3 rossz szerelmi tanács, amit mégis unásig emlegetnek

Vannak szerelmi axiómák - ezek nem is igazi tanácsok, hiszen annyira egyértelműek: például, ha valaki azt mondja, nem akar komoly kapcsolatot, netán felesége, gyerekei vannak, akiket imád és soha nem akar elhagyni, akkor légy szíves, higgy neki, és kíméld meg magad egy csalódástól. Vannak azonban olyan - sajnos elég közkeletű - szabályok, amelyeket érdemes lenne átgondolni, vagy inkább azonnal elfelejteni.

1. A nő sose kezdeményezzen!

Ezt teljes butaságnak tartom. Fiatal korom nagy szerelmét konkrétan én hívtam el az első randevúra! Tudtam, hogy én is tetszem neki, de azt is, hogy még soha nem volt komoly kapcsolata, és hát tizenyolc évesen talán nem is feltétlenül ez volt számára a legfontosabb. Szerintem sosem jövünk össze, ha ölbe tett kézzel várom, mikor hív el ő engem. Nem azért, mert nem tetszettem neki, hanem azért, mert még nem tudhatta, mennyire lehetnék fontos a számára. Az egy dolog, hogy valakivel beszélgetsz és érdekesnek, szórakoztatónak tartod. Egy másik, hogy még külsőleg is vonzó - de ez még nem szerelem. Ebből még lehet semmi is és minden is. Mindössze annyi volt a különbség akkor kettőnk között, hogy én kiváncsibb voltam, mint ő. Aztán az első találkozó után már ő is nagyon érdeklődött, és lassan kibontakozhatott egy kapcsolat. Ezt pedig felnőtt fejjel is éppen úgy meg lehet tenni: lehet egy férfinak egyértelműen jelezni, hogy tetszik, meg lehet szólítani, el lehet hívni egy kávéra, moziba. Persze nem mindegy, hogy a kezdeményezőkészség félelemből, frusztrációból, "minden mindegy" érzésből, vagy valódi bátorságból és érzelmi stabilitásból fakad. Ha ez utóbbiból, akkor ugyanis sosem veszíthetünk azzal, hogy mi tesszük meg az első lépést. Maximum elutasítanak minket. Na, és?

2. A jó kapcsolat kemény munka

Aki volt már jó kapcsolatban, az tudja, hogy ez nem igaz. Ez a tanács egy nagyon ügyetlen ferdítés. Mert természetesen fontos, hogy ne várjuk el egy jó kapcsolattól sem, hogy akkor is időt álló lesz, ha nem ápoljuk. A kezdeti mézeshetek időszaka néhány év alatt elmúlik, a szenvedély már nem olyan hatalmas, ilyenkor pedig kell a józan ész és az odafigyelés, hogy ne menjen tönkre a kapcsolat. Ezt a munkát azonban nem szabad összekeverni a megfeszített, kemény, izzadtságos melóval, amit már adott esetben az első hetekben végzünk, azért, hogy a kapcsolat egyáltalán eljusson az első hónapig, vagy, ami még rosszabb, azért, hogy a másikat már az elején jól átfaraghassuk a magunk képére. Ez a fajta munka inkább szenvedés, és helyette sokkal jobb lenne szembenézni azzal a közhelyes megállapítással, hogy: ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

3. Ha a párod megcsalt, azonnal add ki az útját, mert nem méltó hozzád

Ez a tanács kicsit olyan, mintha azt mondanánk, ahogy jön egy komolyabb krízis, szálljunk ki a kapcsolatból. Persze, van, akinek a félrelépés semmilyen szinten nem fér bele az értékrendjébe, ő vélhetően nem fog tudni másképp cselekedni, mint végül szakítani vagy elválni. Viszont azt tudni kell, hogy még egy nehézséget is föl lehet dolgozni sikeresen, ha mindkét fél aktívan dolgozik a megoldáson. Lehet, hogy fenekestül felfordul a világotok, lehet, hogy párterapeuta segítségét kell igénybe vennetek, lehet, hogy egy időre külön is kell válnotok, de nem igaz, hogy eleve kudarcra van ítélve a dolog, és hogy csak rossz, gonosz, hozzád nem méltó ember lehet az, aki ilyet tesz. Egyébként pedig, ha netán mégis kiderülne ez utóbbi, akkor is el kell tárnod azokat az okokat, akik ahhoz vezettek, hogy egy ilyen emberrel voltál együtt, és egy ilyen kapcsolatra hitted azt, hogy jól működik.

Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2017. májusi lapszámában jelent meg.