„Márpedig csak egyféle szépség létezik!” - Ömlik a rosszindulat, avagy: miért van szükség aktivistákra?
Amikor szinte nap mint nap azt olvasod, hogy “ugyan már, nem egyszerűbb lefogyni?” Vagy “ne reklámozzuk már a kövérséget”, vagy épp: “hááát, ennyi idősen mégsem kellett volna levetkőzni és magazin címlapján pózolni”, akkor ember legyen a talpán, aki kitart a küldetése mellett.
Ezeket láttad már?
Azok az ügyfeleim, követőim, akik magukénak érzik mindezt – akár súlyuk, akár koruk akár bőrszínük vagy egyéb más élethelyzetük miatt –, olykor-olykor írnak nekem, hogy: Rita, ugye nem fogod feladni sosem? Ugye továbbra is itt maradsz nekünk, velünk? Itt-itt – írom a választ, de nem könnyű. Nem könnyű széllel szemben menni, haladni úgy, hogy – számomra megfejthetetlenül –, de emberek sokasága leli abban örömét, hogy a másikat bántja. Gúnyolja a külsejét, a hovatartozását, pletykál róla csupán irigység vagy valamiféle belső frusztráltság miatt… és sorolhatnám.
Szóval nem, nem hagyom abba ezt a törekvést, mert ha még a rosszindulatú kommentelőkkel nem is lehet sokat kezdeni – talán-talán valaki megérti, de a többség nem –, aki mellett “kampányol” az ember, ők viszont roppant hálásak. Legyen szó 10 évesről – igen, gyerekek is szoktak írni üzenetet –, vagy 25-45-60 éves emberről is. Nekik ez egyfajta léleksimogatás, ezt veszem ki a szavaikból. És mély hála, hogy nincsenek egyedül, hogy valaki vagy valakik hírül viszik, hogy nem csak egyféle szépség létezik, nem csak egyféle ember él ezen a bolygón és ez teljesen oké. Az aktivisták szerepe, léte nélkülözhetetlen – abba most nem mennék bele mélyebben, hogy milyen sok színtéren elengedhetetlen a jelenlétük és abba sem, hogy a szélsőséges helyzetek nem mindig célravezetőek, de persze olykor igen –, inkább abba, hogy kinek segít mindez.
Az aktivista jelenlét. Egyrészt – a remény hal meg utoljára – alapon ha csak egy vagy kettő olyan emberhez eljut annak a híre, hangja, szava, hogy másképp is lehet gondolkodni és ha ezáltal csak egy vagy két ember azt mondja: “tényleg! Miért is gyűlölködöm?” Már megérte. De igazából a tapasztalatom az, hogy inkább azoknak segít – nekik viszont hatványozottan –, akikért szól a hang. Akik ezáltal azt érzik, nincsenek egyedül. Az esetemben a testpozitivitás, a testi különbözőség a fő ütőér, legyen szó kicsikről vagy nagyokról. Hiszen hallom, tudom, eljut hozzám, hogy már az ovisok, iskolások között is dúl a testszégyenítés. És ez így megy tovább a párkapcsolatokban, a munkahelyeken…
Ha az az ember, akit bántanak, aki volt már áldozat, ha ő tudja, hogy nincs egyedül, ez már óriási lépés az úton. Ez maga az út. Amikor azt az üzenetet kapom, hogy minden posztomat, videómat várja, mert segít, mert táplálja. És még megannyi aktivista dolgozik nap mint azért és azon, hogy a saját területén elérje: másképp is lehet gondolkodni, másképp is lehet élni és a másikat – ha különbözik tőlünk – elfogadni nem ciki. Hanem menő.
Szöveg: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
