A dal intim műfaj
December 18-án három olyan női komponista dalai csendülnek fel a Zeneakadémián, akik nem tudtak kikerülni fiútestvérük, illetve férjeik árnyékából, holott műveik a kor legjobbjai közé tartoznak – mondja az est ötletgazdája, Simon Izabella zongoraművész.
Ezeket láttad már?
-A művelt nagyérdemű Schumannt, Mahlert és Mendelssohnt emlegetve Robertre, Gustavra és Felixre gondol, holott a zenetörténet e vezetékneveken Clara, Alma, illetve Fanny keresztnevű komponistákat is számon tart. Ön és Németh Judit énekesnő az ő műveikből állított össze dalestet. Miért?
-A Testvérek és szeretők alcímű dalestnek ezek szerint nem csupán a hiánypótlás, hanem egyfajta emancipációs figyelemfelhívás is a célja?
-Pedig Mendelssohnéknál nem lett volna anyagi akadály sem.
-A nagy Mendelssohn plagizált?
-Felix sosem tartotta magáénak Fanny szerzeményeit. Ahogy egy levelében fogalmazott, úgy gondolta, hogy nővérét nem érdekli a hírnév, a gyereknevelés és a háztartás vezetése mellett pedig biztosan nyűgnek érezné a publikálást. Gondolom, az atyai nyomás és a kor szokásai is ráerősítettek erre. Szerencsére Fanny férje, a festő Wilhelm Hensel pártolta felesége ambícióit. Az 1840-es években Felix is nyíltan testvére mellé állt, mondhatni bevette a céhbe. Végül a halála előtti évben jelentek meg művei saját neve alatt.
-Clara Schumann viszont megtörte a férfiuralmat.
-És a férfiszíveket elhódító Alma Mahler?
-Alma sokszínű tehetség lehetett, talán ezért is érezhető kompozícióiban egyfajta fókuszálatlanság. Róla sem tudjuk meg már soha, hogy mi történik, ha folytatja zenei tanulmányait és nem hagy fel vele Mahler miatt. Végül nem a művészetben, hanem a zseniális férfiakkal ápolt kapcsolataiban teljesítette ki önmagát, és azzal, hogy maga körül mindig pezsgő művészeti miliőt teremtett. A múlt század elejének korszakos festője Oskar Kokoschka kedvesének, a Bauhaus-alapító építész Walter Gropius pedig a férjének mondhatta magát.
-Az általuk írt dalok mennyire mondhatóak női kompozícióknak?
-Valahogy úgy, mint a dal műfaján alapuló alkotó rock- és popzenében?
-Nem rossz hasonlat. Egy rockzenakar tagjai a muzsika tekintetében egyenrangúak az énekessel. Tévedés azt hinni, hogy egy zongorista csak kíséri az énekest, egy klasszikus dalesten sincs alá-fölérendeltség. A dal kamarazene. Nagyon erős kommunikációt feltételez a hangszeres és az énekes művész között. Sokszor, a harmóniai lehetőségeivel, a zongora jeleníti meg a történések lényegét. Én nagyon sokat tanultam az énekesektől, például, hogy milyen sokféle levegőt lehet venni. Hogy a szavak lejtése, a szavak szövegben elfoglalt helye és jelentése milyen eszközökkel jelenik meg a zene nyelvén. Az énekesekkel folytatott munka a szólójátékomra is hatott. Szerintem a hangszerrel is így lehet mesélni, a kottában rögzített művet életre kelteni.
-Mi az oka, hogy a komolyzenei dalestek népszerűsége mára erősen megkopott?
-A londoni Wigmore Hall dalprogramja mai is teltházakat vonz. A nagyszabású szimfonikus koncerteknek, a szemkápráztató operáknak persze jóval nagyobb a rajongó tábora. A dalok élvezete másfajta műveltséget feltételez. Jó, ha a közönség ismeri a versek tartalmát. Ezért is olyan fontosak a koncert előtt-alatt kézbe vehető versfordításokat tartalmazó programfüzetek, amelyek egyébként külföldön természetes velejárói a dalesteknek. Nem mellesleg, a dal nem stadionműfaj, ez az előadásmód csak intim közegben érvényesül. Ezért is olyan optimális helyszín a Zeneakadémia Solti Terme, ahol a közönség és az előadók egybeolvadhatnak a zenében.
-A kortárs komolyzene is ismeri ezt a lehetőséget?
