A trombózis veszélye a terhesség alatt is fennáll, így vigyázhatsz magadra
A terhesség létrejöttét, és az utána következő kilenc hónap komplikációmentességét rengeteg egészségügyi tényező befolyásolhatja. Sok esetben abortusz vagy koraszülés után derül ki, hogy genetikailag öröklött trombózishajlam áll a háttérben.
Ezeket láttad már?
A betegség legfontosabb kérdéseit dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózis és Hematológiai Központ hematológusa és belgyógyásza segítségével járjuk körbe. Ha teheted, még a terhesség tervezése előtt végeztesd el az úgynevezett trombofíliavizsgálatot, melyből könnyen megtudhatod, örökölted-e a szüleidtől az esetleges hajlamot. A trombózis vagy más néven vérrögképződés valójában egy olyan állapot, amikor az érpályán belül alvad meg a vér, elzárva a vérkeringést.
A jelenség előfordulhat az artériás érrendszerben és a vénás keringésben is. Az artériás ér elzáródása – melynek leggyakoribb oka az érelmeszesedés – utáni területen a szerv elhal, ilyenkor nem kapnak a szövetek oxigént. A vénás trombózis az elhasznált vér szövetekből a szívbe történő visszajutását akadályozza meg, melynek oka leggyakrabban a véralvadási faktorok fokozott működésében és a vénák felépítésében keresendő. A mélyvénás trombózis legnagyobb veszélye, ha a leszakadt a vérrög tüdőembóliát okoz, ami sajnos halálos is lehet, mert a vérrög a tüdőartériában akad el.
A probléma legtöbbször az alsó végtagokban keletkezik, mert a vénák falában nincs simaizom, így a keringést a szív irányába lábunk izomműködése biztosítja. A visszerekben levő billentyűk a visszafolyást akadályozzák meg. Ha nem mozgunk eleget, a nehézségi erőnek megfelelően pang a vér a lábunkban, a lassú keringés miatt aktiválódnak az alvadási faktorok, és vérrög alakulhat ki a vénában.
Tudd meg, kik a veszélyeztetettek!
Ahogy minden betegségnek, a trombózisnak is vannak bizonyos rizikótényezői. Az elhízás, a mozgásszegény életmód, az ülőmunka, bizonyos betegségek, életmódbeli tényezők, gyógyszermellékhatások – például fogamzásgátlók – és genetikai tényezők is fokozzák a kialakulását. A genetikai hajlam egy részét egyszerű genetikai teszttel ki lehet szűrni. A trombózishajlam fokozódását igazoló további vizsgálatok is vérminta vételéből állnak, de ilyenkor a laboratóriumban a véralvadásban fontos szerepet betöltő faktorok, fehérjék funkcióját (aktivitását) mérik. A genetikai tesztek akkor jelentenek súlyosabb trombóziskészséget, ha homozigóta állapot igazolódik, azaz mindkét szülőtől örököltük a kóros gént.
Akinek a lelete heterozigóta eredményt mutat, neki csak az egyik szülő adta át a kóros gént, a másik normál, tehát enyhe trombóziskészséget örökölt. A leggyakoribb genetikai vizsgálatok az F. V Leiden, a F. II 20210 (protrombin gén), az MTHFR. A fehérjék aktivitását mérő vizsgálatoknál a normál érték alsó határától minél alacsonyabb érték jelenti a súlyosabb kockázatot. Természetesen ezen fehérjék képződését is gének irányítják, amit szintén öröklünk, ebben a csoportban a ATIII (antitrombin III), Protein S, Protein C vizsgálata a leggyakoribb. A szerzett rizikótényezők közé tartoznak bizonyos autoimmun betegségek is, melynek leggyakoribb változata az antifoszfolipid-szindróma, ilyenkor az erek belső sejtsora ellen termelődik ellenanyag, ami miatt gyulladás, majd trombózis alakulhat ki.
Akinél fokozott trombózishajlamot diagnosztizáltak, annak tudni kell, hogy melyek azok az élethelyzetek, melyek a veleszületett állapothoz hozzáadódnak és tovább növelik a trombózis kialakulásának veszélyét. Ezen esetekben, például terhesség, tartós ágynyugalom, műtét, baleset, gipszrögzítés, sejtosztódást gátló gyógyszeres és bizonyos hormonkezelések, hosszú utazás előtt trombózist megelőző kezelést kell kérnie és alkalmaznia, mely kezelése attól függ, hogy volt-e már az illetőnek trombózisa vagy embóliája, és milyen az öröklött eltérése, illetve, hogy milyen élethelyzet miatt kell a véralvadásgátlót kapnia.
Trombózishajlam és terhesség
A terhesség fokozott trombóziskészséggel jár, így ha valakinél már fokozott a trombózis rizikója, akkor ehhez hozzáadódik a terhességi vérrögösödési hajlam. A veleszületett vagy szerzett, esetleg kombinációban előforduló trombózishajlam gyakori következménye a többszörös spontán abortusz, koraszülés. Ennek oka a véralvadási rendszerben történt kóros változások sorozata, ami a magzat beágyazódását, a méhlepény kifejlődését és a későbbiekben a lepény korai öregedését (meszesedését, ereinek trombózisát, szövetének elhalását), végül a magzat oxigénés tápanyagellátásának romlását okozza.
Aki tudja, hogy trombofíliás, esetleg volt már mélyvénás trombózisa, embóliája, vagy autoimmun betegsége van, és terhes lesz, minél előbb jelentkeznie kell kezelőorvosánál, aki hematológus véleményét fogja kérni a véralvadásgátló bevezetésével kapcsolatosan. Akinek enyhe trombózishajlama van, és még nem volt trombózisa vagy embóliája, továbbá egyéb rizikótényező nincs, annak a harmadik trimeszterben elegendő lehet a megelőző kezelés elkezdése. Ellenkező esetekben a terhesség elejétől kapnia kell a heparininjekciót. A dózist minden kismama esetében egyénileg kell megállapítani és szülés után is folytatni kell a kezelést. Sajnos csak injekció formájában juttatható be a heparin a kismama szervezetébe, hogy a véralvadásgátló hatást kifejthesse, a várandósság alatt sem a régi, sem az új, véralvadást gátló tabletták nem szedhetők, mert fejlődési rendellenességet okozhatnak a magzatnál. Az injekciókúrát általában a szülés után még hat hétig kell folytatni, így elkerülhető a szülést követően, hogy a kismamánál trombózis vagy embólia alakulhasson ki.
Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2020-as szeptemberi MAMI mellékletében jelent meg.
