3 ok, amiért hazudik az ember!
Rengeteg oka van annak, hogy olykor nem mondunk igazat. Egy dologban viszont szinte mindenki őszinte: alig akad közöttünk olyan, aki ne hazudna néha. Ugyan, melyikünknek lenne bátorsága azt mondani egy pasinak, hogy: Pocakos vagy, amúgy sem kedvelem az alacsony férfiakat és szörnyű a hajad, úgyhogy inkább tovább üldögélnék itt egyedül a bárban, mint hogy veled csevegjek. Ehelyett mennyivel egyszerűbb azt füllenteni: Sajnálom, de van barátom.
Ezeket láttad már?
Íme a 3 ok, ami miatt a leggyakrabban hazudunk!
Ezeket a hazugságokat sokszor kifejezetten jó tettnek értékeljük, és cseppnyi bűntudatot sem érzünk miattuk. Ugyanakkor vigyázni kell, hogy egy-egy túlságosan kíméletes cselekedetünk ne vezessen nagyobb katasztrófához, mint az őszinteség. Ugyanez a helyzet azokkal a hazugságokkal, amiket mi várunk el másoktól. Mert hogy ilyen is van ám bőven! Ha egy nehéz nap beülök egy cukrászdába, majd az félig elfogyasztott ínycsiklandó csokitortát látva elfog a kétség, és megkérdezem a barátnőmet: "ugye, nem nagy a fenekem?", igenis elvárom, hogy azt mondja "dehogy!", bármi is a valóság. De ha éppen egy szupervékony lányokra gyártott farmerbe készülök belepréselni magam egy fontos randi előtt, örülnék, ha figyelmeztetne, hogy nem áll túl jól nekem ez a fazon.
A legérdekesebbek azok a kicsi "igaztalanságok", amik úgy csúsznak ki a szánkon, hogy magunk sem értjük, mi lelt minket. Ez fajta füllentés általában akkor fordul elő, ha elbizonytalanodunk önmagunkban, vagy ha úgy érezzük, a külvilág eleve támadóan állt hozzánk, és gyorsan "fel kell javítanunk" kicsit külső vagy belső értékeinket.
És ha már a külsőnél tartunk! Ugye, ugye, ez is egy olyan terület, ami miatt már biztosan mindannyiunknak folt esett fene nagy őszinteségén. Jusson eszünkbe például, mikor legutóbb azt mondtuk a barátainknak, hogy most egyáltalán nem kívánjuk a pizzát, mikor valójában egy hete gyümölcsdiétával sanyargattuk magunkat, és igazság szerint éppen semmi más iránt nem vágyakoztunk jobban, mint egy gőzölgő duplasajtos pizzaszelet után.
Volt egy barátnőm, aki egyszer a siófoki strand bejáratánál döbbent rá, hogy elfelejtette leszőrteleníteni a lábát, és kénytelen volt eljátszani újdonsült udvarlója előtt, hogy rosszul lett a harmincöt fokban, és azonnal haza kell mennie. A srác rögvest hazafuvarozta, aztán elsietett hideg üdítőért a boltba. Legnagyobb döbbenetére azonban mire visszatért, barátnőm már törölközővel a vállán várta az ajtóban, indokként pedig csupán annyit tudott fölhozni, hogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra "tök jól lett."
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket