A csúnya és kövér modellek védelmében
Engem nagyon lehangol, amikor egy nő fröcsög egy másik nőre. Annyira lehangol, hogy ha ilyesmit hallok, azonnal megfogadom, hogy soha többé nem mondok rosszat egy másik csajra. Aztán persze sokszor nem sikerül betartanom. Ilyenkor szégyellem magam. Nem csak azért, mert ez nem szép dolog, hanem azért, mert más gyalázása ordító önbizalomhiányról árulkodik, akárhogy is nézzük. És ha valamivel ki lehet kergetni egy férfit a világból, hát az a csekélyke önbizalom, amit a nő még csak meg sem próbál eltitkolni.
Ezeket láttad már?
A modellek egy külön kaszt. Ezt már a Szex és New Yorkban is kielemezték. Én, a magam 163 centijével szálltam már be egy liftbe Mihalik Enikővel az egyik Women of the Year gálán, és néhány másodperc erejéig nekem is megfordult a fejemben, hogy talán nem is egy fajból származunk. Mivel azonban jó kedvem volt, és jól éreztem magam a bőrömben, nem hogy nem érdekelt, mennyivel karcsúbb vagy magasabb nálam, hanem inkább örültem, hogy testközelből szembesülhettem a ténnyel, mitől is lesz valakiből topmodell.
Még a legszebb modelleket is szeretik szétszedni különböző fórumokon, és néha kiborulok, és arra gondolok, hogy vajon hogy nézhet ki az, aki őket csúnyának és kövérnek titulálja? Aztán rájövök, hogy teljesen mindegy, hogyan néz ki az illető, a lényeg, hogy nincs teljesen rendben önmagával. Onnan tudom, hogy voltam ilyen helyzetben, és ha mélyen magamba néztem, mindig rá kellett jönnöm, fröcsögésem oka vagy az, hogy valamiért lecsökkent az önbizalmam, vagy az, hogy olyan kapcsolatban voltam, ahol nem éreztem magam teljesen elfogadva.
Az ingatag önértékelésű nők – és férfiak is, akik például úgy érzik, ők maguk nem kaphatnának meg egy jó nőt – folyamatos versenyhelyzetben érzik magukat. Számukra a világ sokszor kissé kaotikus, és úgy érzik, mások önbizalmának lenyomása valahogy javít az övékén. Ez az aktus még akkor is okozhat némi megnyugvást, ha a bírált másik nő sosem fogja megtudni, mi a véleményünk róla. Az áskálódás azonban nemcsak olyan negatív energiákat szabadít fel bennünk, ami által végül is mi károsodunk, hanem egy rendkívül ellenszenves tulajdonság a férfiak szemében, vagyis, ha nagyon tudományosan szeretném megfogalmazni, előnytelen a párválasztás szempontjából.
Végre értitek már, miért ide került ez a blogbejegyzés! Tényleg, kérdezzetek meg több férfit is, garantálom, hogy nagy részük más nők folyamatos gyalázását és a súlyos önbizalomhiányt fogja kiemelni, mint legidegesítőbb női tulajdonságot a hiszti mellett. Sőt, szerintem ha választani lehet a hisztis és a rosszindulatú nő között, akkor már inkább a tányérok repüljenek.
Szóval, erről kellene leszoknunk, ha olyan párt akarunk találni magunknak, aki tisztel és szeret minket, és aki nem utolsósorban maga is egy egészséges önbizalommal rendelkező ember. Nem mondom, hogy könnyű, mert boltban sem lehet önbizalmat kapni, és havi edzésterv sincs rá, amitől kialakul. Az biztos, hogy egy rendes partner sokat segít. De akkor is önmagunk tehetünk érte a legtöbbet. Mindig a saját életünkben kellene rendezkedni.
Például vizsgáljuk meg, mit tehetnénk azért, hogy boldogtalanságunkat ne csak "helyileg" kezeljük, és legfőképpen pedig higgyük el, hogy nem csak a lehetetlen tökéletesség elérése után szerethet minket valaki alanyi jogon, illetve, hogy tulajdonképpen senkinek sem egyértelműen lehet boldogabb élete, mint másnak. Közhely, de azért ez kulcsa is sok mindennek: ha önmagunkat képesek vagyunk őszintén megszeretni, akkor feloldódnak bennünk azok az indulatok, amelyek arra késztetnek, hogy kövérnek és rondának tituláljunk, mondjuk, egy topmodellt, vagy tüzet okádjunk partnerünk exére.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket