szükséges beruházások okozta hitelfelvételi szükséglet problémát a pénzügyi stabilitás szempontjából, vagy inkább a klímamodellekből levezethető fizikai kockázatok a veszélyesebbek? Hogy választ kapjanak, az elemzők egy klíma-stressztesztben modellezték a vállalatok jövedelmezőségét és hitelezési kockázatát az Eurózónát vizsgálva.

Hitelválság mellett nem lesz forrás a zöld átmenet finanszírozására

A modellezők négymillió vállalat mérlegét és eredménykimutatását számolták ki a 2050-ig tartó időszak minden évére, amiben leképezték a széndioxid-kibocsátási, technológiai és a klimatikus tényezőket. Egy adott cég nyereségét ugyanis csökkenti egy feltételezett széndioxid-adó, amely akár lehet a már működő kvótarendszer modellezett megtestesítője vagy egy hipotetikus, jövőben bevezetendő adó.

Ezt az adót a cég közvetlen (Scope 1) kibocsátásaival arányosan kell megfizetnie minden évben. A vállalat emellett vásárolt energiát is felhasznál (Scope 2), amelynek ára függ a széndioxid-adó mértékétől és a feltételezett klíma-forgatókönyvtől, hiszen egy gyors átmenet megugró energiaárakat eredményezhet. A modellezők végül azt is leképezték, ha a közvetett kibocsátások (Scope 3) ára megjelenne a cég termékének árában egy közvetlen adó formájában, amely egy erős szabályozó-eszköz lehet a jövőben. Ezt a három a kibocsátás-típust csökkentheti a vállalat, amennyiben hatékonyabb technológiára tér át.

Ehhez azonban fejlesztenie kell és hitelt kell felvennie.

Nagyon fontos szempont volt, hogy cégszintű adatokkal ill. becslésekkel rendelkezzenek a közvetett (Scope 3) kibocsátásokról is, mivel ennek a szerepe a legnagyobb. Hiába vetnek ki ugyanis „karbon-adót” vagy kötelezik a céget széndioxid-kvóták megvásárlására az Európai Unión belül (EU), ha azzal csak a termelés és szennyezés EU-n kívülre történő áttelepítését érik el. Luc Laeven és Alexander Popov, a Centre for Economic Policy Research kutatói, éppen erre találtak bizonyítékot a határokon átnyúló hiteleket vizsgálva:

a világon bárhol bevezetett széndioxid-kvótarendszer vagy adó a belföldi fosszilis iparágaknak nyújtott hitelezést csökkentette, de a határon átívelőket megnövelte. Emiatt muszáj a közvetett kibocsátásokat is bevonni a vizsgálatokba.

A hitelezésen innen és túl: a klímaváltozás fizikai kockázatai az európai cégeknek

A mérleg másik serpenyőjében a fizikai kockázatok állnak, amelyek kapcsán többek között gyárak és egyéb eszközök semmisülhetnek meg, termőföldeket sújthat az aszály, így csökkentve a jövedelmezőséget és a törlesztési képességet, illetve növelve az eszközök biztosítási díját. Az elemzők minden vállalati telephely földrajzi lokációjára azonosították a leggyakoribb veszélyforrások (tűzvész, árvíz, tengerszint emelkedése, vízhiány, hőség, hurrikánok és földrengés) bekövetkeztének valószínűségét (gyakoriságát) és súlyosságát.

Ezeket a hatásokat – a fizikai és az alacsony kibocsátású átmenethez köthető kockázatokat – három különböző klíma-forgatókönyv mellett mérték fel. A „Rendezett Átállás” forgatókönyv a Párizsi Klímacélok tényleges megvalósulását tételezi fel, míg a „Meghiúsult Átállás” forgatókönyve a jelenleg elfogadott terveken túl nem jelent további alkalmazkodást. Ebben az esetben 2100-ra 3 fok feletti átlaghőmérséklet-növekedésre számíthatunk az ipari forradalmat megelőző klímához viszonyítva. A két végpont között található a „Rendezetlen Átállás”-forgatókönyv, amely megkésett kibocsátás-csökkentéssel éri el 2050-re a nettó zéró kibocsátást. Ezek a forgatókönyvek nem légből kapottak: a lefutások klimatikus és makrogazdasági számait közel 105 jegybank és felügyeleti szerv által működtetett Network for Greening the Financial System (NGFS) egységesítette.

A futtatott szimulációk láthatóvá tették, hogy a globális klíma-forgatókönyvek mindegyikében erősen iparág-specifikus és lokáció-függő fizikai kockázatokkal kell számolnunk.

Európa azonban a Rendezett Átállás esetén is jobban ki lesz téve tűzvészeknek és áradásoknak a következő 30 évben.

Áradásokból fakadó károk főként Közép-Európában, a tengerszint emelkedéséből fakadók értelemszerűen az alacsonyan fekvő, tengerhez közeli részeken, míg tűzvész, aszály és a többi veszélyforrás szerte Európában várhatóak. Az elemzés szerint a görögországi cégek 95 százalék körüli része magasan kiszolgáltatott a fizikai kockázatoknak, főként a tűznek, míg ugyanez az érték Spanyolországra 65 százalék, Németországra és Magyarországra viszont „csak” 5-8 százalék körüli érték. Habár ez alacsonynak tűnik, a modell nem teljes, és nem képez le olyan további lokális gazdasági kockázatokat, mint amikor 2018 nyarán az aszály miatt hajózhatatlanná vált a Rajna, és nem jutott el az üzemanyag Németország déli benzinkútjaihoz. Ezekből a számokból az sem látszik, hogy

olyan kritikus jelentőségű iparágak cégeinek közel egyharmada került a magasan fenyegetett kategóriába a stressz-tesztben, mint a mezőgazdaság, bányászat, energetika és vízgazdálkodás.

Csak papíron tűnhet elviselhetőnek a pénzügyi veszteség, létfontosságú iparágak mehetnek csődbe

Az alacsony széndioxid-intenzitású átmenethez köthetően is megjelennek a kockázatok a Rendezett és a Rendezetlen Átállás esetén, amelyek átmenetileg valóban okoznak olyan problémákat, mint az energia drágulása ill. átmeneti jövedelmezőség-romlás. Ez azonban eltörpül a 2021 őszén látott kereslet-kínálati sokkhoz fogható árnövekedés mellett, és így az átlagos cégre számított jövedelmezőség nem romlik 1 százaléknál többet a Szabályos Átmenet első éveiben.

Ugyanez a mutató viszont a későbbi években 20 százalékkal romlana a Rendezetlen Átállás esetén ill. 40 százalékkal a Meghiúsult Átállás esetében a Rendezett Átálláshoz képest. Ennek megfelelően a hitelezési veszteségek az Eurózóna teljességére vetítve 3,5 százalékkal lesznek magasabbak Rendezetlen Átállás esetén, és majdnem 8,5 százalékkal magasabbak az átmenetet mellőző, Meghiúsult Átállásesetében.

Ugyanezek az értékek az emberiség szintjén akár vállalhatónak is tűnhetnek, fontos hangsúlyozni, hogy egy visszafordíthatatlan folyamat elejét mutatják.

Egyenlőtlen eloszlásuk miatt teljes országokat és olyan létfontosságú iparágakat tehetnek tönkre, mint a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság.

Sokkal fontosabb tehát, hogy a klíma-stresszteszt tanulságait minél hamarabb gyakorlatba ültessük. Az ugyanis szabályozási kérdés, hogy a közvetett kibocsátások (Scope 3) mérésére egységes módszertant fogadjanak el, és azok környezeti-éghajlati felárát a szennyező cégekkel fizettessék meg. Ezen felül iparági tekintetben és földrajzilag is célzottan érdemes támogatott finanszírozással segíteni az átmenetet, amiben a zöld kötvényekhez, az energiahatékony lakáshitelekhez kapcsolódó és az ezekhez hasonló programok segíthetnek.

Összességében komoly, de nem megugorhatatlan probléma előtt állunk: a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) szerint 2050-ig 27 ezer milliárd dollárt kell megújuló energiára és ezek gazdaságos tárolására fordítanunk. Egy évre vetítve ez majdnem dollárra éppen annyi pénz, mint a cikk elején idézett, 2015 és 2020 között fosszilis energiába fektetett finanszírozás.

Szerző: Burger Csaba, közgazdász

Ha szeretnél még több izgalmas cikket olvasni az éghajlatváltozásról, akkor mindenképpen érdemes ellátogatnod a másfelfok.hu oldalra, ahol rengeteg érdekes téma közül választhatsz.