„Ezt üzenném a 18 éves önmagamnak”
A legtöbbünk tinédzserként alig várja, hogy betöltse a tizennyolcat és belevágjon a felnőtt létbe. Az évek múlásával viszont egyre többünkben merülhet fel a kérdés, mit csinálnánk másképp, ha esetleg visszamehetnénk az időben.
Ezeket láttad már?
Három olvasónk elmeséli, mit üzenne a tizennyolc éves énjének.
Ne legyél önző
Már betöltöttem a tizennyolcat, amikor kiderült, hogy a szüleim elválnak. Azt feltételezzük, fiatal felnőttként sokkal bölcsebben, megértőbben fogadunk egy ilyen hírt. Én minden voltam abban az időben, csak megértő nem. Nem hallgattam meg őket, önzően a magam igazát hajtogattam, miszerint nekünk továbbra is együtt, egy családként kell élni az életünket. Utólag már látom, hogy a szüleim kapcsolata évek óta romokban hevert, az idilli család képe csak a fejemben létezett. Évekkel később beismertem magamnak, hogy ez volt a legjobb döntés, hiszen azóta mindketten visszanyerték a régi önmagukat. Ha üzenhetnék valamit a tizennyolc éves énemnek, mindenképp elmondanám neki, hogy nem szabad félni a változástól, és a saját érdekeink érvényesítése mellett fontos figyelni arra is, mit mond vagy mit akar a másik, így elkerülhetjük a vívódásokat és az esetleges konfliktusokat. Klára (35)
Ne hallgass a tükörre
Már túl voltam a tizennyolcadik szülinapomon, amikor egy hormonális betegség lépett fel nálam. Hosszú idő telt el, mire kiderült a pajzsmirigybetegségem, több mint húsz kilót híztam. Emlékszem, állandóan magamat hibáztattam ezért, kínoztam a testemet és a lelkemet, elzárkóztam a világtól, és minden barátnőmet mellőztem. Aztán felkerestem egy orvost, aki néhány vizsgálat után közölte, hogy a pajzsmirigy a ludas a jelentős hízásért, ennek ellenére mégsem tudtam tükörbe nézni. Ma már tudom, túl szigorú elvárásaim voltak, ahelyett, hogy megtanultam volna elfogadni a helyzetet. Néhány év kellett, hogy rájöjjek, a szépség nem feltétlenül a ruhamérettől függ. Azóta sokkal elfogadóbb vagyok magammal és a világgal is. Talán ha akkor nem zárkózom be, hanem azonnal mentális támogatást kérek, hamarabb kibékültem volna önmagammal. Ha üzenhetnék a fiatal felnőtt énemnek, biztos, hogy arra biztatnám, hogy minél hamarabb kérjen segítséget. Timi (30)
Gondolj a jövőre
Az érettségi után egy nagyobb összeget örököltem a testvéremmel a nagyszüleimtől. A pénzt elfeleztük, és sajnos hiába figyelmeztettek a szüleim, százszor gondoljam meg, mit kezdek vele, nem hallgattam rájuk. Három évig nagy lábon éltem, majd ott találtam magam a semmi közepén. A testvérem ezalatt megfontoltan befektette a pénzt, majd elindított egy vállalkozást. Mostanában sokat gondolok arra, mi lett volna, ha akkor nem vagyok ennyire csökönyös és hallgatok másokra. Biztosan másképp alakult volna az életem. Jó lecke volt, hogy megtanuljak bánni a pénzzel, és egy életre megfogadjam, soha nem kerülök újra ilyen helyzetbe. Ha visszamehetnék az időben, gondolnék előre a jövőre, félretennék minden fillért, és a testvéremhez hasonlóan kezelném a pénzügyeimet. Adél (31)
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es októberi lapszámában jelent meg.
Illusztráció: Rácz Evelin
