A csókolózás története: mikor és miért kezdtünk csókolózni?

Bizony, számos olyan népcsoport létezik, ahol nem ismerték a tevékenységet egészen addig, amíg meg nem mutatták nekik. Ugyan a csókolózás eredete továbbra is rejtély, a történészek találtak jónéhány érdekes adatot, sztorit vele kapcsolatban.

A csókolózás legősibb ismert feljegyzései Indiából származnak. Négy, a védikus szanszkrit irodalomból származó szöveg említi a csók korai formáját. Az időszámítás előtt 1500-ra datált írások az orr egymáshoz dörzsöléséről, összeérintéséről emlékeznek meg. Egyes kutatók szerint innen vezetett az út a csókhoz: néhányan rájöhettek, hogy az ajkak érzékenyebbek, így a hasonló mozdulatokat azzal folytatták. A szájra adott csók első írásos emléke 500 évvel későbbről származik, a Mahábhárata című hindu eposz említi.

Időben tovább haladva a korábbiaknál sokkal ismertebb Káma Sutra következik: az időszámítás szerinti V. században született erotikus mű részletesen ír csókolózási technikákról is.

A csók maga valószínűleg Nagy Sándornak köszönhetően kezdett terjedni Indián kívülre időszámítás előtt 326. körül az uralkodó hódításai útján. Nagy Sándor halála után katonái szétszéledtek a Közel-Keleten, így számos területre magukkal vihették a szokást.

Igazi népszerűséget azonban csak a rómaiak körében szerzett a csókolózás; ők voltak azok is, akik tényleg elterjesztették mindenhol Európa és Észak-Afrika szerte. Ebben az időben már léteztek különböző jelentésű formái. Az „osculum” barátok között volt elfogadott, az arcra nyomott gyors puszit jelentette. Ennél erotikusabbnak számított a „basium”, amit már szájra adtak. A „savium” pedig a szenvedély kifejezője volt, később ez francia csók néven vált ismertté. A csókolózás egyébként annyira a római kultúra részévé vált, hogy még jogi vonatkozása is született: a történészek szerint, ha egy szűz lányt valaki szenvedélyesen megcsókolt nyilvánosan, akkor a lány követelhetett házasságot.

A középkor beköszöntére már egész Európában csókolóztak. Ekkoriban a társadalomban betöltött rang határozta meg a csók típusát. Az egyenlők, nemtől függetlenül, szájon csókolták egymást, az alacsonyabb státuszúak pedig arcon, kézen, térden, lábon csókolták a magasabb rendűeket, vagy esetleg az előttük lévő földet illették egy csókkal. A pontos hely a társadalmi szerepek közötti különbségtől függött: minél nagyobb volt, a szájtól annál távolabb került a puszi.

Emellett pedig, a csóknak kialakult egy sajátos funkciója is. Mivel ebben az időben sokan nem tudtak írni és olvasni, csókokkal pecsételték meg a szerződéseket. Az emberek egy X-szel írtak alá és megcsókolták a papírt a hitelesítéshez. Innen ered, hogy az angolszász kultúrában az X-et levelek zárásaként, puszit szimbolizálva ma is használják.

Az 1300-as évekre a keresztény egyház egyre inkább a csókolózás ellen fordult, aggódva, hogy az esetleg erkölcstelennek tartott tevékenységhez vezethet. Az 1311-1312-es Vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa betiltotta a „szent csók” gyakorlását. A miséken a hívek azóta is kézfogással köszöntik egymást a béke jeleként, nem pedig puszival.

A csókolózás fénykora Angliában és a kontinentális Európa jórészén az 1600-as évekre lezárult. Ekkora más gesztusok váltották fel, mint például a meghajlás, a pukedlizés vagy a kalapemelés. Ehhez a kutatók szerint leginkább nem a szigorú egyházi szokások járultak hozzá, hanem az olyan nagy járványok, mint a londoni 1665-ös pestisjárvány. A betegségek terjesztésétől, elkapásától való félelem vezetett sokakat a csók mellőzéséhez. 1760-1840 között, az ipari forradalom idején terjedt el a kézcsók és alakult idővel kézfogássá.

A csók a viszontagságok ellenére is fontos maradt, ezt bizonyítja, hogy már 1896-ban filmvásznon örökítették meg. A The Kiss némafilmben két korabeli színész, May Irwin és John Rice csókolóznak. A jelenet nagy felháborodást keltett, a korabeli kritikák gusztustalannak nevezték annak megjelenését. Ez, úgy tűnik, nem állt a csók hódító útjába...

Szerző: Dózsa Kamilla