Te tudod, mi az a PMS? - Ezek legfontosabb dolgok, amiket tudnod kell róla
Szponzorált tartalom
A premenstruációs szindróma tünetei és a cikluszavarok a nők kétharmadát érintik, kinek-kinek eltérő mértékű és típusú panaszokat okozva. Van, aki csak legyint rájuk, és van, akinek teljesen lehetetlenné teszik a mindennapjait.
Ezeket láttad már?
„Erről mi nem beszélünk”
„Én abban nőttem fel, hogy ezekről a dolgokról nem beszélünk. Ez a női lét velejárója, csendben kell tűrni, ha fáj is, mert ez így természetes. Pedig a terhességeim előtt olyan erős görcseim voltak azokon a napokon, hogy szinte mozdulni sem tudtam, és sokszor hánytam, szédültem, alig tudtam aludni. Szerencsére a szülés után javult valamennyire a helyzet, de szinte áldásként fogadtam a klimaxot, amikor végre elmaradt a vérzésem.”
(Klári, 50 éves)
„Nálunk teljesen nyíltan beszéltünk mindig a menstruációról. Lánykoromban, amikor görcsölt a hasam, apukám forró fürdőt engedett nekem, és ha elfelejtettem magammal betétet vinni, hozott be utánam. Amikor a 15 évvel fiatalabb öcsém rámnyitott a WC-n, simán elmagyaráztam neki, mi miért történik. Szerencsére a férjem ugyanilyen családból jött, ezért, ha a mensim előtt idegesebb, érzékenyebb vagyok az átlagnál, a vasárnapi ebédnél is kiment engem a ciklusomra hivatkozva.”
(Anna, 34 éves)
Ma már egyre nyíltabban beszélhetünk a menstruációt kísérő vagy az azt megelőző tünetekről, és az is egyértelművé vált, hogy ez nem pusztán női hiszti. A különböző testi és pszichikai panaszokat a hormonszintek váltakozása okozza, és erősségüket az örökletes tényezők és az egyéni érzékenység is befolyásolja. A segítő, támogató környezet és az őszinte kommunikáció sokat segít ezek megélésében, de emellett tehetünk mást is az enyhítésükre. A hormonális kezelés mellett ma már hormonmentes segítség is létezik a PMS-es panaszokra. Szóval némán tűrnünk biztosan nem kell!
„Ugyan már, nem fájhat az annyira!”
„Én sosem értettem ezt a hisztit a menzesz körül. A lányok a suliban folyton felmentést kértek emiatt tesiórán, meg napokat hiányoztak, miközben én alig éreztem valamit az egészből. Alig tartott 3 napig a dolog, bőven elég volt a mini tampon vagy akár egy tisztasági betét is. Aztán amikor gyereket terveztünk, elmentem orvoshoz, aki figyelmeztetett, hogy ez bizony nem biztos, hogy normális. Szóval babavárás helyett egyelőre a ciklusomat kell rendeznem.”
(Vera, 28 éves)
„Én mindig is dundi kislány voltam, nem mozogtam semmit, és imádtam enni. Nagyon korán megindult a menzeszem, alig voltam 11, és sajnos az elejétől kezdve kikészítettek a vele járó tünetek. A hasam már 10 nappal korábban felpuffadt, a melleim fájtak és feszültek, falásrohamok törtek rám éjszaka is, a vérzésem pedig elég erős volt, akár egy hétig is eltartott és erős görcsökkel járt. A helyzet akkor kezdett javulni, amikor végre elhatároztam, hogy lefogyok. A rendszeres sport és az egészséges táplálkozás nagyon sokat enyhített a panaszaimon.”
(Bogi, 18 éves)
Cikluszavarnak azt nevezzük, amikor a menstruáció időtartama (5-8 nap), gyakorisága (21-35 nap) vagy mennyisége (20-60 ml) eltér a normálistól. Ennek lehetnek átmeneti és életmódbeli okai (stressz, érzelmi megrázkódtatás, intenzív sporttevékenység, alacsony testzsírszázalék, túlsúly), de hosszabb távú cikluszavar esetén mindenképpen ajánlott az orvosi vizsgálat, mivel hormonális zavarok, petefészekciszták vagy más nőgyógyászati problémák is állhatnak a háttérben. A cikluszavart minden esetben érdemes rendezni, amelyre ma már találhatunk hormonmentes gyógyszereket is.
