A házasság már tényleg nem divat?

Magyarországon 1980 óta folyamatos csökkenést mutat az egy évben kötött házasságok száma, igaz, az utóbbi években növekedés tapasztalható, de az is igaz, hogy az elmúlt egy évtized alatt jelentősen nőtt a házasságon kívül született gyermekek száma, mely lassan megegyezik a házasságban vállaltakéval. Míg akár egy generációval korábban is rendkívül furcsa és visszás volt, ha a párok csak úgy együtt éltek, papírok nélkül, addigra ma már teljesen elfogadott az élettársi kapcsolat, amely sok esetben teljesen egyenértékű a házassággal - és épp olyan tartós is. Az előbb említett, házasságon kívül született gyermekek sem véletlen balesetek, legalábbis erre utal az az adat, hogy akinek egy gyermeke született így, az nagy valószínűséggel a következő gyermekeit is élettársi kapcsolatban vállalja. Sok pár tehát nem az elköteleződéstől való félelem miatt nem köt házasságot. Mi lehet akkor a valódi ok? Kozma-Vízkeleti Dániel család pszichoterapeutával beszélgettünk erről.

Tényleg nem a papír a fontos
Azzal senki sem fog vitatkozni, hogy nem maga a házassági anyakönyvi kivonat megléte vagy nem megléte fog dönteni arról, két ember között mennyire jó és tartós a kapcsolat. Az tényleg csak egy darab papír. Viszont ha tényleg csak annyi, mégis, miért érzi olyan súlyosnak azt a férfiak és nők egy része? Miért ódzkodnak a házasság intézményétől, ha egy súlytalan és könnyed dologról van szó, amely úgysem sokat számít? Biztosan mindenki ismer szeretetben és megértésben együtt élő párokat, akik hivatalos keretek között nem nyilvánították ki egymás iránti elköteleződési szándékukat. Az ilyen párok esetében senkiben nem merül fel a gondolat, hogy a házasság elutasítása mögött a valódi elköteleződés hiánya áll.

Így viszonyulsz a házasságkötéshez - a csillagjegyed elárulja

Így viszonyulsz a házasságkötéshez - a csillagjegyed elárulja

A párterápiában én nem látom jelentőségét annak, hogy valakik házasok-e vagy sem. Nem tapasztalok például olyasmit, hogy a házasok a problémákat könnyebben vagy nehezebben oldják meg. Azt is látom, hogy szakítás során egy ötéves párkapcsolatot épp olyan nehéz elengedni, mint egy ötéves házasságot. Tehát azt sem gondolom igaznak, hogy egy élettársi viszony komolytalanabb, mint egy házasság - mondja Kozma-Vízkeleti, aki szerint sokkal inkább egyfajta trend az, hogy manapság nem házasodnak a párok, nem kell mögötte komoly morális válságot vagy egyre gyakoribbá váló elköteleződési képtelenséget feltételezni. A fő kérdés mindig az, hogy a felek elkötelezettek-e egymás iránt? Ebben segíthet a házasság, de másképp is működhet. Habár nem hiszek az ilyen egyszerű receptekben, a minap olvastam egy nagyon érdekes cikket arról, mi az az egy faktor, amely szinte biztosan meghatározza, hogy egy párkapcsolat sikeres lesz-e. A több száz fővel végzett kutatás alapján született cikk szerint azok, akik elismerik és rendszeresen dicsérő szavakkal illetik egymást, sikeresebbek. Ebben nagyon sok igazság van.

Átmeneti idők
Nagyszüleink korában szinte elképzelhetetlen volt a válás, amely esetenként azt eredményezte, hogy évtizedeket kellett leélni méltatlan, rossz kapcsolatokban. A szüleink generációja viszont éppen a válásban jeleskedett, mintegy ráébredve arra, hogy egy nem kielégítő kapcsolatból ki is lehet szállni. Ehhez az is hozzájárult, hogy a nők egyre kevésbé függtek a férfiaktól anyagilag, ma már nemhogy nem szorulnak a férjükre pénzügyileg, de akár egyedül is minden további nélkül eltartanak egy vagy több gyereket is. Ugyanakkor sok fiatal ezzel a modellel sincs megelégedve, és keresi az olykor idealisztikus kapcsolatot, amely örökké fog tartani, és talán azért fél a házasságtól, mert fél attól, hogy megismétli a szülei kudarcát.

"Átmeneti időszakban élünk. A korábbi minta nem kell, új pedig még nincs. Illetve vannak minták, de ezek nagyon sokszínűek, nem alakult ki konszenzus. Manapság lehetővé vált, hogy sokan megtalálják a temperamentumuknak és kötődési stílusuknak megfelelő együttélési módot, ez pedig egy nagyon fontos kulturális érték. A modern kor nagyon sok pozitívumot hozott ebben az értelemben. A férfiak érzelmileg sokkal nagyobb szerepet vállalnak a gyerekeik életében, már egészen a kezdetektől, és az is jó, hogy a nők már nincsenek a férjüknek kiszolgáltatva anyagilag, vagyis nem kell beleragadniuk egy menthetetlenül rossz kapcsolatba emiatt. Ugyanakkor az ilyen sokszínűséget általában konszolidálódás szokta követni." - mondja a pszichoterapeuta.

11+1 jel, hogy a kapcsolatodból házasság is lehet

11+1 jel, hogy a kapcsolatodból házasság is lehet

A házasság előnyei
Kozma-Vízkeleti szerint nagyobb biztonságban érzik magukat azok, akik egy vállaltan elkötelezett kapcsolatban élnek, ugyanakkor továbbra is hangsúlyozza, hogy ez élettársi kapcsolatban is megvalósítható. A lényeg az, hogy a választott együttélési formával mindkét fél elégedett legyen. Ha ez nem így van, akkor arról tudni kell nyíltan beszélni. "Úgy gondolom, a házasságnak is egy közös döntésnek kell lennie, beszélgetni kell arról, hogy kinek miért fontos, ahogyan arról is, ha az egyik fél nem akarja hivatalos kertek között is összekötni az életét a párjával. Egy jó kapcsolatban fontos az, hogy tanuljunk meg kérdezni a másiktól, és meg is hallgatni a válaszát. Sem az egyik, sem a másik fél nem erőltetheti rá az akaratát a párjára, hiszen ebből általában az fog kisülni, hogy minél jobban akarja az egyik, annál inkább ellenáll majd a másik." - figyelmeztet a terapeuta a jó párkapcsolat egyik lényeges feltételére. Ha félelemből nem házasodunk, akkor érdemes mérlegelni, milyen előnyöket és hátrányokat feltételezünk a házasság intézményével kapcsolatban. A terapeuta szerint nem segíti a modern párokat az esküvőipar sem. Az intim eseményből egyfajta verseny lett, nagy a megfelelési kényszer, ismerősök egymást próbálják túlszárnyalni a helyszínt, a ruhát, az esküvő költségeit illetően. "Ma már annyi lehetőség van olyan esküvőt rendezni, amilyet csak akar egy pár. Szerintem az is fontos, hogy olyanokat hívjanak meg az esküvőre, akik tényleg együtt örülnek velük." - mondja Kozma-Vízkeleti, hozzátéve azt, hogy az esküvőben a leglényegesebb momentum az, hogy kimondom, elköteleződöm a párom iránt.

A rítusok fontossága
Manapság egyre kevésbé fontosak a rítusok. Névnapot már alig-alig ünneplünk, és sokszor a fontosabb alkalmak is feledésbe merülnek, aprósággá csökken a jelentőségük. Pedig a rítusok nagy szerepet játszanak az éltünkben. Nem csak az évünket oszthatják részekre, fordulópontokat létrehozva ezáltal, hanem a saját életciklusaink váltásában is segíthetnek. A házasság önmagában egy életciklus váltással egyenlő, hiszen a párok tagjai férjjé és feleséggé válnak, és nyilvánosság előtt kifejezik elköteleződési szándékukat egymás felé. A házasság nem csak az esküvőről szól. A rítusnak már része a lánykérés, az előkészületek, a leány- és legénybúcsú. Lélektani értelemben nagyon fontos, hogy a folyamat során egymásra már mint férj-feleségre gondolunk, miközben pedig elbúcsúzunk addigi életünktől, és egy más minőségben folytatjuk azt. Ha ezt a rítust valóban átéljük, akkor a házasságnak lesz súlya, és ilyenkor tényleg mondhatjuk, hogy segítheti a párokat a problémák leküzdésében már maga a tény is, hogy ők férj és feleség. Ha viszont a rítust nem élték át, ha a házasság kényszer volt, vagy azért köttetett, hogy egy rossz kapcsolatot megmentsenek vele, nem lesz haszna. Ha egy kapcsolat eljutott egy adott pontra, akkor meg kell tenni a lépést az egymás iránti elköteleződés felé, máskülönben benne ragadunk a régi életciklusunkban. Persze lehet így is élni, de akkor tudnunk kell, hogy ez a helyzet, és vállalnunk kell a következményeit. Ezt a váltást nem csak a házasság hozhatja meg. Az elköteleződés élettársak esetében lehet az összeköltözés, vagy az első közös lakás, esetleg a gyermek érkezése. A lényeg, hogy ők ezt úgy éljék meg, mint az egymás iránti elköteleződés aktusát, hogy mondják ki nyíltan: egymáshoz tartoznak. Lélektani értelemben nagyon pozitív haszna van annak, ha egy ilyen döntést úgy hozok meg, hogy a gondolataim, az érzelmeim és a cselekvésem összhangban vannak. Ha a rítus során ez létrejön, akkor az nagyon sokat hozzátesz majd a kapcsolathoz a későbbiekben is. Ilyen értelemben pedig mindegy, hogy az adott rítus esküvő vagy az első közös lakás felavató bulija volt-e.

Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR 2015. szeptemberi számában jelent meg.