A bántalmazó mindig bántalmazó marad!

Sajnos gyakran nem tudatosul bennünk, hogy milyen egyszerű a környezetünket bántani, akár fizikailag, akár szóban. A kampány célja, hogy felhívják a figyelmet erre a jelenségre, és segítsenek felismerni az erőszakos magatartás lehetséges jeleit.

A lelkes csapat egy kerekasztal-beszélgetést is szervezett, ahol Dés Fanni, a NANE képviselője, valamint Schumicky Júlia, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet pszichológusa is részt vett. A projekt a Facebook Peer to Peer Challenge programján belül és támogatásával valósul meg.
Az alábbi összefoglaló a szakértők válaszai alapján készült!

Mi számít bántalmazásnak? Mi vezethet a bántalmazó magatartáshoz?

A párkapcsolaton belüli erőszakot mindig nehéz definiálni, mivel sok tényező együtteséből tevődik össze. Annyit azonban biztosan mondhatunk, hogy egy ilyen kapcsolatban a zaklató birtoktárgyként határozza meg a partnerét. A zaklatás nem mindig fizikai, rengeteg esetben érzelmi, vagy anyagi típusú.

Érzelmi zaklatás természetesen egy idő után általában tettlegességig fajul, az anyagi pedig azt a következményt vonja maga után, hogy a személy teljes mértékben kiszolgáltatottá válik. Nem dolgozhat, nem végezhet olyan tevékenységeket, melyek lehetővé tennék számára, hogy anyagilag független legyen.

Sokan, sokféleképpen határozzuk meg, meddig mehet el a partnerünk, mi számít kiszolgáltatott, vagy kellemetlen helyzetnek. Akárcsak az emberek tűréshatára, úgy ez is nagyon változó. Függ az adott személy önértékelésétől és attól is, milyen a családi háttere.

Egy alacsony önbecsüléssel rendelkező alany, mindig sokkal többet enged meg magával szemben, úgy érzi, hogy nem érdemel jobbat, elnézi a másiknak, hogy az felsőbbrendűként viselkedik a kapcsolatban. A gyerekkorból hozott családi minták szerepe is hasonlóan fontos. Mit látunk otthon? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a szüleink? Kölcsönös tiszteletet tanúsítanak egymás iránt? Gyakori a bántalmazó, kiszolgáltatott magatartás a környezetünkben?

A gyerekkorban látott negatív példák hatására sajnos felnőttkorban is hajlamosabbak tűrni és elnyomásban élni az emberek. Ez fordított módon is működik. Nem csak az elnyomott szerepébe képesek illeszkedni, hanem a bántalmazóéba is. Szerencsésebb helyzetben a bántalmazó magatartás jeleit észreveheti magán az ember, vagy a környezete segíthet felismerni.

A társadalom is számos negatív példát mutat, mely már a szocializáció során ingerekként ér minket. Mind a mítoszokban, mind a mesékben megszokhattuk, hogy a szerelem fájdalmas, küzdeni kell érte. Számos esetben az is természetesnek számít, ha például a gőgös hercegnőt büntetésként bezárja a herceg a szobába, majd amikor már nem hisztizik tovább, kiengedi és újra egymás karjaiban találják egymást. Ez a viselkedés azonban semmilyen társadalomban nem normális. Ezt kellene mindenkinek egyértelműen belátnia.

Van jogunk beleavatkozni egy bántalmazó kapcsolatba?

A bántalmazott felek gyakran már ott nehézségekbe ütköznek, hogy felismerjék, valóban egy ilyen kapcsolatban élnek. Néhány esetben sejtik is, azonban addig, amíg valaki nem erősíti meg őket ebben, nem nyújt számukra egy biztos pontot, addig nem képesek beismerni.

Egy barát számára nehéz lehet, felnyitni valaki szemét, ha látja, hogy bántalmazottként él, mégis minden esetben indokolt, mint egy erkölcsi állásfoglalásként felhívni erre a figyelmet. Természetesen senkinek nincs joga a másik életébe beleszólni, viszont rávezetni a másikat valamire, megerősíteni abban, hogy bizonyos dolgok nem egészséges módon működnek, szinte kötelesség lenne!

Hogyan lehet kilépni egy egészségtelen kapcsolatból?

Bántalmazott fél nem csak nő lehet egy kapcsolatban, az esetek 95 százalékában azonban nők eseteiről hallunk. Felmerül a kérdés, hogy tényleg ilyen nagy arányban történik ez a nőkkel, vagy a férfiak nem merik bevallani? Sokkal nehezebb a férfiak számára a segítségkérés? Az arányoktól és a nemektől eltekintve a bántalmazás minden esetben szisztematikus és ciklikus. Legtöbb esetben féltékenységre épül és a hatalom megszerzése motiválja.

Az ilyen kapcsolatokból általában azok a személyek képesek kilépni, akiknek az önértékelésük nem sérült teljes mértékben. Hisznek magukban, tudják, hogy a bántalmazó nélkül is teljes értékű életet tudnak élni és értékes emberek!

Szélsőséges helyzetekben a kiutat általában az jelenti, amikor például egy családban a bántalmazottak úgy érzik, hogy a bántalmazó már gyermekük biztonságát is veszélyezteti.

Minden szituációban az a legfontosabb, hogy az áldozat belássa, nem ő a hibás! A társadalom felelőssége is, hogy az emberek felhagyjanak az áldozathibáztatással. Ne gondolják azt, hogy ha egy bántalmazásnak képzeletbeli okot tulajdonítanak (pl.: ez a nő egy hisztérika), akkor velük már nem történhet meg!

A bántalmazásra nincs jó ok! Soha sehol, semmilyen társadalomban nem elfogadott, vagy megmagyarázható! Minden ilyen helyzet patologikus és meg kell szüntetni!