6 ok, amiért nem vagy boldog, pedig nagyon igyekszel
Mindannyian arra vágyunk, hogy boldogok legyünk, egyszerűen így lettünk “kitalálva” mi, emberek. Akkor vajon miért fordul elő olyan sok esetben, hogy akaratlanul ugyan, de szabotáljuk a saját boldogságunkat? Kiderítettük!
Ezeket láttad már?
Bár a boldogság keresése életünk szerves része, sokan mégis idegenkednek tőle. Az első lépés mindenképpen az, hogy megértsük, miért tagadjuk meg magunktól az örömöt. Második lépésként pedig fel kell ismernünk, hogy melyek azok a viselkedési mintázatok, amelyekkel a saját magunk ellenségévé válunk, ezután pedig megkezdődhet ezek átírása. Nézzük is, mi az a 6 ok, amiért az igyekezeted ellenére még mindig nem vagy boldog.
1. Hipervigilancia
A hipervigilancia, más néven túlzott éberség egy felfokozott érzelmi állapot, és a traumát átélt embereknél gyakran előfordul, hogy benne ragadnak. Úgy érzik, állandóan készenlétben kell állniuk arra az esetre, ha “valami rossz dolog történne”, és e miatt fizikailag is rosszul érzik magukat. Szorongás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek léphetnek fel, sőt, még memóriazavar is fennállhat.
Ha az átélt megrázkodtatás miatt úgy érzed, hogy a világ veszélyes hely, úgy a túlzott éberség az egyetlen mód számodra ahhoz, hogy biztonságban érezhesd magad. Mivel az öröm érzése automatikusan csökkenti a félelem állapotát, ezáltal sebezhetőbbnek érezheted magad, ami ijesztőnek tűnhet. Annak érdekében, hogy ez semmiképpen se következzen be, inkább elkerülsz mindent, ami örömöt okozhatna neked.
2. Elnyomott érzések
Mivel a trauma elviselhetetlen fájdalommal jár, nagyon gyakori megküzdési stratégia az érzelmek elnyomása. Mivel nehezen tudunk szelektálni, így nemcsak a negatív, hanem a pozitív ingereket sem engedjük be, amely ahhoz vezethet, hogy teljesen érzéketlenné válunk. Egy ilyen állapotban pedig sajnos a boldog pillanatokat sem tudjuk megélni.
3. Félelem a veszteségtől
Sokan azért is rettegnek a boldogságtól, mert tudják, hogy az egy pillanat alatt elillanhat. Annak érdekében, hogy elkerüljük a veszteséggel járó fájdalmat, egyszerűbb inkább elkerülni azt a jót, amitől lehet, hogy később meg kell majd válnunk.
4. Kondicionálás vagy asszociáció
John B. Watson kísérlete alapján kiderült, hogy a félelem gyorsan kondicionálható. Ha pozitív érzelmet tapasztaltunk egy olyan helyzetben, amely később traumatikussá vált, az erős asszociációkat hozhat létre bármilyen pozitív érzelem és az azt követő negatív események között. Ez az öröm öntudatlan elkerüléséhez vezethet.
5. Bűntudat és szégyen
Teljesen alaptalanul ugyan, de a traumát túlélők gyakran bűntudatot vagy szégyent éreznek, amikor egy traumatikus esemény után örömet élnek át. Ez megtörténhet a túlélői bűntudat esetében, amikor valaki a környezetedben meghalt, de akkor is felmerülhet, ha egy hozzád közel álló tapasztalt valami negatívat, te pedig nem. Ez a gyász későbbi szakaszában is előfordulhat, amikor újra “normálisnak” érzed magad, majd lelkiismeretfurdalást érzel attól a gondolattól, hogy túllépsz a szeretted elvesztésén.
6. Önértékelés
A megrázkodtatás mélyen befolyásolhatja az önértékelésed és az identitástudatod. Ennek az az oka, hogy egy traumatikus esemény után sokan magukévá teszik azt a hiedelmet, miszerint ők sérült, megtört emberek. Ez nagyon megnehezítheti az öröm megélését, mert úgy érzik, nincs hozzá joguk.
Mi lehet a megoldás?
Ha úgy véled, igazak rád a fentiek, és szeretnél ezen változtatni, akkor mindenképpen érdemes felkeresned egy pszichológus szakembert, aki segít téged a traumáid feldolgozásában, majd különböző gyakorlatokkal megtanít arra, hogyan enged be a boldogságot az életedbe, amit - ha most még nem is érzed úgy - teljességgel megérdemelsz.
Forrás: psychologytoday.com
